Spanyolország: látkép a Gibralfaro-erőd tetejéről. Lent az Alcazaba, balra a kikötő, jobbra a Félkarú hölgy
Fotó: Somogyi Botond
Karácsony előtt idén kivételesen nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A spanyolországi mediterrán városok szűk utcái, történelmi katedrálisai, narancsfákkal tarkított terei és a lenyűgöző erődítmények élménye már az első pillanattól magával ragadott minket.
2025. december 28., 18:542025. december 28., 18:54
2025. december 28., 18:562025. december 28., 18:56
Hatalmas átmérőjű képernyővel rendelkező tévét, különböző más digitális kütyüket szoktak rendelni Fekete péntek alkalmával, mi rendkívül kedvezményes utazást foglaltunk Spanyolországba, a Costa del Solra, Malagába. Nem bántuk meg.
December második hetében landolt a repülőnk Spanyolország egyik legdélebben fekvő városába, Malagába. Szokatlan volt számunkra, hogy késő délután szálltunk le, a Nap mégis erősen sütött. Nálunk délután négy óra után már sötétedik, ott még hétkor is világosság volt. Ezért a repülőből megállapítottuk: a város egyrészt nagy kiterjedésű, sokkal nagyobb, mint Kolozsvár, másrészt tengerpart ide vagy oda, még a partot is igencsak magas hegyek szegélyezik.
A Szamos nagyságú mederben alig egy kisebb pataknyi víz folydogált, amelyet akár át is lehetett ugrani, az emberek ezért a mederben a kutyáikat sétáltatták. Lehet, hogy nyári időszakban bővizűbb a folyó.
Első két nap esős idő fogadott, ám ez inkább olyan „permetezés” volt, akár ki is lehetett volna kerülni a cseppeket, olyan gyéren hullottak. Ettől függetlenül a belváros életveszélyessé vált. Legalábbis azok számára, akik simatalpú sportcipőt hordtak. A történelmi rész ugyanis mind az autók, mint pedig a gyalogosok számára tükörsimára volt térkövezve: különböző alakú, méretű, a bordótól a zölden keresztül, a szürkétől a narancssárga színűig minden típusú kőlap megtalálható volt. A nedvességtől pedig egyesek számára korcsolyapályává vált. Olybá tűnt, mintha több ezer négyzetméteren padlócsempén járna az ember.
A malagai katedrálisban látható hatalmas ikerorgonák, köztük a faragott kóruspadok
Fotó: Somogyi Botond
A szállástól elindulva néhány perc alatt a belvárosban voltunk. Az egyik főút fái alatt sétálva rettenetes rikácsolásra figyeltünk fel. Hirtelen arra gondoltam, majmok rohangálnak az ágak között. Kisvártatva vettük észre, hogy a fülsiketítő zaj forrásai az egymást kergető papagájok. És nem is akármilyenek,
A másik meglepő élményünk az volt, amikor megláttuk a sok narancsfát: úton-útfélen roskadoztak a sok narancstól, az érettebbek a földre hullottak.
A malagai utcákon késő este kezdődik az igazi élet, néha még egy gombostűt is nehéz leejteni
Fotó: Somogyi Botond
Elsőként a „Félkarú hölgyet” tekintettük meg, amely Andalúzia egyik legnagyobb katedrálisa. 1528-ban egy korábbi mecset helyén kezdték el építeni reneszánsz stílusban, később barokk elemekkel egészült ki. A hosszú építkezési folyamat alatt csupán egy tornya készült el, ezért La manquitának, félkarú hölgynek nevezték el. A katedrális több más jellegzetességgel is rendelkezik: híres a rendkívül gazdagon faragott kóruspadjairól, ugyanakkor itt található egy lenyűgöző történelmi síppal felépített orgonaegyüttes, amely Európa egyik jelentős barokk orgonakincsét alkotja.
A katedrálist kívülről lehetetlen fényképezni, mert a házak szorosan mellé épültek. Az egész történelmi részre jellemző különben az, ami a mediterrán városokra általában: szűk pici utcák egymásba fonódó rendszere kicsi udvarokkal, amelyek az ismeretlen számára szinte labirintusnak tűnnek. Még négynapi tartózkodás után is szinte eltévedtünk.
Óriási fák fényfüzérekkel az Alameda Principal sugárúton. A városközpont legszélesebb útja a Larios közelében, amely a tengerpartra visz
Fotó: Somogyi Botond
A templom után a tengerparthoz közeli dombok felé vettük az irányt, mert Malaga fő nevezetességei közé tartozik a város „felett uralkodó” két erődítmény: az Alcazaba és a Gibralfaro. A kettőt nem lehet egyszerre látogatni, ugyanis két külön bejáratuk van.
