Svájci látkép: Genf szimbóluma, a Jet d’Eau. A háttérben a majdnem 2000 m magas Le Mole, amelyet sokan kevernek a Mont Blanc csúcsával. Jobbra a Saleve hegyvonulata („Genf erkélye”) rajzolódik ki
Fotó: Somogyi Botond
Erdélyből indulva még fagyos levegő kísért, Svájcban viszont magnóliák, pálmák és havas hegycsúcsok fogadtak. Genf, Bern és Montreux bebizonyította: az alpesi ország tele van meglepetésekkel – még januárban is. Turistaparadicsomként Svájc maradandó élményt nyújt az ide látogató vendégek számára.
2026. január 27., 08:002026. január 27., 08:00
Jóformán még le sem hullt a hó Erdélyben, s a fagy sem állt be, amikor Kolozsvárról már a magasba emelkedtünk a repülővel. Úticélunk ezúttal Svájc volt, ahova rokonom meghívására már nem első alkalommal utaztunk.
És részben a hidegnek sem. Alpesi ország ide vagy oda, a nagy kiterjedésű tó miatt a svájci város viszonylag enyhe éghajlatú, Genf tipikusan az óceáni (temperált) éghajlati övbe tartozik. Ettől függetlenül amikor reggel felkeltem, hihetetlenül kellemes érzés volt kitekinteni az ablakon és meglátni a várostól nem messze fekvő hófödte csúcsokat – több irányba is.
A várost a franciák által Lac Lémannak nevezett tó határozza meg, a település szimbóluma a híres vízsugár, a Jet d’Eau. Az óriási szökőkút a tó vizét nagy nyomással 150 méter magasra lövi fel, másodpercenként nagyjából 500 liter vizet pumpálva a levegőbe mintegy 200 km/órás sebességgel. 1886-ban eredetileg nem látványosságnak szánták, hanem egy hidraulikus rendszer biztonsági szelepeként szolgált. Ám annyira népszerű lett, hogy 1891-ben áthelyezték a tóba, s így Genf jelképévé vált. A part mentén egészen közel lehet menni hozzá, erős szélben pedig garantált a „vizes élmény”. Bár hideg volt, nem hagytuk ki a lehetőséget, a tavon rendszeresen közlekedő kis hajóval közelítettük meg.
A tó partján levő Jardin des Alpes parkban látható Sisi-szobor, amelyet a magyar királyné meggyilkolásának 100. évfordulójára állítottak
Fotó: Somogyi Botond
A város a tó déli csücskében helyezkedik el. A híres Mont Blanc-ponton egyik felén a nagy kiterjedésű tó kezdődik, a híd másik felén a tóból kifolyó víz pedig már a Rhone folyó forrását jelenti. Nem hiába nevezik a hidat s a közelében fekvő utat Mont Blancnak, hiszen a távolba tekintve egyesek a 4800 méteres hegycsúcs körvonalait vélik felfedezni. Ám a 70 km-re fekvő hegyóriás nem látható, helyette a Saleve-hegység csúcsai magasodnak a közelben.
A tóparton körben világhírű cégek székhelyei, bemutatóüzletei, valamint ötcsillagos szállodák és bankok sorakoznak. Az ember csak kapkodja a fejét a Rolex, Hublot, Omega, Longines, Cartier (hogy csak néhány híres óramárkát említsek) vagy a Dior, Gucci, Carlton-Ritz, Louis Vuitton nevek olvasása közben. A Patek Philippe-óramúzeumba be sem mentünk, egyrészt a csokornyakkendőben és öltönyben álló őrök miatt, másrészt azért, mert nem volt kedvünk milliófrankos órákat nézegetni. Megelégedtünk a tó partján fekvő Angol Kertben (Jardin Anglais) látható, virágokból álló órával, amely előtt mintegy harminc évvel ezelőtt is készítettünk már fényképet.
Ugyancsak
Erzsébet királynét 1898-ban a tóparti Mont Blanc-sétányon gyilkolták meg, amikor felszállni készült a Genf és Montreux között közlekedő gőzhajóra.
