Rostás Szabolcs
2018. február 15., 00:192018. február 15., 00:19
2018. február 15., 00:192018. február 15., 00:19
Bár ellentmondásnak tűnik, mégsem véletlen, hogy roppant kevesen törnek ki örömujjongásba, és kezdenek dicshimnuszokba annak hallatán, hogy Románia gazdasága – rekordot rekordra halmozva – hét százalékkal növekedett tavaly az előző évhez képest.
Ami nemcsak az utóbbi évtized leggyorsabb hazai GDP-gyarapodásának számít, hanem az európai uniós tagállamok között is a legnagyobb, sőt sikerült lekörözni az amúgy teljes gőzzel dübörgő kínai növekedést is. Hurráoptimizmusra már csak azért sincs ok, mivel amikor legutóbb, 2008-ban a román gazdaság növekedése nagyobb volt az ázsiai óriásénál, rövid időn belül meglett a böjtje: az akkori gyarapodást mély visszaesés követte, a bukaresti hatóságoknak pedig húszmilliárd eurós hitelhez kellett folyamodniuk.
Hogy akkora válság fenyeget-e, azt persze nehéz eldönteni vagy megjósolni, a legtöbben viszont úgy látják, hogy a hazai gazdaság növekedésének üteme „egészségtelen” és fenntarthatatlan. Adam Glapinski, a lengyel jegybank elnöke például a minap kijelentette: sokkal előnyösebbnek tartaná, ha hazája gazdasága hosszú távon 3 százalékkal gyarapodna évente, nem pedig a romániaihoz hasonló mértékben, amely hamarosan hirtelen lelassulhat.
Az aggodalom fő oka az, hogy a hazai növekedés nem a beruházásokon, hanem túlnyomórészt a lakossági fogyasztáson alapul. A kormány által végrehajtott béremelések az eddiginél is nagyobb hitelfelvételre – vagyis eladósodottságra – és fogyasztásra ösztönözték a lakosságot, mindez pedig elsősorban az import számára jelentett erőteljes hátszelet. Lapunk szerdai számában részletesen írtunk a behozatal előretöréséről, ezen belül a több mint ötmilliárd euróra rúgó élelmiszerimportról. És mivel eközben fokozatosan növekszik a költségvetés hiánya is, mindez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a román állam közpénzből támogatja a munkahelyek fenntartását, létrehozását azokban az országokban, ahonnan az import többsége származik, mindenekelőtt Németországban és Törökországban.
Ezzel egy időben a kormányzati perspektívák tekintetében sem rózsás a helyzet, hiszen a bő egy évvel ezelőtt hatalomra került balliberális koalíció sorrendben harmadik kabinetje sem az állami beruházások bővítését, a gazdaság élénkítését, a befektetők által követelt infrastruktúra-fejlesztést tekinti fő feladatának. Ráadásul egy olyan kormánynak, amelyik sürgősségi rendeletekkel kénytelen helyrehozni elődje adópolitikai tévelygéseit, egyelőre ideje sincs arra, hogy a gazdaság égető problémáira koncentráljon. És akkor a hozzáértéséről még nem is beszéltünk...

Aggasztó méreteket ölt a romániai élelmiszerimport, holott az országban hatalmas mezőgazdasági potenciál rejlik, és a gazdák képesek lennének az éghajlati viszonyoknak megfelelő gyümölcsöket, zöldségeket megtermeszteni, illetve hús- és tejtermékeket előállítani. Sok termék érkezik Magyarországról.
Makkay József
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Balogh Levente
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Páva Adorján
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Makkay József
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Balogh Levente
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Páva Adorján
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Balogh Levente
Továbbra is tapasztalható, hogy a választások óta szakadék húzódik az erdélyi és a magyarországi társadalom jelentős része között, ám az árok betemetése nem reménytelen – abban ugyanakkor jelentős szerep hárul az új magyar kormányra.
1 hozzászólás