
Részlet a Wittner Máriáról készült 217 nap című filmből
Fotó: MTVA
Wittner Mária életútja a szabadságért folytatott küzdelem jelképévé vált. Élete legdrámaibb fejezetét bontja ki Koltay Gábor új, 217 nap című filmje. A Wittner Máriáról készült drámai alkotást október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján, 21:55-től láthatják országos tévépremierben a Dunán.
2025. október 16., 08:432025. október 16., 08:43
Wittner Mária (1937–2022) neve örökre összefonódott az 1956-os forradalommal és az azt követő megtorlással. 1958. július 23-án ítélték el, majd 217 napig raboskodott a siralomházban, ahol több társát is kivégezték. Ezt a borzalmakkal teli időszakot mutatja be a film, amelynek szerkezete kettős: játékfilmes szál és dokumentarista rekonstruálás fut párhuzamosan.
Az István, a király, a Mindszenty – a fehér vértanú és a Honfoglalás című alkotások rendezője ezért jól ismerte a történetet, amelyet a dokumentumfilmben történelmi kutatásokkal és dramatizált jelenetekkel egészített ki.
A 2022-ben 85 éves korában elhunyt Wittner Mária fiatal anyaként 19 évesen csatlakozott a felkelőkhöz a forradalom napjaiban a Magyar Rádió ostroma alatt. Később a Corvin közben sebesülteket látott el. Harcolt a Vajdahunyad utcai csoporttal, november 4-én az Üllői úton sérülést szenvedett – repeszek találták el, a Péterfy Sándor utcai kórházban kezelték. Ausztriába szökött, majd hazatért. Több mint 7 hónapig várt a kivégzésére, végül 1959. február 24-én az ő ítéletét életfogytiglanra módosították. Csak 1970. márciusában, 13 évnyi fogság után szabadult.
A rendszerváltás idején politizált, és aktív szerepet vállalt az 1956-os szervezetekben, országgyűlési képviselőként (2006–2014) is dolgozott. Díjai: Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (1991), Szent István-díj (2006), Emberi Méltóságért díj (2016). A Parlamentben, 2001. február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján elmondott beszédében így szólt:
217 nap – Wittner Mária emlékére október 23-án 20:55-kor a Dunán. A film az adást követően még 7 napig megtekinthető a Médiaklikken.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!