A Városháza épületegyüttese. Itt írták alá 1864-ben az első genfi egyezményt
Fotó: Somogyi Botond
A tópart mellett emelkedő dombon helyezkedik el az óváros, amely ódon (de gyönyörűen karbantartott) épületeivel, macskaköves, szűk utcáival, hangulatos teraszaival és vendéglőivel a múltba repít vissza. Egyik nevezetessége a St. Pierre katedrális, mellette látható Jean Calvin (Kálvin János) auditóriuma. A reformátor itt tartotta a 16. századbeli polgároknak az istentiszteleteket. Ő volt az, aki Genfet a protestáns Rómává tette. Befogadta a protestánsokat a városba, szigorú erkölcsi, jogi és társadalmi szabályokat vezetett be, amely a település ipari és kereskedelmi fejlődéséhez vezetett. A református egyház törvényeinek szellemében ispotályokat, bankot és iskolákat alapított, a várost erős, független köztársasággá alakította. Így a város korának egyik legmeghatározóbb európai központjává vált.
És ha már Kálvin és Genf:
Közvetlenül az óváros alatt helyezkedik el, a domb túlsó oldalán. A kőből épült hosszú emlékfal középen Jean Calvin, Guillaume Farel, Théodore de Bèze és John Knox alakjai láthatók, az alkotók szerint ők voltak a reformáció kiemelkedő alakjai. Az emlékmű nemcsak személyeket, hanem történelmi eseményeket és helyszíneket is megjelenít, látható többek között Bocskai István egészalakos szobra is. Az emlékmű felirata: Post Tenebras Lux (Sötétség után világosság), ez Genf jelmondata is.
A reformáció emlékműve, amelyet 1917-ben avattak fel
Fotó: Somogyi Botond
És még valami. A katedrálistól nem messze található Genf kanton parlamentjének székhelye. Az épület 15–18. századi részekből áll, többször alakították át, híres a belső csigalépcsője, amely lovasok számára is járható volt. Az épület történelmi jelentőségű: 1864-ben itt írták alá az első genfi egyezményt, amely a sebesült katonák védelméről szólt. Ez megalapozta a nemzetközi humanitárius jogot. Ennek nyomán jött létre a Nemzetközi Vöröskereszt szerepének jogi elismerése (a szervezet egy közeli, másik épületben született meg).
A város különben ma is jelentős szerepet tölt be nemcsak Svájc, hanem az egész világ politikai-gazdasági életében. Több mint 40 nemzetközi szervezet székhelye található itt. Például az ENSZ, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) és a Nemzetközi Vöröskereszt székhelye – amelyeket meg is látogattunk.
A város a diplomácia, a humanitárius segítség, az egészségügy, a nemzetközi együttműködés egyik legfontosabb központja. Mintegy 180 állam állandó képviselettel rendelkezik a városban, így nem csoda, hogy lakosságának kb. 40 százaléka külföldi (a gazdasági bevándorlókról, vendégmunkásokról nem is beszélve).
A berni híres óratorony. Az út két oldalán láthatók az árkádos sétányok, középen a szökőkút szoborral
Fotó: Somogyi Botond
Genfhez egy futamodásnyira található a francia határon Cern. Lehet, a névről nem sokan hallottak, de ha a Nagy Hadronütköztetőt (LHC) említem, talán már többen. Cern (Conseil Européen pour la Recherche Nucléaire, magyarul Európai Nukleáris Kutatási Szervezet) a világ egyik legjelentősebb részecskefizikai kutatóközpontja. 1954-ben alapították, több mint 100 ország kutatói dolgoznak benne. Célja az anyag legalapvetőbb elemeinek és az univerzum keletkezésének, működésének megértése.
2012-ben itt fedezték fel a Higgs-bozont (ez segít megérteni, miért van tömege az anyagnak), amiért később a kutatóknak (Peter Higgs, François Engler) Nobel-díjat ítéltek oda. Különben itt került kidolgozásra 1989-ben a World Wide Web (www). Számos kémiai elemet fedeztek fel, és jelentős eredményeket értek el az orvostudomány és a mesterséges intelligencia terén is.
Az Aare folyó körülöleli az óvárost, amely a világörökség részét képezi
Fotó: Somogyi Botond
A CERN látogatóközpontja ingyenesen tekinthető meg, a múzeum számos fizikai kísérleten keresztül mutatja be a különböző anyagokat, a hangot, a világegyetem részeit stb. Az interaktív kiállítást különleges élmény volt megtekinteni.
Mint ahogy nagy élményt jelentett meglátogatni az alpesi ország fővárosát, az alig 122 ezer lakosú Bernt is. A Genftől mintegy másfél-két órányira fekvő városba vonattal utaztunk. Amint elhagytuk a Genfi-tó vidékét és emelkedni kezdtünk a hegyekbe, megjelent a hó is, csodás tájakon haladtunk végig, míg végre megérkeztünk Bernbe. Ahol már szinte tavasz fogadott.
