A torockói kovácsműhelyek egykori mestermunkái, a máig működő zárak
Fotó: Makkay József
Torockó ötszáz éves vasércbányászatát és a helyi fémfeldolgozás történetét ismerheti meg a turista, aki ellátogat a községközpont néprajzi múzeumába. A Székelykő tövében fekvő régi épület emeletén található múzeum termei a régi bányaváros gazdagságát, néphagyományait és egyedi miliőjét mutatja be népes látogatóközönségének.
2024. szeptember 22., 20:272024. szeptember 22., 20:27
2024. szeptember 22., 21:112024. szeptember 22., 21:11
Aki turistaként Torockón jár, nagy valószínűséggel felkeresi a polgármesteri hivatal bal szárnyában található Néprajzi Múzeumot. Nem csupán az igen gazdag múzeumi tárgyak okán, hanem az állandó néprajzi kiállítást vezető Lassel Ágnes lelkes tájékoztatója miatt is, aki mindent elmond, amit a Torockóra látogató vendégnek érdemes tudnia Erdély talán legszebb falujáról. Amelynek nem csupán a fekvése festői, hanem a több évszázadon át virágzó vasércbányászatának köszönhetően kiépült faluképe is.
Az elmúlt évtizedekben szépen felújított épületek a korán polgáriasodott település egykori jólétéről tanúskodnak.
A letűnt bányászatnak és vasércfeldolgozásnak a hű lenyomata az 1952-ben létesített néprajzi múzeum, amely olyan korban született, amikor még rengeteg régi eszköz pihent a csűrökben és padlásokon, így viszonylag könnyű volt a múzeumi darabokat összegyűjteni.
Lassel Ágnes a torockói múlt hiteles tolmácsolójaként igazítja útba a múzeumba látogatókat
Fotó: Makkay József
A múzeum öt termének fő vonzereje a fémfeldolgozás, illetve azoknak a szerszámoknak és háztartási cikkeknek a bemutatása, amelyek a 18. és 19. században torockói kovácsműhelyben készültek. Az 1993 óta múzeumi vendéglátással foglalkozó Lassel Ágnes minden kiállított tárgynak ismeri a történetét, így a vendégtől függ, mennyit időzik itt, a tárlatvezető ugyanis ehhez igazítja bemutatóját. Jómagam korábban egy turistacsoport tagjaként is megtapasztaltam alapos tájékoztatóját, ezúttal újságíróként kalauzol végig a letűnt korok világában.
,,A jó megélhetést jelentő torockói bányászat és vasércfeldolgozás alkonyának első jeleit az 1700-as évek végén, és 1800 első évtizedeiben megjelenő vajdahunyadi és resicabányai nagyipari ércfeldolgozás hozta el” – magyarázza a múzeum vezetője. A számos mesterség számára készülő fémszerszámokra még egy darabig szükség volt, de a 19. század végére, és a 20. század elejére a fél évezredes helyi iparnak végleg bealkonyult. Évente négyszer megtartott nagyvásáraira messze földről eljöttek a kereskedők, a csereárut hozó földművesek, akik gabonával és egyéb élelmiszerrel fizettek a vastermékekért. A vásáros hagyomány élt legtovább a bányák bezárása után, az évszakokhoz kötődő négy nagy kirakodóvásár valamikor a kommunizmus éveiben szűnt meg.
Az 1800-as évek végén készült fotó Torockó főutcáján
Fotó: Makkay József
Érdekes jelenség, hogy
A korabeli fémmegmunkálás kovácsműhelyekben történt, minden termék kovácsoltvasként nyerte el végleges formáját, ami merőben különbözik a mai nagyipari öntvényektől.
Mezőgazdaságban és erdészetben használatos fémszerszámok a 19. századból
Fotó: Makkay József
Torockó nagyon megsínylette a felemelkedését jelentő bányászat végét. Lassel Ágnes szerint a 20. század elején sokan elvándoroltak, a mezőgazdasági termelésre kevésbé alkalmas hegyvidéki településen hirtelen más megélhetés után kellett nézniük. Az 1910-es népszámláláskor jegyzett 1512 lélek már jóval kevesebb lehetett, mint a 19. században még virágzó bányászat idején, a legutóbbi, 2021-es cenzuson viszont már csak 530 főt írtak össze, ami a bányászat utolsó évszázadában itt élő lakosságnak mindössze az egynegyede.
