
Sulyok Tamás köztársasági elnök: a 177 évvel ezelőtti napon a szabadság nem csupán érzet volt, hanem méltósággal megélt valóság, hiszen egy hirtelen szabaddá vált közösség nyilvánította ki jogait
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
A magyarságból rendkívüli emberek, a magyar kultúrából rendkívüli értékek születnek, de minden kornak, minden generációnak feladata is van – hangsúlyozta Sulyok Tamás köztársasági elnök. Sulyok Tamás a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából adományozott Kossuth- és Széchenyi-díjak, valamint Magyar Érdemrend kitüntetések átadásán mondott beszédet pénteken az Országházban.
2025. március 15., 10:202025. március 15., 10:20
2025. március 15., 10:232025. március 15., 10:23
,,Megismerni és gyarapítani közös kultúránkat, megőrizni a nemzet szabadságát és erősíteni a hazát. Nemcsak vérrel, nemcsak áldozattal, hanem munkával, termékeny élettel, alkotással. Ez egyszerre kötelesség és felelősség” – mondta Sulyok Tamás köztársasági elnök.
,,egy csapat hazaszerető, tenni kész fiatal egy nap alatt olyan közösséget hozott létre, amely minden addigi akadályt lebontott, még a börtön kapuit is megnyitotta”.
Hozzátette: azon a 177 évvel ezelőtti napon a szabadság nem csupán érzet volt, hanem méltósággal megélt valóság, hiszen egy hirtelen szabaddá vált közösség nyilvánította ki jogait.
Beszélt arról is, hogy ,,dicsőséget szerző hőseink a szabadság felé vezető utat nem ködképekből építették, hanem konkrét jogi igényekkel kövezték ki”. Olyan jogokkal, amelyek mindenkit egyaránt meg kell, hogy illessenek.
A köztársasági elnök úgy fogalmazott:
Jókai Mórra emlékezve úgy fogalmazott, hogy egyszerre volt nagy alakja a magyar szabadságnak és a magyar kultúrának is, aki a sorsfordító események részesévé vált. Így nem csupán nemzeti kultúránknak, hanem nemzeti történelmünknek is nagy alakítójává vált.
,,Mi, magyarok megszokhattuk, hogy a magyar kultúra emberei és sokszor a magyar tudomány nagyjai is a magyar szabadság hőseivé is válnak, mert nálunk nemzeti szuverenitás és nemzeti kultúra feltételezik egymást” – jegyezte meg a köztársasági elnök, hozzátéve: ,,mi, ha máshogy nem is tudtuk, a kultúra és tudás eszközeivel szabaddá küzdöttük magunkat”.
Mint fogalmazott, sosem ment ez egyik napról a másikra, ,,de a megharcolt hétköznapokkal előrébb és előrébb léptünk”. ,,1848 dicső évét is meg kellett előznie a magyar ügy bőtermő korszakának, a reformkornak. És ez nem csupán politikai harcokról szólt, hanem értékteremtő és kultúragazdagító évekről, folyamatos jogkiterjesztésről és jogérvényesítésről” – idézte fel, kiemelve, hogy ,,a magyarnak ezért nem egy napra jut ki a hazafiság, hanem egy életre”.
Sulyok Tamás köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke díjazottak társaságában a Kossuth- és Széchenyi-díjak, valamint a Magyar Érdemrend kitüntetéseinek ünnepélyes átadásán az Országház kupolacsarnokában
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Sulyok Tamás szavai szerint ez a nemzet az, amely tudja, hiszen évezrede tapasztalja, hogy a mindennapok aprónak látszó munkáit is el kell végezni újra és újra, hogy végül eljöjjön a nagy tettek ideje is, a nagy műveké, a nagy gondolatoké, a nagy alkotásoké, a nagy felfedezéseké.
Úgy fogalmazott: ,,ez a hűséggel és becsülettel megélt mindennapi küzdelem az, amely előre viszi a nemzetet minden gát vagy gáncs ellenére, mert van olyan idő, amikor bátorsággal fordítani kell a nemzet sorsán. Van olyan is, amikor áldozatot kell hozni, hogy visszanyerjük szabadságunk, és van idő, amikor tenni kell, dolgozni, kutatni, alkotni szüntelenül, hogy gazdagodjon a haza” – hangsúlyozta Sulyok Tamás.
,,Önök a mai magyar kultúrának, a mai magyar tudományos életnek a megkerülhetetlen alakítói. Nemcsak hordozók, hanem formálók is. Amit önök létrehoztak és létrehoznak, az a jelenkori és a következő magyar generációk közös kincsévé válik” – fogalmazott Sulyok Tamás.

A magyar szabadság íze soha nem felejthető, és ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig lesznek újak – jelentette ki Kövér László, az Országgyűlés elnöke a felvidéki Révkomáromban.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!