VEZÉRCIKK – Bár az ország gazdasági-pénzügyi kilátásai nem adnak okot túlzott aggodalomra, nehéz örökséget hagyott maga után az utcai tüntetések nyomására lemondott Ponta-kormány.
2015. november 25., 19:522015. november 25., 19:52
A helyére lépett technokrata kabinet nyakába szakad az ebben az időszakban foganatosított béremelések, valamint a januárban hatályba lépő adó- és áfacsökkentés kigazdálkodása. Ráadásul a jövő évi költségvetés tervezetét is készen kapta meg, amely több mint 4 százalékos gazdasági növekedéssel és a Brüsszel által engedélyezett 3 százalékos költségvetési hiánnyal számol.
Első ránézésre nem is lenne baj, csakhogy a román gazdaság fejlődésének ütemére egyáltalán nem lehet mérget vetni a geopolitikai fejlemények, az Európába áramló népvándorlás, a terrorizmusellenes küzdelem, no meg a közel-keleti konfliktus eszkalálódása miatt. De Dacian Cioloş kormányának dolgát nemcsak külső, hanem belső tényezők is nehezítik.
A politikai osztály – és az azt kiszolgáló sajtó – egy része máris ráirányította az ágyúkat az alig egy hete beiktatott szakértői kabinetre, időnap előtt bizonygatva annak alkalmatlanságát. E téren meglepő egyetértéseknek vagyunk tanúi, egyformán ostorozza az új kormányt Traian Băsescu volt államfő és eddigi kíméletlen politikai ellenfele, Victor Ponta exminiszterelnök. Ennek a furcsa összeborulásnak a legárulkodóbb jele, hogy Băsescu újabban annak a hírtelevíziónak a stúdiójában követeli Cioloşék távozását, amely egy Ponta-közeli médiamogul tulajdona, annak idején pedig élharcosa volt a volt államelnök felfüggesztésének.
Az már csak hab a tortán, hogy egyes politikusok – köztük a titkosszolgálat egykori, jelenleg a Szociáldemokrata Párt szenátoraként tevékenykedő tisztje – hajmeresztő összeesküvés-elméleteket gyártanak a brüsszeli kormányt is megjárt miniszterelnökről. Például hogy a Romániában pornószektaként elhíresült jógamozgalom tagja, politikai előmenetelét pedig annak köszönheti, hogy állítólag a belügyminisztérium egykori kémfőnökének rokona.
A nevetséges vádak is jelzik, Cioloşra kemény esztendő vár a jövő évi választásokig tartó mandátuma alatt, hiszen súlyos bizalomvesztése közepette a politikumnak elemi érdeke, hogy lejárassa a választók előtt.
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Ötszáz évvel a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája után országszerte megemlékezésekkel és katonai tiszteletadással hajtottak fejet a mohácsi csata áldozatai előtt.
Amikor történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a mohácsi vész fél évezredes évfordulójára emlékezünk, hiszen emlékezni mindenkoron szent kötelesség, szükséges áttekinteni az előzményeket.
Továbbra is tapasztalható, hogy a választások óta szakadék húzódik az erdélyi és a magyarországi társadalom jelentős része között, ám az árok betemetése nem reménytelen – abban ugyanakkor jelentős szerep hárul az új magyar kormányra.
szóljon hozzá!