Zoltán Erika negyven éve lépett zenei pályára
Fotó: MTVA
A kétszeres eMeRTon-díjas előadó az M2 Petőfi TV Mit kíván? című műsorában mesélt a zene és a tánc iránti szenvedélyéről, valamint arról, hogyan őrizte meg lendületét közel negyven éve tartó pályafutása során. Zoltán Erika négy évtizede lépett a zenei pályára.
2025. augusztus 15., 21:102025. augusztus 15., 21:10
2025. augusztus 15., 21:152025. augusztus 15., 21:15
„Hálát adok a genetikámnak, mert mindkét szülőm oldaláról jó fizikai adottságokat örököltem, és ezek mellett pozitív világlátást” – kezdte Zoltán Erika az M2 Petőfi TV Mit kíván? című műsorában, hozzátéve, hogy a zene szeretetét is otthonról hozza. Édesanyja klasszikus énekléssel foglalkozott, édesapja pedig multiinstrumentalista zenész, dalszerző volt. Mint mondta, nagyon szerény körülmények között, mégis boldog családban nevelkedett. A műsor vendégeként arról is beszélt, hogyan vált a zene mellett a mozgás is élete állandó részévé.
„Az édesanyám valamiért sokat aggódott azon, hogy ne legyen belőlem kövér kislány. Olyan általános iskolába jártam, ahol nem volt tornaterem, ezért balettiskolába íratott. A mindennapjaim részévé vált a tánc, első előadói sikereimet ennek köszönhettem.
– idézte fel az énekes, aki példaképe, Kovács Kati hatására határozta el, hogy kipróbálja magát a könnyűzenei pályán. Úgy emlékszik, 24 éves volt, amikor bebizonyosodni látszott, hogy jó döntést hozott.
Tudom, ez a szám sokakat elrettent, sokkol, de engem az idő múlása büszkeséggel tölt el, amikor visszatekintek a pályámra. (…) Az élet bizonyította, hogy ha alázatos, szerethető ember maradok a jó slágerek előadása mellett, a közönség meghálálva ezt, biztosítja az évtizedeken át tartó sikert” – összegezte Zoltán Erika. A teljes beszélgetés újranézhető a műsor Médiaklikk-oldalán.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!