Levél Emmához

Tudnod kell, hogy szeretlek. Nem értem, ez hogyan lehetséges, de hidd el, két testvéred között s közted nem 33,3(3) százalékban oszlik meg anyai szeretetem, hanem mindőtöket százban szeretem. Akkor gondolj erre, ha majd néha úgy tűnik, anyád egyetlen igaz barátja a reggeli kávé... Melletted leszek, amikor rájössz, hogy a naprendszered központja az apád... S még akkor is megértelek, ha ez a hited évekig nem inog meg...

Amíg baba vagy, könnyű dolgunk lesz egymással. Ha sírsz, felveszlek, ha cuppogsz, megetetlek, közben meg gyorstalpaló tanfolyamot kapsz a világból. Egyfolytában mesélek, rímekkel birizgálom fülcimpádat. Ha fáj a hasid, beteszlek a kendőbe és melegítelek, ha nyűgös vagy, beteszlek a kendőbe, ha álmatlanság kínoz... ki nem találnád magadtól. Igen, kendőbe teszlek, hogy nyugodtan elalhass. A kendő, mint kiterjesztett anyaöl, átfog majd. Egyszer már elengedtelek, amikor kibújtál a méhemből, a kendős korszak se tarthat örökké. Újra el kell engednem téged, hogy elindulj. Először négykézláb, majd felegyenesedve. Figyelj, Emmám, szinte biztos, hogy nem fogod órákon át vezettetni magad velem... Csak akkor járj, ha készen van rá a kis tested. A kendő után új korszak jön. Felfedeztem, miért jártak régen bő rokolyában az asszonyok: a sok gyerek nem fért el két kézben, a kis pracliknak több kapaszkodóra volt szüksége. A szoknyát egyszerre sokan foghatják, sőt, ha anya leül – már alszol Emma, így nem látod – mindenki az ölébe vackolódhat. Lehet benne ringatózni, sok könnyet letörölni vele, s majd megtudod, bújócskázáskor milyen kiváló rejtek.

Sokat foglak simogatni, becézni, esetleg a csuklásig nevettetni. Nem röstellek bohóckodni, hiszen a saját hisztitek hullámvasútját sokszor csak a mókával lehet kisiklatni. Megmutatom, milyen remek báb készülhet fél pár frottírzokniból, s ellesheted azt is, hogy kell lábbal bábozni, ha éppen a kezemben tartalak. A shownak pörögnie kell, hiszen még két kritikus szempár figyel...

Emma, van valami, amit mindenképpen el kell mondanom. Te nő vagy. Egy napjaink legveszélyeztetettebb ugyanakkor legcsodásabb teremtményei közül. Azaz egyelőre csak pirinyó lányka, aztán cserfes kislány, majd, hát igen lázongó, ajtócsapkodó tinédzser. Azt mondják az okos, szakállas, szemüveges pszichológusok, hogy nem elég anyádnak lennem, női példakép is vagyok számodra. Hidd el, ez ijesztő. Soha nem leszek a divattanácsadód, nem foglak kisminkelni, nem veszek neked flitteres miniruhát, nem mondom, hogy kövér, vagy gizda vagy, azt sem hallod tőlem, hogy milyen nehéz a gyereknevelés, majd meglátod, ha te is anya leszel. De mindent megteszek azért, hogy a látási viszonyokat korlátozó, rosszulvágott breton mögül ne kétségbeesett kamasz nézzen majd rám szemrehányó tekintettel. Hogy a barátnőd leszek-e? Nem tudom. Lehet, hogy a temperamentumunk nem összeegyeztethető. De ne rohanjak úgy előre az időben. Hiszen még a vadonatúj babalányom vagy. Csak óvatosan bontogatlak, régen vágyott ajándékom. Ha már itt tartunk, figyelj, számodra is van néhány ajándék. A legnagyobb ajándékunk ez a négy maszatos kéz, amely folyton rajtad matatna, ha hagynám. Ők a testvéreid. Ha összefogtok, semmi nem lesz lehetetlen! A másik, hogy anyád idült optimizmusban szenved. Szeretném, ha rád is átragaszthatnám. Sokkal szebb a világ, ha mosolyhunyorítással nézed.

Édes, van egy olyan ajándékod is, ami mindenkit megillet, mégis sokan üresen kapják az apa-feliratú díszdobozt. Igen, itt az apukád, aki szeret és majd a bátyáddal együtt megtanít barlangászni, szöget verni, gyümölcsfát metszeni, díszbotot faragni. Én majd bekötöm a vérző ujjad.

És még számtalan ajándék rejtőzik, amiket apránként, egyedül kell fölfedezned.

Hát jó utat, kicsi Emma! És ne feledd: akárhány esztendős légy is, bármi búsít, anyádnál mindig kéznél lesz egy vigasz-szoknya.