Az Alcazaba, a 11. századi mór (arab) erődpalota a Hammúdida-dinasztia idején épült, egyszerre volt katonai erőd és kormányzói székhely. Bejárata közvetlenül a római kori színház romjai mellett található, a dombon felfelé haladva több védelmi falgyűrűn keresztül kell átmenni. Tornyok, kapuk és belső kertek, udvarok alkotják, számos kis csorgó, szökőkút és kert díszíti.
A másik erődítmény a Gibralfaro, amelyik a 14. században épült erőd, ez Malaga védelmét szolgálta. A város fölé magasodó Gibralfaro-hegy tetején áll, stratégiai helyen, ahonnan jól ellenőrizhető a kikötő és a környék. A várat falakkal kötötték össze az Alcazabával, így együtt alkottak erős védelmi rendszert. Az épület inkább katonai jellegű, kevés díszítéssel, masszív falakkal és őrtornyokkal. Ma elsősorban a lenyűgöző panorámája miatt népszerű látványosság.
A tetejére érve, amely szerintem a város legmagasabb pontja, körbe lehet tekinteni az egész településen. A tengerpart felé nézve látszik a kikötő, a tengerbe nyúló rendkívül hosszú móló, közvetlen a hegy alatt a házak közé ékelődött bikaviadaloknak is helyt adó aréna, nyugati irányba tekintve a történelmi városrészt láthatjuk a Félkarú hölggyel. Észak és kelet felé nézve a dombok között épült modern város képe bontakozik ki.
Granada belvárosa. Háttérben felsejlik a monumentális katedrális
Fotó: Somogyi Botond
Ha az ember Malagában jár, nem hagyhatja ki a Picasso Múzeumot. Még akkor sem, ha esetleg az alkotó művészete nem igazán nyeri el a tetszését. A kubizmus egyik megalapítója 1881-ben született a városban, ahol édesapja festészeti iskolát vezetett. Élete nagy részét Franciaországban töltötte, de szülővárosához mindig kötődött. Rendkívül sokoldalú művész volt: festett, szobrászkodott, grafikákat és kerámiákat készített, sőt verseket is írt.
A Buenavista-palotában található múzeum több mint 200 műalkotását mutatja be. S ha az ember megnézi azokat is, amelyek egyetemi tanulmányai alatt készültek vagy amelyet édesapjáról készített, láthatja: a mester keze alól nemcsak elvont, groteszk festmények és rajzok kerültek ki, hanem a klasszikus értelemben vett igazi remekművek is. A falon látható Picasso életművét bemutató multimédiás sorozat, amelyből többek között megtudhatjuk: két feleségétől és öt élettársától (orosz, holland, német, francia nemzetiségűek) négy gyermeke született, 1973-ban hunyt el. A számomra legmegragadóbb Picasso-idézet a következő volt:
A hegytetőre épített Alhambra uralja a granadai belvárost
Fotó: Somogyi Botond
Négynapos ottlétünk során minden alkalommal elsétáltunk a belvárosba, amely a római és a mór építészet elemeit ötvözi az andalúz stílussal. A 18 fokos melegben egy pulóverben is nyugodtan lehetett sétálni, voltak, akik rövidnadrágban és pólóban járkáltak. Gondolom, ők skandinávok voltak (a város december közepén is tele volt turistákkal). A szandálban közlekedők pedig szerintem székely felmenőkkel rendelkezhettek.
A mikulásvirágok, hibiszkuszok és több más érdekes növény úgy virágzik, mintha legalábbis tavasz lenne. Fontos tér a Plaza de la Merced, itt található egy jelentéktelen saroképületben Picasso szülőháza, valamint a Plaza de la Constitución, amelyet a kikötővel a fő sétálóutca, a Calle Larios köt össze. Málaga legelegánsabb utcáját ünnepek idején (pl. karácsonykor) látványosan feldíszítik. Az épületnagyságú fényfüzérek időközönként zenére fényorgonává válnak, a helyiek és a turisták ellepik az utcát, és az ismert zeneszámok hallatán dalra fakadnak, mások táncot lejtenek (az egyik legtöbbet játszott szám egy helyi flamenco-énekes, Nina Pastori dala, amely Jézus születéséről szól).
Mintha a mesében járnánk. A mórok legjelentősebb európai alkotása az UNESCO védelme alatt áll
Fotó: Somogyi Botond
– Hű, Desigual! Ezt eddig csak reklámokon láttam, muszáj bemennem ebbe az üzletbe!