Svájc egyik legeredetibb óvárosát, amely az UNESCO védelme alatt áll, a Münster-katedrális uralja. A székesegyházat a 15. században építették, Svájc legnagyobb gótikus temploma, amely a reformáció óta a reformátusoké, noha bent katolikus stílusjegyeket (kereszt, ikonok, gyertyák) lehet felfedezni.
A Münster-katedrális és a platánfákkal tarkított park
Fotó: Somogyi Botond
A középkori városszerkezet szinte érintetlenül maradt fenn. A belváros fő utcájának két szélén a járdákat hosszú árkádos sétányok helyettesítik (Lauben), a széles boltívek alatt sétálva számos üzlet, vendéglő várja a turistákat. A macskaköves úton nyugodtan bámészkodók mellett néha el-elhalad egy villamos vagy trolibusz alig hallhatóan. Az utcáról csapóajtókon keresztül lépcsőkön a pincékbe lehet lemenni, ahol szintén boltok, manufaktúrák kínálják portékáikat.
Az utca közepén vasráccsal lefedett kis csermely folyik végig, amelyet egy-egy szökőkút látványa szakít meg. A városban látható több mint száz történelmi szökőkút egy része a 16. századból maradt fenn, festett szobrok díszítik, egykor ivóvízforrásként is szolgáltak. A víz különben – mint ahogy az összes svájci tóé vagy folyóé – mindenhol kristálytiszta, szerintem most is nyugodtan lehetne inni bármelyikből.
Jellegzetes kép Montreux-ből. A tóparti sétány mellett szállodák, háttérben az Alpok több mint 3000 méteres csúcsai
Fotó: Somogyi Botond
A fő sétányon látható a Zytglogge (Óratorony), Bern legismertebb jelképe, amely egy 15. századi csillagászati óra. Állítólag minden órában mozgó figurák (kakas, bolond, medvék) jelennek meg, mi sajnos egyet sem láttunk. Érdemes megtekinteni a Bundeshaust, a svájci parlament és kormány épületét, mellette a Svájci Nemzeti Bankot, valamint az Einstein-házat (januárban zárva van), amely ma múzeumként szolgál. Einstein 1902–1909 között élt Bernben, itt dolgozta ki a relativitáselméletet (1905).
A város neve különben a legenda szerint a német Bär (medve) szóból ered. Az Aare partján az egyik történelmi híd közelében található a BärenPark, ahol a látogatók tavasztól őszig medvéket láthatnak. Ottjártunkkor bezzeg hibernáltak. Ettől függetlenül rengeteg macit láttunk, hiszen ajándéktárgyak, címerek, szobrok, zászlók, szökőkutak nézelődése közben állandóan „medvébe botlottunk”.
A Chillon-kastély mintegy ezer éve épült a tó partján a savoyai család számára
Fotó: Somogyi Botond
Hazautazásunk előtt tettük fel az i-re a pontot, ugyanis elhatároztuk, hogy a tó déli partjáról felvonatozunk az északi részre, azaz Genfből Montreux-be utazunk. A településről vajmi keveset tudtunk, ám az egynapos látogatás után nyugodtan ajánlom mindenkinek: aki Svájcba utazik, ne hagyja ki az üdülővárost.
Néhány szökelléssel a tóparti sétányon teremtünk, ahol az embernek lélegzetelállító látványban van része, amikor a tó túlsó partján megpillantja a több mint 3000 méteres havas hegycsúcsokat. A széles Promenádon modern luxusszállodák várják a pihenni és gyönyörködni vágyókat. Érdekes a kaszinó épülete, amelyben a Queen együttest bemutató múzeum is helyet kapott. Itt tartózkodott ugyanis hosszabb ideig Freddie Mercury és a legendás rockzenekar tagjai, akik az épületben berendezett stúdiójukban írták dalaikat és vették fel világhírű slágereiket.
És ha a zenénél tartunk:
B. B. King, Aretha Franklin, Quincy Jones, Ray Charles, Carlos Santana, Ella Fitzgerald – ők mind szorosan kapcsolódnak a dzsesszfesztiválhoz vagy a város zenei életéhez. Montreux-ben élt hosszú ideig Charlie Chaplin is, akinek a szomszédos Vevey-ben (a tó partján néhány kilométerre fekvő másik üdülővárosban) látható a múzeuma. Ugyancsak ott található a Gogol- és az Eminescu-szobor, valamint a Nestlé csokoládégyár székhelye is.
