VEZÉRCIKK – Úgy járt Klaus Johannis az erdészeti törvénnyel, mint Victor Ponta néhány évvel ezelőtt a Verespatakra tervezett színesfémbánya-projektet előnyben részesítő jogszabálytervezettel: színt kellett vallania.
2015. május 11., 20:152015. május 11., 20:15
Az államfő minden bizonnyal belátta, óriási támadási felületet teremtett magának azáltal, hogy a minap visszadobta a parlamentnek a bizonyos piaci szereplők monopóliumát korlátozó erdőtörvényt, emiatt kénytelen volt visszavonulót fújni.
Nem véletlenül: Johannist sokan – köztük a Ponta-kabinet környezetvédelmi minisztere – azzal vádolták, hogy külföldi lobbit támogat az erdővédelem ellenében, ezáltal pedig nem Románia érdekeit tartja szem előtt. Részben az ország számos nagyvárosában rendezett tüntetések hatására az elnök bejelentette, a legfelsőbb védelmi tanács napirendjére tűzi az illegális erdőirtások ügyét.
A felismerés helyes és megalapozott: az erdőirtás nemzetbiztonsági kérdéssé terebélyesedett Romániában, amelynek orvoslása immár nem tűr halasztást. A kormány ellenőrző szervétől a nyomozó hatóságokon át az illetékes állami intézményekig mindenki tisztában van vele, hogy folyamatosan csökkenek az ország területének mintegy 27 százalékát borító erdős területek, a rendszerváltás óta több millió hektárt eltüntetett a térképről az illegális tarolás.
De a masszív erdőirtás nem csupán környezetvédelmi probléma, hiszen a különböző régiókban egyre gyakrabban tapasztalható természeti katasztrófákat – árvizek, földcsuszamlások – többnyire ugyanez okozza. Az állami költségvetésnek okozott kárról nem is beszélve, amely a számvevőszék szerint az elmúlt három évben összesen 80 millió euróra rúgott.
Sok esetben sikerült feltárni a számos helyen pártokkal, politikusokkal összefonódó famaffia tevékenységét is, ám a hatóságok a legtöbbször úgy viselkedtek, mintha nem látnák a fától az erdőt. Ideje belátni azt is, hogy az uniós versenyszabályok paravánja mögé bújó, a hazai erdőkitermelésben élen járó multinacionális cégek kizárólag a saját hasznukat veszik figyelembe, ez pedig homlokegyenest ütközik az ország érdekeivel.
Az utcára vonuló zöldek szóltak a leselkedő veszélyekről, itt az ideje, hogy az állam is mindent megtegyen az ésszerű erdőkitermelés és -gazdálkodás érdekében.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a budapesti Ukrajna-csúcs időpontja bizonytalan, azért kijelenthető: a közkeletű vélekedéssel ellentétben a jelek szerint a hála mégiscsak politikai kategória – legalábbis Donald Trump akként tekinti Orbán Viktor magyar kormányfővel való viszonyában.
Kedvenc és gyűlölt politikusaink egyaránt hősiesen megvédték a nagyi lekvárját: rettenthetetlenül, még az adócsalóknak járó hivatali megbélyegzést is bátran felvállalva, jól kifotózkodták magukat a család ízléses éléskamrájában.
A magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony szoros, kölcsönös előnyökön alapul, míg a magyar és a román kapcsolatok normalizálása még várat magára – ez vonható le tanulságként az RMDSZ múlt pénteki kongresszusán történtekből.
Sok mindent elárul a romániai és magyarországi nyilvánosság „témaérzékenységéről”, hogy milyen irányba tolódott el az RMDSZ 17. kongresszusával kapcsolatos közbeszéd, kommentáradat.
Nem könnyű Ukrajna EU-csatlakozásának realitását mérlegelni, hiszen a kérdést azon objektív mutatókon túlmenően, hogy politikailag és gazdaságilag mennyire felkészült az ország, a háború mellett magyar–ukrán konfliktus is beárnyékolja.
A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.
Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter a jelek szerint mindent elkövet azért, hogy elnyerje a Dan Tanasă leglelkesebb követője címet.
Szemléletes szlengkifejezéssel élve az elmúlt napok drónincidenseivel Putyin elnök bekóstolta a NATO-t, a katonai szövetség pedig a hurrápotimista kommentárok ellenére nem vizsgázott a legfényesebben, miközben az ukrajnai háború tovább eszkalálódott.
Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.
Talán nem vagyunk egyedül azzal, hogy inkább azon lepődtünk volna meg, ha az EB elfogadja a nemzeti régiók támogatásáról szóló erdélyi kezdeményezést. Így nem is csodálkozunk azon, hogy a testület lesöpörte az asztalról a projektet.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!