VEZÉRCIKK – Nyilvánosságra kerülése óta valóságos össztűz zúdult a Szász Jenő vezette Nemzetstratégiai Kutatóintézet „gyöngyhalászakciójára”, amelynek lényege, hogy az erdélyi szórványvidékeken toboroznának diákokat a tömbvidékeken létesítendő szórványkollégiumok számára.
2015. június 01., 19:552015. június 01., 19:55
A bírálók attól tartanak, hogy ennek révén előbb-utóbb kiürülnének a szórványterületek. Eközben a folyamat szimbolikus töltete sem mellékes, hiszen azt sugallja, hogy a magyarság önszántából ad fel újabb területeket.
A kezdeményezés rációja talán az lehet, hogy a szórványvidékről származó diák nemzeti identitása a tömbben tanulva megerősödik, ezáltal pedig nagyobb az esély arra, hogy elkerüli az asszimilációt.
Csakhogy éppen azért, mert a tömbben megszokja a jót, könynyen úgy dönthet, hogy már nem akar visszatérni oda, ahol a magyarság megtartása mindennapos küzdelmet igényel. Ennek nyomán ürül ki magyar szempontból előbb-utóbb a szórvány – igaz, legalább a tömb megerősödik. Legalábbis ideig-óráig, amíg tart az utánpótlás.
Az akció a jelek szerint hamvába holt, miután a magyar kormány nevében Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is jelezte: a kabinet nem támogat semmilyen, a szórvány kiüresítését célzó akciót.
Jelen állás szerint marad az eddigi szemlélet, miszerint minden magyar közösséget és egyént azokon a vidékeken próbálnak támogatni, ahol élnek. A kérdés most az, hogy a szórványvidékeken létesített és létesítendő szórványkollégiumok mellett milyen egyéb eszközöket sikerül kitalálni arra, hogy megállítsák az asszimilációt.
Maga a magyar nyelvű oktatás ugyanis elengedhetetlen feltétele a nemzeti önazonosság megőrzésének, de nem elegendő. A magyar diákok számára valós perspektívákat kell felvázolni, nem elég csak azt hangoztatni, hogy megéri magyarul tanulni, de meg kell teremteni a feltételeit annak, hogy valóban a szülőföldön, román többségi környezetben tudjanak boldogulni az anyanyelven szerzett tudással.
Ennek kidolgozása és megvalósítása pedig lényegesen átgondoltabb előkészítést, több energiát és pénzt igényel, mint a szórványkérdés megoldását a szórványterületek lassú feladására egyszerűsítő gyöngyhalász-stratégia.
Ízlelgessük egy kicsit: egy magát szociáldemokratának nevező párt jóvoltából Romániában olyan helyzet állt elő, hogy már nem is csupán hipotetikus, megfoghatatlan, távoli rémképként szerepel a napirenden egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése.
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.
Talán nem túlzás kijelenteni: a rendszerváltoztatás óta a legintenzívebb és legdurvább választási kampányidőszak ér véget a vasárnapi országgyűlési választásokkal.
Jó egy hónapja zajlik már az Egyesült Államok és Izrael által Irán ellen indított háború, ami Donald Trump amerikai elnök legutóbbi bejelentése alapján még olyan két-három hétig tarthat.
Sokat, egyre többet foglalkozik a média és a közvélemény a családon belüli erőszakkal, no meg a távoltartás lehetőségével és gyakorlatával. Elítélendő, kerülendő, megelőzendő, büntetendő.
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
szóljon hozzá!