A jövőt jelentő biogazdálkodás

a kórokozókkal szemben is természetes eredetű szerekkel védekeznek, amelyek nem szívódnak fel a növényben. „A biotermék megnevezés viszonylagos. Rachel Luis Carson 1962-ben a  Néma tavasz című könyvében tudományos kutatásokkal bizonyította, hogy  a 40-es évek végén bevezetett DDT rovarölő szer az egész földkerekségen minden élőlényben kimutatható anyag. Ezért a biotermék megnevezés is viszonylagos” – fogalmazott a szakember. A biotermelés megnevezésnek a különböző nyelvekben sok szinonimája van, a magyar nyelv a biót szervesnek, ökónak nevezi. Románul ez ecot jelent, de mostanság kezdik használni románul is a bio megnevezést.

A két világháború közötti kezdetek

Az ökológiai gazdálkodás első lépése 1924-ben történt Sziléziában, ahova a helyi termelők meghívták  Rudolf Steiner ismert filozófust. Az esemény elindítója az volt, hogy az első világháborúból megmarad nitrátokat fel akarták használni a mezőgazdaságban, de észrevették, hogy a túlzott nitrogénpótlásnak az állatokra káros hatása volt. Ennek kapcsán hívták össze a találkozót, amelynek nyomán kimondták: a mezőgazdaságot nem szabad kémiai irányba vinni. 1932-ben létrejött a Demeter Szövetség, amely jelenleg is olyan rendszer, amelyben a biotermékek értékesítését biztosítják.

Itt az erdős területek mérete Európában is egyedülállónak mondható 33 százalékot tesz ki, ami  a biodiverzitás egyik forrása. De még sincs elterjedve a biogazdálkodás.

Ami csak a nevében természetes

Az előadó kiemelte, a törvény szerint csakis a minősítéssel, tanúsítvánnyal rendelkező termékeket lehet bionak nevezni. Az uniós keretrendszer sok rendelkezése biztosítja az ökológiai gazdálkodás mederben tartását, világviszonylatban egységes törvények léteznek. A biotermékek előállítása esetében a gazdálkodásban minden lépés a törvényeknek megfelelően zajlik. Romániában jelenleg 13 szerv adhat tanúsítást arról, hogy egy gazda biotermelő, Magyarországon kettő van. E szervezeteknek éves engedélyük van a mezőgazdasági minisztériumtól.

Egy termékre akkor mondható rá, hogy biotermék, ha az alapanyagok 95 százaléka biogazdálkodásból származik. Amikor egy termék címkéjén azt olvassuk, hogy bioterméket is tartalmaz, de nem pontosítja, hogy hány százalékban, akkor az csak reklámfogás.
Kiterjednek a rendelkezések a raktározásra és a forgalmazásra is. A nagy bevásárlóközpontok bioélelmiszernek nevezett termékei nem 100 százalékban megbízhatóak, hiszen nehezen lehet ellenőrizni, hogy a termék valóban vegyszermentes gazdaságból származik-e, másrészt betartották-e a tárolási és szállítási feltételeket. Az sem mellékes, milyen feltételek között raktározták. Például a hagyományos gazdaságokból származó citrusfélék esetében raktározáskor mérhető a vegyi anyagok kipárolgása.
Az olyan élelmiszerek címkéjén, ahol az van feltüntetve, hogy teljesen természetes, nem nevezhető biónak. Jó tudni, hogy a nem biotermesztésből származó gyümölcshéjak vagy teljes kiőrlésű lisztek mérgezőek lehetnek, hiszen a zöldség, a gyümölcs és a gabona héjában több lehet a felhalmozott vegyszermaradék, mint a belsejében. Ha egy nem biokorpás kenyeret eszünk, abban sok felhalmozódott vegyi anyag lehet.

A bio létjogosultsága

Évente 75 milliárd tonna termőföld tűnik el, ez önmagában is aggasztó tény, de kimutatták, hogy jelenleg a Föld termőföldjeinek 80 százaléka károsodott vagy szennyezett. Európában 17–18-szor gyorsabban pusztul a talaj, mint ahogy képződik. Gyulai Iván kutatásai szerint 2019-től számítva – ha ilyen irányba tart a mezőgazdaság – 59 évig tart ki globálisan a termőföld, addig lesz humusz, ásványi anyag.
Tudományosan bizonyított, hogy a mezőgazdasági termékek bel­tartalmi értéke rohamosan csökken.

A Gödöllői Agrártudományi Egyetem is végzett ilyen mérést 1975, 1990 és 2005 között. Kimutatta, hogy az  árpa, kukorica, de több zöldség beltartalmi értéke is jelentősen csökkent. Ladó Hunor felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy a talajban élő mikroorganizmusok létét, pusztulását még senki nem kutatta, pedig ezek is segíthetnek az ökológiai gazdálkodásban.

Tévhit, hogy kevesebbet lehet termelni

Ladó szerint gyakori érv a biogazdálkodás elterjesztése ellen, hogy nem képes ellátni a föld lakosságának élelmiszerigényét. 2007-ben a Brit Tudományos Akadémia a Berkeley Egyetem kutatóival komoly tanulmányt tett közzé, amelyben 38 ország 57 növényfajtájának termelési eredményeit fésülte össze kimutatva: az ökológiai gazdaságokból származó termények hozama csak 8–9 százalékkal volt alacsonyabb. A tápanyag-összetételben még nem vizsgálták, hogy mekkora a hagyományos gazdaságban termelt termékek beltartalmi értéke összevetve a biotermékekével. De bizonyára ez is érdekes eredményeket mutatna ki.  Az előadónak meggyőződése: megfelelő módszerekkel, például a vetésforgó alkalmazásával, a biogazdálkodásban is lehet akkora hozamot elérni, mint a hagyományos gazdálkodásban.
Az előadás során elhangzott:

Az Európai Unió agrárpolitikája is ebbe az irányba fog elmozdulni: tervezik a  biokulturális régiók létrehozását, így e körzetekben a hagyományos gazdálkodás nem kap majd támogatást. De az sem elhanyagolható érv a biogazdálkodás mellett, hogy akik ebbe belevágnak, pozitívan jövőorientáltak. A vidékfejlesztés kulcstényezői lehetnek, akik mintát szolgáltathatnak a hagyományos termelők számára. Szövetkezetekben termelve biztos a piac, mert hatalmas a piaci rés.
Ha globálisan nőne az ökotermelés, ez azt is jelentené, hogy több személyes kapcsolat alakulna ki, az emberek egészségesebbek lennének, javulnánk az egészségügyi mutatók, és többen élnének a mezőgazdaságból. A szakember azt tanácsolta: ahelyett, hogy a nagyáruházak polcairól válasszunk biotermékeket, keressük meg a környékünkön élő helyi termelőket. Az előadó szerint a bizalmon alapuló kereskedelmi kapcsolatok a közeljövőben felértékelődnek, és egyre több városi családnak lesz fontos, hogy megbízható termelőtől szerezze be termékeit.