2013. október 05., 19:102013. október 05., 19:10
Amikor új emberekkel ismerkedem, rendszerint előkerül egy ártatlan kérdés: van könyved? Amire én rendszerint azt válaszolom, hogy persze, mi kellene? Vagy ááá, még nem sikerült kiadót találnom – bár ezt nem mindenki értékeli.
A végén aztán csodálkozva veszik tudomásul, hogy nincs jogosítványom. Egy darabig fel sem merült bennem, hogy ez gond lehet. Sőt, azt hittem, becsülendő, környezetvédő álláspont. Ám a modern kismamától elvárják, hogy a vezetés terhét néha átvegye munkás férjura válláról. Így a fent említett munkásférjúr bátran fogyaszthat bódító gyümölcspárlatokat, mert az asszony úgysem iszik, majd vezet hazafelé. A családi tanács döntött, és beiratkoztam a sofőrsuliba. Titokban örömömet is leltem abban, hogy valami újat tanulhatok. Félálomban pelenkázni, diszkréten szoptatni tömegben, a plázában, úgy tenni, mintha nem az enyém lenne az az őrjöngő szőke gyermek – mindezt mesteri szinten műveltem már.
Így a vezetés valóságos kihívás lett. De még milyen! Az oktatóm ugyanis a másfélórás utak alatt végig pocskondiázott, nemmegmondtamozott, édeslányomnemazabalozott. Rendszerint könnyeimmel küszködve értem haza. Hogy beszél ez egy háromgyermekes anyával? – hőbörögtem a rózsaszín nyúlnak. De mi lehet az, ami korlátoz??? – tettem fel a kérdést nyugodtabban, maréknyi önbizalmamon gubbasztva, de a nyúl továbbra is szenvtelenül bámult. Időbe került megértenem, hogy nemcsak a vezetést tanulom, hanem komoly önismereti leckét is kapok: nem kell mindenkinek megfelelni. Semmi baj, ha nem szeret, tisztel, becsül az oktató. Hiszen nem is ismer...
Úgyis megcsinálom, képes vagyok rá! – szuggeráltam minden vezetési óra előtt. Ment is egy darabig, szépen haladtam. Míg egyszercsak megjelent. „Imruska vagyok” – mutatkozott be és hátraült az iskolásautóba. „És ez jó neked?” – tolult nyelvemre a kérdés, de elnémítottam. Elvégre nem illik zavarba hozni egy tizennyolcéves fiatalembert. Bár kimondtam volna! Akkor legalább nem csak a mérgemet nyelem amiatt, hogy valamennyi bakim után az oktató sokatmondóan rápillant és ezt sóhajtja: „Látod, Imruska...” Amire Imruskánk lassan bólint. Na álljunk meg! Mi ez, valamiféle összeesküvés? Elrettentő példa lettem? Tehetek én arról, hogy ezeknek az imruskaféléknek hamarabb van jogosítványuk, mint érettségijük? – gonoszkodtam frusztrált dühömben. A rózsaszín nyúl egyetértőn hallgatott. S egyáltalán, milyen módszer az, amikor a diáknak csak a hibáit emeljük ki. Hát hol itt a motiváció? Aztán megjött az is.
Egy csendes decemberi éjjelen rádöbbentem, hogy mindenek ellenére szeretek vezetni. Örömmel tölt el, hogy a jármű teljesíti minden parancsomat, hogy nem kell fegyelmeznem. Felemelő érzés.
Most önök azt gondolhatják: ha így állunk, akkor a sorok írója azóta már biztos megszerezte a jogosítványt. Csalódnak, ha azt mondom, hogy nem? Még nem. Rég nem vagyok im(f)ruska-korú, lassabban megy a tanulás. De meglesz, ígérem, s egy napon három szép gyermekemmel az oldalamon valamennyi valaha megalázott (női) sofőr nevében meglobogtatom az orra előtt a jogsimat: na látod, Imruska?!
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!