Egy sarokkal odébb pedig. – Nézz oda, Alma en Pena!
Így hát ezt a spanyol divatmárkát sem lehetett kihagyni.
Amúgy nemcsak a Larios volt kivilágítva, hanem számos sétálóutca, tér, a tengerparton a sétányok, valamint a móló, ahol a 10–15 méter magas pálmafák is karácsonyi kivilágításban díszelegtek. Színes karácsonyfákat is láttunk több helyen, ám ezeket nem fenyőfaként kell elképzelni (ilyesmi a környéken nem terem), hanem fából vagy fémből készült kúp alakú installációkként, amelyeket fényfüzérrel láttak el. A kicsi bódékban úgy, ahogy nálunk is, számos édességet, kézműves terméket és természetesen rengeteg ruhát meg csecsebecsét lehetett vásárolni.
Szökőkút, faragott árkádok stukkóval. Már csak egy dzsin hiányzik
Fotó: Somogyi Botond
A textilüzlet révén szerzett vagyon tette lehetővé számára a város fejlesztésében való részvételét. A mecénás tiszteletére nevezték el a fő sétálóutcát Calle Lariosnak, amely az ő támogatásával épült meg. Szobra az utca tengerpart felé eső részén látható.
A helyi vendéglőkben különben néhány helyi ételkülönlegességet is kipróbáltunk, mint például a gazpacho (hideg paradicsomleves nyersen pépesítve, darabolt zöldségekkel tálalva), bravas (krumplis csípős paradicsomszósszal), torrija (cukros fahéjjal készült bundáskenyér, amelyet vaníliaszósszal és csokoládéfagylalttal tálaltak).
És hát a malagai bort is megkóstoltuk, amelyet pici pohárban szolgáltak fel.
Az elején nem értettem, aztán hamar rájöttem, miért: édes, sűrű, igencsak magas alkoholtartalmú desszertbor, amelyből sokat inni nem ajánlott.
Egy konferencia miatt vezetett az utam Skóciába, s ha már így hozta a sors, egy kis vakációzással toldottam meg a rendezvényt. A kirándulás egyik kiemelt célállomása az ország észak-nyugati felének kevesek által ismert gyöngyszeme, a Skye-sziget volt.
Egyik nap busszal Granada felé vettük az irányt. A tengerparttól indulva a táj gyorsan hegyessé vált: száraz, sziklás hegyek, mély völgyekkel – rendkívül gyér növényzettel. Több helyen olajfaligetek és szőlőültetvények borították a dombokat, közben „fehér falvak” (pueblos blancos) tűntek fel a hegyoldalakon. Granada közelében már a Sierra Nevada magas csúcsai uralták a látképet.
A belváros utcái szűkek, kanyargósak, sok helyen macskakövesek. Megtekintettük a katedrálist, amely egy régi mecset helyére épült a 16. században a reconquista után. Spanyolország egyik legelső nagy reneszánsz katedrálisa, amely a város fölé magasodó, mórok által épített Alhambrát volt hivatott ellensúlyozni. Ez azonban nem sikerült, hiszen a katedrális (a malagaihoz hasonlóan) körbe van építve, a szűk utcákban bolyongva szinte alig vehető észre. Ellentétben a híres Alhambrával, amely a város nagy részét uralja.
A malagai móló mélyen nyúlik a tengerbe. A rendkívül magas kivilágított pálmafák mellett luxusjachtok sorakoznak
Fotó: Somogyi Botond
Amikor azt gondoltam, hogy a malagai Alcazaba és Gibralfaro hegyen elterülő pompás erődegyüttesét nem lehet túlszárnyalni, nagyot tévedtem. Nem hiába nevezik az Alhambrát Spanyolország egyik legfontosabb látnivalójának. A 13–14. században épült mór palota- és erődváros 22 hektáron terül el a város fölötti dombokon. Eredetileg az emírek rezidenciája és védelmi központ volt, amely az iszlám–andalúz építészet stílusában épült gazdag geometrikus és növényi díszítéssel. A hegyre épült, dupla várfallal körülvett erődítményt hosszú gyaloglás után lehet elérni, amelyet belül elegáns udvarokkal tagolt terek tarkítanak. A Naszrida-paloták faragott, mozaikkal és stukkókkal ellátott árkádos udvarai lélegzetelállítóan szépek. Az ember egyik-másik kútnál azt várja, hogy egy dzsin kerül elő belőlük. És akkor nem említettem a narancsfákat, virágzó kerteket, pici medencéket, szökőkutakat, vízesést, a várfal körül folyó patakot. Nem véletlen, hogy az iszlám művészet egyik legkiemelkedőbb európai emlékét az UNESCO világörökség részeként tartják számon.
