
A vallásszabadság emlékműve Tordán, az alkotást a 450. évfordulón, 2018. január 13-án leplezték le
Fotó: Biró István
JEGYZET – Az erdélyi unitárius egyház minden esztendő januárjában születésnapot ünnepel. Idén ez éppen a 455. − szép kor ilyen válságos időben! A reformáció legifjabb egyháza, az unitárius, a méltán híres 1568. évi tordai országgyűlés vallásügyi határozatától kezdődően számítja létét.
2024. január 13., 11:352024. január 13., 11:35
2024. január 13., 12:082024. január 13., 12:08
Az erdélyi rendek − magyarok, székelyek és szászok − négy és fél évszázaddal ezelőtt törvénybe iktatták a szabad vallásgyakorlatot, és kimondták, hogy: „... a prédikátorok minden helyen az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és a község, ha venni akarja, jó, ha nem, senki rá ne kényszerítse az ő lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, kinek tanítása neki tetszik.
az előbbi constitutio szerint és nem engedtetik meg senkinek, hogy a tanításáért bárkit is fogsággal, vagy helyéből megfosztással fenyegessen, mert a hit Isten ajándéka, ez hallásból lészen, mely hallás Isten igéje által van.”
A lelkiismereti és vallásszabadság törvénye mérföldkő az erdélyi felekezetek életében, hiszen az eltérő hitbeli meggyőződésűek együttélését biztosította egy olyan korban, amikor a vallásos tolerancia kérdését nem volt tanácsos tőlünk nyugatabbra emlegetni. Egészen biztos, hogy a vallási türelmet biztosító rendelkezés mögött politikai és társadalmi érdekek is meghúzódtak, ezek jelentőségét nem szabad tagadni. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy Erdély történetében ez az első, és tudomásom szerint az utolsó olyan „világi” törvény, melyet explicite szentírási alapra helyeztek. A reformáció két alaptétele kapcsolódott itt össze − „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef 2,8) és
A modern értelemben vett lelkiismereti szabadság a francia forradalom véres esztendeiben született meg, és alapjainál hiába keressük Ef 2,8 vagy Róm 10,17 igazságát. A világon először Erdélyben mondották ki, és ültették gyakorlatba a vallásszabadságot, akkor amikor tőlünk nyugatra a vallás nevében országok viseltek háborút egymás ellen, Erdély a felekezeti béke földje maradt, akár katolikus, akár református fejedelem ült is a tanácsban. Addig maradt a felekezeti béke szigete, amíg az uralkodás szentírási alapra épült.
Január idusán emlékezzünk János Zsigmondra, az erdélyi rendek bölcsességére, hitére, és köszönjük meg Istennek, hogy „Erdély példát mutatott toleranciából az akkori és a mai Európának” (Benda Kálmán).
Kovács Sándor
A szerző egyetemi tanár, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet rektora

A konfliktusokhoz és megbékéléshez közelítő egyházi, vallásos viszonyulásmód abban különbözik a politikum viszonyulásától, hogy a transzcendencia perspektíváján tekint a világ nagy dolgaira.

A magyar közmédia által élőben közvetített ünnepi istentisztelettel, beszédekkel és koszorúzással emlékeztek csütörtökön az 1568-ban Tordán kihirdetett vallásszabadság határozatára.
Drámai ellentmondást kell feldolgozniuk az ukránoknak: miközben úgy tűnik, minden eddiginél közelebb kerülhet a fegyverszünet, azzal is meg kell barátkozniuk, hogy annak áraként biztosan le kell mondaniuk a korábbi területeik egy részéről.
Ha tényleg megvalósul Ilie Bolojan felvetése, nem lesz túlzás kijelenteni, hogy a költségvetési hiányt lefaragni próbáló román állam amolyan fordított Robin Hoodként viselkedik: elvenné az egyszerű polgárok pénzét, hogy aztán jól megtartsa saját magának.
Focidrukkernek lenni nem feltétlenül és nem csupán a játék szeretetét, a gólért való rajongást jelenti.
Régi, évek óta nagy kedvvel rágcsált gumicsont került elő ismét a költségvetési hiány lefaragásához szükséges kiadáscsökkentési javaslatok között az elmúlt hetekben: a parlament létszámának csökkentése.
Románia lakossága és politikai elitje nem szabálykövető társadalmat alkot: az emberek többsége keresi a kiskapukat. Az adócsalás felismerésében és a helyzet orvoslásában rejlik, miként lehet az ország gazdaságát megmenteni az összeomlástól.
Nicușor Dan kedden ismét egyeztet a négypárti kormánykoalíció vezetőivel a bírák és ügyészek speciális nyugdíjának ügyében, kétséges azonban, hogy sikerül-e kialakítani az államfő által meglebegtetett politikai kompromisszumot a pártok között.
Az amerikai csapatkivonásra adott egyes román reakciók alapján szinte már arra lehetett következtetni, hogy az Egyesült Államok az utolsó közlegényt is repülőre ültette, majd szívélyesen felkérte az oroszokat, hogy vegyék át a helyét.
Székelyföld önrendelkezése napjának „megünneplése”, majd egy bukaresti parlamenti felszólalásra érkezett szokásos hőzöngés apropóján rövid időre a figyelem középpontjába került a területi autonómia kérdése.
Nincs miért szépíteni: az alkotmánybíróság ítéletével, amellyel megsemmisítette a bírák és ügyészek különleges nyugdíjait módosító törvényt, tovább erodálta a román jogállamisági intézményekbe vetett, még meglévő bizalmat.
Bár a budapesti Ukrajna-csúcs időpontja bizonytalan, azért kijelenthető: a közkeletű vélekedéssel ellentétben a jelek szerint a hála mégiscsak politikai kategória – legalábbis Donald Trump akként tekinti Orbán Viktor magyar kormányfővel való viszonyában.
szóljon hozzá!