Nem a különféle foglalkozások mennyisége dönt: pszichológus segít, hogyan válasszunk óvodát gyerekünknek

Mennyire alkalmazkodó, hogyan reagál az új helyzetekre, könnyen kapcsolódik-e más gyerekekhez-felnőttekhez, igényli-e a nyugodtabb környezetet, vagy éppen jól érzi magát nagyobb közösségben? Ezek a szempontok sokkal fontosabb kapaszkodót jelenthetnek az óvodaválasztás során, mint az, hogy az adott intézmény kínál-e például angolórát vagy hangszerfoglalkozást.

„Elsősorban azt kellene végiggondolnunk, hogy milyen a gyerekünk, és mi illeszkedik hozzá jobban. Ha ezt tudjuk, akkor később a pedagógusnak is pontosabban el tudjuk mondani, milyen szükségletei vannak a gyereknek, és könnyebben találunk olyan környezetet, ahol jól tud működni” – fogalmazott Sulyok Kármen.

„A nyelvtanulás fontos, viszont a gyerek akkor sajátítja el könnyebben, ha nagyjából kisiskolás korig találkozik egy idegen nyelvvel. Főleg akkor, ha lehetősége van használni is, médiatartalmakon, játékokon, hétköznapi helyzeteken keresztül” – mondta a pszichológus.

A szakember szerint azonban sok szülő hajlamos túlértékelni ezt a szempontot, miközben háttérbe szorulnak azok az alapvető feltételek, amelyek egy kisgyerek biztonságérzetét és kiegyensúlyozott fejlődését szolgálják. Úgy véli, önmagában az idegen nyelvű oktatás még nem garancia arra, hogy az adott intézmény jó választás lesz a gyerek számára.

„A kisebb gyerekek sokat tanulnak abból, hogy látják a nagyobbak viselkedési mintáit. A nagyobb gyerek nyelve, játéka, reakciói közelebb állnak hozzájuk, ezért sokszor könnyebben kapcsolódnak hozzájuk, mint a felnőttekhez” – fogalmazott Sulyok Kármen.

Ugyanakkor a pszichológus arra is felhívta a figyelmet, hogy a vegyes csoport nem minden gyerek számára ideális hosszú távon. Az érzelmileg érettebb, nagyon kíváncsi, intenzív kortárskapcsolatokat kereső gyerekek egy idő után könnyen „kinőhetik” ezt a közeget.

a csoportlétszám, a napirend, a beszoktatás módja, az udvar minősége, a szabad levegőn töltött idő vagy az intézmény rugalmassága.

„A gyerekre hosszabb távon nemcsak az óvónő személyisége, hanem az egész környezet hat: a szabályok, a napirend, a zajszint vagy a csoportlétszám is.” – fogalmazott Sulyok Kármen. Ugyanakkor hangsúlyozta: az első intézményes években a pedagógus és a dadus érzelmi szerepe kiemelten fontos.

„Bölcsődében és óvodában is kialakul egyfajta kötődés a pedagógushoz. A gyerek számára nagyon fontos, hogy milyen hangon szólnak hozzá, milyen a tekintet, a légkör, hogyan reagálnak rá” – mondta a pszichológus. Hozzátette, éppen ezért fontosak a bölcsődék és óvodák által szervezett nyílt napok és intézménylátogatások, ahol nemcsak a szülő, hanem maga a gyerek is megtapasztalhatja a leendő közeget.

– fogalmazott a pszichológus.

A szakember szerint különösen a kisebb gyerekek számára megterhelő a korai kelés, a hosszú utazás és az állandó rohanás. A folyamatos fáradtság és ingerterhelés hosszabb távon ingerlékenységhez, nyugtalansághoz és fokozott feszültséghez vezethet.

Sulyok Kármen hozzátette, a szülők sokszor ugyanebbe a csapdába esnek akkor is, amikor különórákat, óvoda utáni foglalkozásokat választanak gyerekeik számára. Az óvodák programkínálatában ma már természetesnek számítanak az idegen nyelvi foglalkozások, sportprogramok vagy kreatív műhelyek, sok család pedig attól tart, hogy a gyerek lemarad, ha ezekből kimarad.

„A mostani generáció esetében inkább a szabad játéknak van nagyobb jelentősége. Annak, hogy a gyerek mozoghasson, társakkal lehessen együtt, természetes környezetben tapasztalhasson” – hangsúlyozta.

Megjegyezte, egy udvar, ahol a gyerek földdel, homokkal, növényekkel találkozhat, mászhat, futhat és szabadon mozoghat, sokszor többet ad a fejlődéséhez, mint egy újabb szervezett foglalkozás. Hangsúlyozta, a túlzsúfolt napirenddel szemben a közös családi séta, a nyugodt együtt töltött idő és a kötetlen játék olyan alapokat teremtenek, amelyeket később semmilyen különóra nem tud pótolni.

Hozzátette, a szülők szerepe is meghatározó a beszoktatás időszakában, hiszen a kisgyerekek sokszor az ő reakcióikon keresztül értelmezik az új helyzetet. Ha a szülő folyamatosan szorong, bizonytalan, vagy minden reggel feszült hangulatban búcsúzik, azt a gyerek is könnyen átveszi, és az óvodát egy fenyegetőbb, kevésbé biztonságos közegként élheti meg.

„A szülő egyfajta tolmács a gyerek számára. Abból, ahogyan anya vagy apa viszonyul az óvodához, a gyerek is következtetéseket von le arról, hogy ez egy biztonságos vagy inkább ijesztő hely” – magyarázta Sulyok Kármen.

A pszichológus szerint ezért sokat segíthet, ha a család már az óvodakezdés előtt tudatosan készül az új helyzetre: beszélnek az óvodáról, közösen alakítják ki a reggeli rutint, és igyekeznek nyugodt, kiszámítható légkört teremteni az első hetekben. Mint mondta, a gyerek számára az adja a legnagyobb biztonságot, ha azt érzi, hogy a szülő bízik az intézményben és abban, hogy ő maga is képes megbirkózni az új helyzettel.

továbbá az is sokat számít, mennyire rugalmas az intézmény és hogyan reagálnak a pedagógusok a nehezebb viselkedési helyzetekre.

Sulyok Kármen hangsúlyozta, nincs minden gyerek számára univerzálisan jó intézmény. A legfontosabb az, hogy a kicsi olyan közegbe kerüljön, ahol biztonságban érezheti magát, és a saját ritmusában fejlődhet. „Óvodát nem presztízs, programkínálat vagy nyelvi ígéret alapján érdemes választani, hanem abból kiindulva, hogy milyen környezetben tud biztonságban, szabadon és a saját ritmusában fejlődni a gyerek” – tanácsolta a pszichológus.

korábban írtuk

Majdnem tízparancsolat, amellyel megóvhatjuk gyermekeinket a digitális veszélyektől

Tiltással nem megy, ezért szabályozással és jó példával kell óvnunk gyermekeinket a digitális világ csapdáitól. Erről szólt az előadás, amelyet Mircea Miclea pszichológus, akadémikus, volt tanügyminiszter tartott a tordaszentlászlói református templomban.