Színjáték választásokkal

Az idei négy (ami az államelnöki megmérettetés két fordulójával tulajdonképpen öt) választás egy részének összevonásáról van szó, amit előbb a liberálisok (PNL) dobtak be a köztudatba, és most már úgy tűnik, a szociáldemokraták (PSD) sem zárkóznak el az ötlettől. A javaslat egyáltalán nem ördögtől való a szuperévként emlegetett választási esztendőben, hiszen soha ennyi politikai megmérettetést nem rendeztek még Romániában, mint idén fognak.

Józan paraszti logika alapján már csak két szempontot figyelembe véve is érdemes megfontolni az összevonás forgatókönyvét. Egyrészt politológusok, társadalomkutatók már korábban arra figyelmeztettek, hogy a mindössze fél évbe belesűrített választásokba bele fog fáradni a szavazópolgár. Miközben ugye tudjuk, hogy a romániai választópolgárnak egyre inkább elege van a kampányokból, politikai csatározásokból, egyre kevesebben éreznek hajlandóságot – urnák elé járulva – ráhatással lenni a politikai döntésekre. E tekintetben intő jel volt a legutóbbi, 2020-ban rendezett parlamenti választás, amikor az 1989-es rendszerváltás óta rekord alacsony, mindössze 33 százalékos részvételi arányt mértek.

Arról nem beszélve, hogy az elhúzódó kampányidőszak sem a közhangulatnak, sem a politikai életnek, de a gazdaságnak sem tesz jót; ez utóbbi ágazatra gyakorolt következményekkel majd jövőre fogunk szembesülni igazán. Nem elhanyagolandó szempont a kérdés anyagi vetülete sem, hiszen a négy megmérettetés költsége összesen mintegy 4 milliárd lejes (800 millió euró) ráfordítást feltételez a költségvetésből. Márpedig két választás összevonása esetén is pénzt sikerülne megspórolni az államkasszának, azt pedig nemigen kell ecsetelni, hogy bármilyen összegnek megvolna a helye.

Az is nyilvánvaló, hogy egyáltalán nem sérülne a demokrácia, a szavazópolgárok joga, ha június 9-én egy időben rendeznék meg az európai parlamenti, valamint a helyhatósági választásokat Romániában. Itáliában például az EP-megmérettetést a helyhatósági választás időközi fordulójával egy időben tartják meg, és gyakori olasz szokás szerint a voksolás két egymást követő nap lesz, június 8-án és június 9-én. A római kormány indoka: így minél többen élhetnek a szavazási lehetőséggel, és közpénzt takarítanak meg. Viszont egy nagy különbség van Olaszország és Románia között: a római kormány erről már januárban határozott, miközben nálunk még csak ötletelés folyik koalíciós szinten.

Ugyanakkor egy pillanatig se legyenek illúzióink: amikor Marcel Ciolacu szociáldemokrata kormányfő és elődje, koalíciós partnere, Nicolae Ciucă liberális pártelnök az összevonás előnyeit igyekszik felvázolni, a legkevésbé a demokrácia tiszteletben tartása, a választópolgárok érdeke, a szélsőségesek visszaszorítása, netán a közpénzek megtakarítása lebeg a szeme előtt. Egy fenét! Mindannyian saját és pártjuk politikai érdekeit figyelembe véve kalkulálnak. Mintkét nagy párt tisztában van vele, hogy erős önkormányzati beágyazottságuknak, polgármestereiknek, helyi és megyei tanácsosaiknak köszönhetően erőteljesebben mozgósíthatják híveiket az EP-választáson is, ha ugyanakkor rendezik a helyhatósági megmérettetéssel. Ami a román liberálisok számára megadná az esélyt, hogy ne szoruljanak a 3. helyre a szélsőségesen nacionalista AUR mögé, ami automatikusan a PNL elnökének tisztségébe kerülne.

Tisztában van ezzel Ciucă is, mint ahogy Ciolacu is, éppen ezért a PSD elnöke minden bizonnyal megkéri az árát annak, ha belemegy egy olyan forgatókönyvbe, ami megmentheti a tábornok politikai karrierjét. Éppen ezért merültek fel olyan variációk is, miszerint a PNL és a PSD közös jelöltet indít az államfőválasztáson. Mint látjuk tehát, lázasan folynak a politikai kalkulusok, de nem csak a hatalom részéről, hanem ellenzéki oldalon is.

Az önkormányzati szinten tényezőnek nem számító, frissen alakult jobboldali tömb és az AUR számára nem lenne előnyös a választások összevonása, éppen ezért ágálnak ellene. Helyi szinten nincs akkora mozgósító erejük, mint hatalmon lévő riválisaiknak, másrészt a magas részvétel sem nekik kedvezne. Ugyanígy van ezzel az RMDSZ is: minél nagyobb arányban járulnak urnák elé a többségi szavazópolgárok, annál nagyobb mértékben kell szavazásra bírni a magyarokat, márpedig erre a magyar alakulatoknak csak Erdélyben van ráhatásuk, itt is csak azokban a megyékben, településeken, ahol polgármesterekkel önkormányzati képviselőkkel rendelkeznek.

A választások összevonásának gondolatával történő politikai játszadozás tehát még elhúzódik egy darabig, ami gumicsontnak is jó, hiszen a választók addig sem az életszínvonal alakulásával vannak elfoglalva. Arról nem beszélve ugyanis, hogy ezeknek a forgatókönyveknek a gyakorlatba ültetése amúgy is kétes. Még ha a Velencei Bizottság ama javallatára nem is adnak a román baliberális hatalom vezetői, miszerint a választástól számított egy éven belül nem ajánlott a szabályok módosítása, a parlamentben törvénymódosításokra van szükség a választások összevonásához. No és persze annak tisztázására is, mi történjék az önkormányzati képviselők, polgármesterek mandátumával, hiszen a jelenlegi tisztségviselőké szeptemberig hatályos, de ha a helyükbe júniusban újakat választanak, az elég érdekes helyzetet teremt.

Bármi megtörténhet tehát, elsősorban a kormanykoalíciót alkotó pártok érdekeinek függvényében. Még az is, hogy minden marad a régiben, és négyszer (ötször) járulhatunk urnák elé idén.