És szinte alig lehet látogatni. Legalábbis mindenki ezt mondta, amikor megérkeztünk Kolozsvárra. Az egyik kollégámat a granadai házinénije költötte fel éjjel háromkor (állítólag akkor frissítik az Alhambra honlapját), hogy vegyék meg az online jegyet. A Spanyolországban 18 éve élő egyik volt szomszédom négyszer is elment Granadába, de egyszer sem jutott be a várba; turisták ezrei rekednek kívül a falakon, miután hónapokkal az andalúziai kirándulásuk előtt sem tudják megvenni időben a belépőket. Mi tudatlanul felsétáltunk a várba, a pénztárnál kértünk jegyet, és beléptünk a mesés Alhambrába. Visszagondolva is, óriási szerencsénk volt.
Ötödik nap nagy szívfájdalommal hagytuk ott Malagát, a virágzó kerteket, a roskadozó narancsfákat, a papagájoktól hemzsegő pálmafákat, a tavaszi időjárást és a hullámzó Földközi-tengert. Szerettük volna meglátogatni az andalúz fővárost, Sevillát, a közelben fekvő Cordobát vagy a futamodásnyira fekvő Gibraltárt. De hát néhány napba ezt nem lehet mind belesűríteni.
Ezért úgy döntöttünk, valamikor biztos visszatérünk még.
Tunéziában a főváros környéki és a keleti tengerpart fövényei, a közelükben található nevezetességek sok turistát vonzanak. Vannak olyan területek azonban, amit kevés látogató keres fel.
Május első hetét Bálint fiammal Párizsban kezdtük: francia unokaöcsém bérmálásán vettünk részt. Ezúttal nem siettünk, beültünk egy-egy kávézóba, s hallgattuk az embereket. Sok mindenről beszéltek, az olimpia viszont nem tartozott a témák közé.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Katalónia Településeinek Szövetsége Jordi Solé volt európai parlamenti képviselő vezetésével irodát nyitott Brüsszelben. A katalán politikust arról kérdeztük, hogy ez milyen szerepet játszik a katalán érdekérvényesítésben.
Egy konferencia miatt vezetett az utam Skóciába, s ha már így hozta a sors, egy kis vakációzással toldottam meg a rendezvényt. A kirándulás egyik kiemelt célállomása az ország észak-nyugati felének kevesek által ismert gyöngyszeme, a Skye-sziget volt.
III. Béla királyon kívül Macsói Béla az Árpád-ház egyetlen olyan tagja, akinek csaknem teljes csontváza fennmaradt. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem munkatársai genetikai, izotópos és antropológiai bizonyítékok alapján véglegesen azonosították.
Donald Trump amerikai elnöknek és Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek a Fehér Ház kabinettermében tartott közös sajtótájékoztatóján az újságírók főként az ukrajnai háborúval, a szankciókkal és az orosz kapcsolatokkal kapcsolatos kérdéseket tettek fel.
Európa egyes országaiban már egy zsidó filmfesztivált sem lehet megtartani, mert a mozik és rendezvénytermek tulajdonosai nem merik felvállalni a biztonsági kockázatokat. Az antiszemitizmus és az Izrael-ellenesség az elmúlt években egyre nőtt.
A világ előtt álló jelenlegi nagy biztonsági kihívások megoldásában nem osztottak lapot az Európai Uniónak, így jár az, aki háborúpárti álláspontot képvisel, aki szítja a feszültséget - közölte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.
Orbán Viktor sokat vitatott diplomáciája akár a történelemkönyvekbe is bekerülhet a „Budapesti Béke” néven. Ezt állítja Bogdan Chirieac politikai elemző, aki szerint Orbán Viktor magyar miniszterelnök képes lehet arra, amire az elmúlt években senki.
A héten Washingtonban mindenki a Tomahawk-rakétákról beszélt. Vajon Donald Trump hosszú hatótávolságú fegyvereket ad-e Ukrajnának, hogy az még mélyebbre csaphasson be Oroszország területén? Ezt a feltételezést azonban megelőzi a budapesti találkozó.
A szerbiai és a bulgáriai románok helyzete miatt Șerban Dimitrie Sturdza EP-képviselő szervezésében nyilvános közmeghallgatásra került sor október 15-én Brüsszelben, az Európai Parlamentben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!