A vallásszabadság emlékműve Tordán, az alkotást a 450. évfordulón, 2018. január 13-án leplezték le
Fotó: Biró István
JEGYZET – Az erdélyi unitárius egyház minden esztendő januárjában születésnapot ünnepel. Idén ez éppen a 455. − szép kor ilyen válságos időben! A reformáció legifjabb egyháza, az unitárius, a méltán híres 1568. évi tordai országgyűlés vallásügyi határozatától kezdődően számítja létét.
2024. január 13., 11:352024. január 13., 11:35
2024. január 13., 12:082024. január 13., 12:08
Az erdélyi rendek − magyarok, székelyek és szászok − négy és fél évszázaddal ezelőtt törvénybe iktatták a szabad vallásgyakorlatot, és kimondták, hogy: „... a prédikátorok minden helyen az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és a község, ha venni akarja, jó, ha nem, senki rá ne kényszerítse az ő lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, kinek tanítása neki tetszik.
az előbbi constitutio szerint és nem engedtetik meg senkinek, hogy a tanításáért bárkit is fogsággal, vagy helyéből megfosztással fenyegessen, mert a hit Isten ajándéka, ez hallásból lészen, mely hallás Isten igéje által van.”
A lelkiismereti és vallásszabadság törvénye mérföldkő az erdélyi felekezetek életében, hiszen az eltérő hitbeli meggyőződésűek együttélését biztosította egy olyan korban, amikor a vallásos tolerancia kérdését nem volt tanácsos tőlünk nyugatabbra emlegetni. Egészen biztos, hogy a vallási türelmet biztosító rendelkezés mögött politikai és társadalmi érdekek is meghúzódtak, ezek jelentőségét nem szabad tagadni. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy Erdély történetében ez az első, és tudomásom szerint az utolsó olyan „világi” törvény, melyet explicite szentírási alapra helyeztek. A reformáció két alaptétele kapcsolódott itt össze − „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef 2,8) és
A modern értelemben vett lelkiismereti szabadság a francia forradalom véres esztendeiben született meg, és alapjainál hiába keressük Ef 2,8 vagy Róm 10,17 igazságát. A világon először Erdélyben mondották ki, és ültették gyakorlatba a vallásszabadságot, akkor amikor tőlünk nyugatra a vallás nevében országok viseltek háborút egymás ellen, Erdély a felekezeti béke földje maradt, akár katolikus, akár református fejedelem ült is a tanácsban. Addig maradt a felekezeti béke szigete, amíg az uralkodás szentírási alapra épült.
Január idusán emlékezzünk János Zsigmondra, az erdélyi rendek bölcsességére, hitére, és köszönjük meg Istennek, hogy „Erdély példát mutatott toleranciából az akkori és a mai Európának” (Benda Kálmán).
Kovács Sándor
A szerző egyetemi tanár, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet rektora
A konfliktusokhoz és megbékéléshez közelítő egyházi, vallásos viszonyulásmód abban különbözik a politikum viszonyulásától, hogy a transzcendencia perspektíváján tekint a világ nagy dolgaira.
A magyar közmédia által élőben közvetített ünnepi istentisztelettel, beszédekkel és koszorúzással emlékeztek csütörtökön az 1568-ban Tordán kihirdetett vallásszabadság határozatára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!