„Három színt ismerek a világon” – ezzel a mélyenszántó gondolattal kezdődött a román himnusz a kommunizmus idején, aki pedig 1989 előtt legalább óvodáskorú volt, emlékszik rá, hiszen nem kezdődhetett el nap ennek eléneklése nélkül.
2016. június 05., 20:592016. június 05., 20:59
És minden jel arra utal, hogy sokan huszonhat évvel a rendszerváltás utána sem tudták kiverni ezt az üzenetet a fejükből, s nem hajlandóak a piroson, a sárgán és a kéken kívül más színt, színkombinációt megtűrni.
Pénteken a székely zászló ellen folytatott háború újabb epizódját láthattuk, amikor a rendőr Csíkszereda főterén jó cserkész módjára lehúzta, majd szépen összefogta a néhány perccel azelőtt felvont kék-arany lobogót, az esemény szervezőjét pedig társaival bekísérték a rendőrségre.
Ezzel a botránnyal ért tehát véget minden idők legcsendesebb választási kampánya. (Mert ahhoz azért nem fér kétség, hogy a kampány része volt a zászlófelhúzási akció.)
Mire ezek a sorok megjelennek, már szinte mindenhol tudni lehet, hogy kik vezetik a megyét és a várost/községet az elkövetkező négy évben, tudni lehet, hogy hány magyar önkormányzati képviselő harcolhat helyi szinteken a magyarság jogaiért.
Mert ismét bebizonyosodott: huszonhat évvel a rendszerváltás után is harcolnunk kell nemzeti jelképeink szabad használatáért, az anyanyelvhasználat biztosításáért a mindennapi ügyintézésben, a magyar utcanevek kihelyezéséért.
Leszámítva a Székelyföldet és néhány partiumi települést a napokban újra elkezdődnek a tárgyalások az esetleges koalíciókról a román pártokkal. Nem ártana ezeknek a kérdéseknek a rendezését is rögzíteni majd a várhatóan szép számban születő együttműködési megállapodásokban, s időről időre határozottan számon kérni megvalósításukat.
A politikum meggyőzése mellett pedig a lakosságban is tudatosítanunk kell, hogy nem azért gödrös egy utca, mert magyarul is kiírták a nevét, mint ahogy a Községháza felirat miatt sem úszott még el európai uniós finanszírozás. Illetve azt is, hogy jóval több szín van, mint három.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Na, már csak ez hiányzott! – kommentálhatnánk a viccbeli poénnal az alkotmánybíróságnál uralkodó állapotokat. Csakhogy ez nem vicc. A taláros testületnek sikerült elérnie, hogy az eddigi pénzügyi és politikai krízist újabbal tetézze: alkotmányossal.
Képzeljék el, hogy a román parlament olyan törvényt fogad el, amely akár börtönbüntetéssel is sújthatóvá teszi, ha valaki kijelenti, hogy Románia nem az 1918-as gyulafehérvári román gyűlés nyomán, a „nép akaratából” szerezte meg az Erdély fölötti uralmat.
Teljes hőfokon ég Magyarországon a jövő tavasszal rendezendő országgyűlési választást megelőző kampány, és a politikai csatazaj közepette időnként a nemzetpolitika is terítékre kerül.
Miközben a Recorder oknyomozó portál dokumentumfilmje súlyos visszaélésekre világít rá a román igazságszolgáltatási rendszerben, azért megjegyezhetjük: a tényfeltáró riporttal jókora szívességet tett a kormánynak.
A híradót hallgatom. Beszámolnak arról, hogy egy német város karácsonyi vásárában késeltek, egy másikban, valahol Bajorországban pedig minél több személy halálra gázolását tervezte öt migráns.
Az Egyesült Államok magára hagyja Európát, sőt már ellenségének tekinti – ilyen apokaliptikus kommentárok hangzottak el annak kapcsán, hogy a Trump-adminisztráció közzétette Washington új nemzetbiztonsági stratégiáját.
December 10-e az emberi jogok világnapja, mivel 1948-ban ezen a napon fogadta el az ENSZ közgyűlése Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát.
Furcsa kétarcúságról tett tanúbizonyságot Nicușor Dan: először a normalitás ritka megnyilvánulásaként beismerte, hogy Románia még mindig korrupt – hogy aztán ugyanaznap a hagymázas nemzeti mitológia jegyében egy potenciális háborús bűnöst tüntessen ki.
Drámai ellentmondást kell feldolgozniuk az ukránoknak: miközben úgy tűnik, minden eddiginél közelebb kerülhet a fegyverszünet, azzal is meg kell barátkozniuk, hogy annak áraként biztosan le kell mondaniuk a korábbi területeik egy részéről.
Ha tényleg megvalósul Ilie Bolojan felvetése, nem lesz túlzás kijelenteni, hogy a költségvetési hiányt lefaragni próbáló román állam amolyan fordított Robin Hoodként viselkedik: elvenné az egyszerű polgárok pénzét, hogy aztán jól megtartsa saját magának.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!