Heltai Gáspár emlékezete: Magyarországon élő erdélyi magyarok találkoztak a Reménység Szigetén

Az 1990-es politikai változások következtében lassan okafogyottá válik a menekültmisszió. De vannak olyanok, akik ragaszkodnak a drámai időkben kialakult közösséghez, mert ott egyszerre találnak rá a keresztény hit erejére, vigasztalására és a sorstársakra, a megszokott otthoni arcokra, szavakra és szokásokra. Így születik meg 1990-ben jogilag is önálló alanyként az Erdélyi Gyülekezet, amely 1992-ben költözik mai helyére, Budapest X. kerületébe, az Örs vezér tere közelébe: a Honvédség két év óta üresen álló laktanyáját átadja az egyháznak, és így jön létre 1992. június 6-án a Reménység Szigete, amely azóta számos fejlesztésen, bővítésen esett át.

A ,,sziget” az utóbbi 32 évben rendszeres istentiszteletek, a gyülekezeti élet helyszínei, ahova meghívnak erdélyi politikusokat, közéleti személyiségeket is. Az idei esztendő eddigi legnagyobb lélegzetű rendezvényére április 14-én, vasárnap került sor a Reménység szigetén, ekkor szervezték meg a Magyarországon Élő Erdélyi Magyarok Találkozóját.

A mustármag példázata

A Budapestről és Magyarország más régióiból is érkező erdélyiek számára Bogdán Szabolcs János református püspök igehirdetésének alapja a mustármag példázata volt Máté evangéliuma alapján: „Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet a szántóföldjébe. Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.” (Mt 13,31-32)

Minden magban ott van az élet ajándéka, a magvető pedig Isten munkatársa. A növekedést Isten adja, a Krisztus-követő ember feladata pedig az, hogy a misszióban Isten munkatársa legyen.

Az istentisztelet végén Erdődi István, a gyülekezet főgondnoka hivatalosan is megnyitotta a találkozót, kiemelve, hogy az esemény az Erdélyi Gyülekezet közösségi életének nemes és szép hagyománya.

A templomból való kivonulás után a szabadtéri nagyszínpadon a Labdarózsa Népdalkör és Citerazenekar adott elő néhány erdélyi népdalt, majd a jó ebédhez jó nóta szólt, Kovács Sándor tárogatóművész és barátja jóvoltából.

Heltai Gáspár Száz fabulája

A találkozó kulturális témája Heltai Gáspár, erdélyi reformátor élete és munkássága volt, akiről Dr. Szabó András irodalomtörténész, a Károli Gáspár Református Egyetem professor emeritusa tartott hangulatos ismeretterjesztő előadást. Az érdeklődők megtudhatták, hogy Heltai születésekor Kolozsvárott a szászok éltek többségben, ám a szász származású reformátornak már gyermekkorában lehetősége nyílt arra, hogy anyanyelvi szinten megtanulhasson magyarul.

Száz fabula című könyve a protestáns iskolákban sokáig tananyag volt, melyből néhány fabulát Gregor Bernadett, Jászai Mari-díjas színművésznő, Magyarország érdemes művésze és Jánosi Dávid, színművész előadásában hallgathatott meg a népes közönség.

Zárszavában a házigazda, Dr. Fazekas István, az Erdélyi Gyülekezet vezető lelkésze arról beszélt, hogy nekünk, magyaroknak, a legfontosabb útjelzőnk csakis Isten igéje lehet, s látnunk kell azt, hogy Isten akaratából lettünk magyarrá, és Istennek az az egyik szándéka velünk, hogy mi, magyarok egymás ajándékai legyünk. A lélekben is felemelő találkozó ökumenikus áhítattal ért véget.