A Montreux Palace előtti parkban számos dzsesszhíresség szobra látható
Fotó: Somogyi Botond
A parton mi nem Vevey felé, hanem ellenkező irányba indultunk el. Félórai séta után jutottunk el a Chillon-kastélyhoz, amely közvetlenül a Genfi-tó partján áll, mintha „úszna a vízen”. A helyszín már az 1100-as évek előtt stratégiai szerepet töltött be, valószínűleg akkor kezdték építeni. Az ablakokból festői panoráma nyílik a tóra és a szemközti Alpokra is.
Az erődítmény kőből épített, gótikus formája a 12–16. században alakult ki. Svájc egyik legismertebb és leglátogatottabb történelmi műemléke Lord Byront is megihlette, egyik költeményének címe A chilloni fogoly. Érdekes volt felmászni a bástyákra, bepillantani az egykori termekbe, a kápolnába vagy éppen a kínzókamrába, a gyerekek játszószobájába, amelyekben korabeli bútorokat és eszközöket tekinthettünk meg.
Délután a montreux-i pályaudvar felé sétálva a Promenade-on megnéztük Freddie Mercury szobrát, majd néhány méterrel tovább tábla jelezte, hogy az Eurovízió első élő műsorát 1954-ben éppen a montreux-i virágfesztiválról közvetítették. És ha már virágokról esett szó: a januári télben meglepő volt számunkra, hogy a tóparton sétálva virágzó árvácskákat, magnóliát és hibiszkuszt láttunk, de a platánfák és fenyőfák között látható nyírfák, olajfák és pálmafák látványa sem volt mindennapos. ,,Ha ilyen télen, vajon milyen lehet nyáron?” – tettük fel a kérdést. És erre csupán egyetlen választ tudtunk adni: kénytelenek leszünk nyáron visszatérni.
Egy konferencia miatt vezetett az utam Skóciába, s ha már így hozta a sors, egy kis vakációzással toldottam meg a rendezvényt. A kirándulás egyik kiemelt célállomása az ország észak-nyugati felének kevesek által ismert gyöngyszeme, a Skye-sziget volt.
A Fekete-tenger keleti partján elterülő ország több évezredes, változatos történelmébe magyar szálak is beleszövődtek. Grúziai turistaútjainkon ezeket a gyökereket is megkerestük.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Dr. Székely-Szentmiklósi István negyvenöt éve családorvos a Szilágyságban – pályája egyszerre jelent hivatást, alkalmazkodást és közösségi elköteleződést.
A mezőpaniti Balogh Albert különleges hivatást választott: orgonákat restaurál és épít. A Krónikának arról beszélt, hogyan talált rá erre a különleges mesterségre, milyen titkokat rejt egy orgona belseje, és mi jelent ma kihívást az orgonák megőrzésében.
Házi készítésű hústermékek és pálinkák versenyét szervezi immár negyedik éve egy lelkes fiatalokból álló csapat a Kolozsvártól mintegy húsz kilométerre fekvő Tordaszentlászlón. A többség számára a rendezvény remek gasztronómiai alkalomnak számít.
Aktív közösségi élet, tudatos gyermek- és ifjúsági szolgálat jellemzi a Nagykároly-kertvárosi Református Egyházközséget. Tolnay István parókus lelkipásztorral a gyülekezet összetartó erejéről, a jövő kihívásairól beszélgettünk.
Országszerte feltűnést keltett Bánffyhunyad polgármesterének a döntése, miszerint több mint másfél évtizedes közigazgatási tevékenység után lemond tisztségéről a kormány által kilátásba helyezett átszervezés jelentette népszerűtlen intézkedések miatt.
Azúrkék víz, csipkézett part menti sziklák, népszerű bulizóhelyek, elegáns szállodák. A legtöbbeknek ez jut eszébe Ciprusról, a Földközi-tenger több mint 9 ezer négyzetkilométeres szigetéről.
Gyula történelmi belvárosában áll egy ház, ahol nemcsak a falak, hanem a bútorok, a könyvek, a személyes tárgyak és a családi dokumentumok is mesélnek. A Ladics-ház egyedülálló módon enged bepillantást a 19–20. század fordulójának polgári életformájába.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!