A különféle iparos szakmákat tanuló falu népe viszont máig megőrizte a gazdaságilag virágzó település hagyományait. A népviseletet bemutató szoba ruházati darabjai még felelhetők sok családnál: nagyobb ünnepeken előkerül a nagyszülők, dédszülők vagy ükszülők idejéről fennmaradt értékes viselet, amit rendszerint konfirmáláskor öltenek magukra a fiatalok, és szüleik.
Torockói tisztaszoba festett bútorokkal és varrottasokkal
Fotó: Makkay József
Ezek zömében régi ruhadarabok, eredeti formájukban ma már nem tudják elkészíteni. ,,Ez a mesterség kihalt, nem értenek hozzá,
A menyasszonyi párta csipkéjét például aranyszálból verték, csipkeveréssel pedig ma már senki nem foglalkozik. Egy nyugdíjas tanítónő kísérletezik a faluban hagyományos női ingekkel, ennyi maradt az egykoron híres torockói népviselet utánpótlási lehetőségéből” – magyarázza vendéglátóm, akivel a kiállított ruhadarabokat szemléljük.
Érdekes módon az utóbbi években a bútorfestés hagyománya éledt újra. A múzeumban kiállított szekrényhez, ágyhoz hasonló festett bútorokból mostanság sok készül a faluban, mintegy tíz család foglalkozik vele.
Valamikor helyben készítették a szemrevaló bőrcsizmákat is. A piros színű női rámás csizmát kecskebőrből varrták, a férfiaké más vidékekre is jellemző változatban készült, azonban a csizmadia, a cipész mesterség is rég kiveszett. Mint ahogyan a jellegzetes torockói varrottasok készítése is az utolsó nemzedékekhez ért, csupán az idősebb asszonyok értenek még hozzá.
Napjainkban már csak idősebb asszonyok varrnak
Fotó: Makkay József
Miközben a két világháború között felkapott kender- és gyapjúfeldolgozás szerszámait nézetegem, a szoba kiállítási tárgyai között rátalálok a mezőgazdasági foglalkozás egyéb szerszámaira is. Itt ugyan nem volt nagy hagyománya a mezőgazdaságnak, a kommunizmus éveiben mégis ráerőszakolták a termelőszövetkezetet Torockóra és Torockószentgyörgyre. Az Erdélyi-középhegység román falvaiban nem alapítottak kollektív gazdaságokat, a hatalom csak a hegyvidéki magyarokat akarta ,,boldoggá” tenni.
amely napjainkra lelassult, miután gazdasági megerősödéssel kecsegtet a torockói turizmus fejlődése. Amit a múzeumba látogató turisták növekvő számán is mérni lehet. Lassel Ágnes a nagy számban érkező magyarországi, erdélyi magyar és román turisták mellett egyre több külföldit is fogad a nagyvilágból.
Torockói fiatal pár népviselete
Fotó: Makkay József
Aki az európai kontinensről, vagy a különböző földrészekről ellátogat Erdélybe, az rendszerint Torockóra is eljut, ahol eredeti szépségében láthatja a település összegyűjtött tárgyi emlékeit. Ami számos romániai múzeumtól eltérően nem történelemhamisításról szól, hanem az elmúlt évszázadok történelmi valóságáról. Ezért is érdemes ellátogatni a torockói Néprajzi Múzeumba.
Múlt század eleji fotókon Torockó lakói
Fotó: Makkay József
Női csizmák és a falu utolsó csizmadia-műhelyéből megöröklött szerszámok
Fotó: Makkay József
Kilátás a múzeum udvaráról a Székelykőre
Fotó: Makkay József
Bő hónapja jártam Torockón Csécs Márton unitárius lelkipásztornál. Beszélgetésünkkor még „békeidő” volt. Erdély egyik legismertebb magyar településének a lelkészét nem csak a sikeres közösségszervezésről, hanem a jövőkeresés útjairól is faggattam.
Erdély híres turistavonzó települése Torockó, messze földről érkeznek a vendégek, egyre több család az Erdélyi-középhegység legszebb településén akar pihenni. A község újraválasztott polgármesterével jártuk körül a falu fejlesztési lehetőségeit.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!