„Három színt ismerek a világon” – ezzel a mélyenszántó gondolattal kezdődött a román himnusz a kommunizmus idején, aki pedig 1989 előtt legalább óvodáskorú volt, emlékszik rá, hiszen nem kezdődhetett el nap ennek eléneklése nélkül.
2016. június 05., 20:592016. június 05., 20:59
És minden jel arra utal, hogy sokan huszonhat évvel a rendszerváltás utána sem tudták kiverni ezt az üzenetet a fejükből, s nem hajlandóak a piroson, a sárgán és a kéken kívül más színt, színkombinációt megtűrni.
Pénteken a székely zászló ellen folytatott háború újabb epizódját láthattuk, amikor a rendőr Csíkszereda főterén jó cserkész módjára lehúzta, majd szépen összefogta a néhány perccel azelőtt felvont kék-arany lobogót, az esemény szervezőjét pedig társaival bekísérték a rendőrségre.
Ezzel a botránnyal ért tehát véget minden idők legcsendesebb választási kampánya. (Mert ahhoz azért nem fér kétség, hogy a kampány része volt a zászlófelhúzási akció.)
Mire ezek a sorok megjelennek, már szinte mindenhol tudni lehet, hogy kik vezetik a megyét és a várost/községet az elkövetkező négy évben, tudni lehet, hogy hány magyar önkormányzati képviselő harcolhat helyi szinteken a magyarság jogaiért.
Mert ismét bebizonyosodott: huszonhat évvel a rendszerváltás után is harcolnunk kell nemzeti jelképeink szabad használatáért, az anyanyelvhasználat biztosításáért a mindennapi ügyintézésben, a magyar utcanevek kihelyezéséért.
Leszámítva a Székelyföldet és néhány partiumi települést a napokban újra elkezdődnek a tárgyalások az esetleges koalíciókról a román pártokkal. Nem ártana ezeknek a kérdéseknek a rendezését is rögzíteni majd a várhatóan szép számban születő együttműködési megállapodásokban, s időről időre határozottan számon kérni megvalósításukat.
A politikum meggyőzése mellett pedig a lakosságban is tudatosítanunk kell, hogy nem azért gödrös egy utca, mert magyarul is kiírták a nevét, mint ahogy a Községháza felirat miatt sem úszott még el európai uniós finanszírozás. Illetve azt is, hogy jóval több szín van, mint három.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Négy éve az arab labdarúgó-világbajnokságról, nyolc éve „az első afrikai aranyról”, a fekete kontinensen gyarmatosított egykori francia kolóniákon élők leszármazottai által Franciaország színeiben megnyert focivébéről írtam.
Egyre fullasztóbb a levegő az autóban, összeszorul a gyomor. Az sem segít, ha lehúzzuk az összes ablakot. A vezetés, a gépkocsifenntartás ugyanis egyre inkább luxussá válik: a nép autóját a drága parkolóban piszkíthatják kedvükre a madarak.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Valamikor régen a sör a szegény ember bora volt. Ma már lassan a középosztály pezsgője.
Tanügyi rendszerünk ezer sebből vérzik. Bukarestben azonban rátapintottak a probléma lényegére, megvan a megfellebbezhetetlen megoldás: a szabóság.
Kereken egy héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon levontuk a következtetést, miszerint elbuktak Nicușor Dan proxyjai, kudarcot vallott Románia államelnökének második kormányalakítási kísérlete is.
Egy nemzet jövője a gyermekeken, a szülőanyákon-édesanyákon múlik. És az édesapákon.
Viszonylag kezdő sofőrként akárhányszor rágördülök az úttestre, egy borsónyi félelmet még mindig érzek. S nem attól tartok, hogy jaj, nehogy elcsípjen a rendőr, amint átlépem a sebességkorlátot.
Traian Băsescu után szabadon Nicușor Dan is a „játékos” államfők útjára lépett – az más kérdés, hogy ha minden rosszul megy, a szélsőjobboldali erők jelentőségét növeli azzal, hogy a királycsinálói szerep közelébe juttatja őket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!