VEZÉRCIKK – Se szeri, se száma azoknak az országoknak, ahol összetűzésbe keveredett a hatóságokkal – szembemenve a hatályos helyi törvényekkel – az amerikai székhelyű fuvarmegosztó, az Uber.
2016. augusztus 17., 19:242016. augusztus 17., 19:24
A társaság éppen szerdán jelentette be, hogy jogi úton támadja meg London közlekedési hatóságának azokat a tervezett intézkedéseit, amelyekkel szigorítanák a működését, egyebek között írásbeli angol vizsgának vetnék alá az Uber sofőrjeit. Korábban a magyar állam ellen nyújtott be panaszt az Uber az Európai Bizottságnál, kifogásolva az ottani működését szerinte ellehetetlenítő jogszabályt, amely miatt fel is függesztette a tevékenységét.
Bár Bukarestben másfél éve vehetők igénybe a szolgáltatásai, hazai terjeszkedése egyáltalán nem akadálymentes, hiszen a konkurenciától tartó kolozsvári taxisok magukat utasnak kiadva eszközölték ki a cég sofőrjeinek megbírságolását. Nem vitás, hogy London, Budapest vagy a kincses város taxitársaságainak berzenkedése hátterében egyaránt kőkemény gazdasági érdekek húzódnak meg, a bérfuvarozók piaci pozíciójukat, profitjukat féltik az Ubertől. Az is tény, hogy a világszerte ismert cég térhódítása az utazóközönség érdekeit szolgálja, elvégre a versenyhelyzet minőségi szolgáltatásokat, elérhető árakat teremt. Végeredményben pedig a személyszállításra szakosodott társaságoknak is haladniuk kell a korral, szembesülniük kell a korszerű kihívásokkal és az innovációval.
A bökkenő csak az, hogy miközben az ügyfeleinek nevezett sofőrjeit jövedelemadó befizetésére tanácsolja, az Uber sehol hajlandó helyben adózni a fogadó országban folytatott tevékenységéből származó bevétele után. Már a társaság ama propagandisztikus retorikája is megtévesztő – és valótlan –, miszerint az Uber „csak\" egy közösségi közlekedési applikáció, utasmegosztó, nem pedig taxitársaság.
Az igazság az, hogy a fuvarmegosztó semmiben sem különbözik azoktól a kalóztaxiktól, amelyek hatósági engedély nélkül teremt tisztességtelen versenyhelyzetet azokkal a bérfuvarozókkal szemben, akik bevételük jelentős részét a jóváhagyásokra, a szokásosnál borsosabb árú biztosításra, egyéb kötelező kiadásokra fordítják. Az Uber nagyon könnyen elkerülheti tehát a büntetéseket és a hatásági eljárásokat, ha aláveti magát a célországa jogszabályainak. Ez esetben még a vélelmezett sérelmek miatt kezdeményezett bírósági perekre sem kellene költenie.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Közhellyé vált, hogy a gépkocsi már nem luxus, a megfelelő tömegközlekedési alternatívák nélkül alapvető szükségletté vált a mindennapokban. Egy olyan jog, amelynek szükségességét sok esetben nem lehet vitatni, viszont nem alanyi jog. Tenni kell érte.
Január 3-a, vagyis a venezuelai elnök mandátumának idő előtti lezárultát eredményező amerikai „rendészeti akció” óta a maga teljes valójában csodálható meg a 19. századi Monroe-elv áramvonalas, a 21. század követelményeihez igazított 2.0-s verziója.
Persze némi joggal vetheti fel bárki, hogy miközben Romániában az alkotmánybíróság a PSD hathatós közreműködésével éppen alkotmányos válság kirobbantásán ügyködik, miért lamentál valaki boomerbe oltott X-generációsként néhány zenecsatorna bezárásán.
Na, már csak ez hiányzott! – kommentálhatnánk a viccbeli poénnal az alkotmánybíróságnál uralkodó állapotokat. Csakhogy ez nem vicc. A taláros testületnek sikerült elérnie, hogy az eddigi pénzügyi és politikai krízist újabbal tetézze: alkotmányossal.
Képzeljék el, hogy a román parlament olyan törvényt fogad el, amely akár börtönbüntetéssel is sújthatóvá teszi, ha valaki kijelenti, hogy Románia nem az 1918-as gyulafehérvári román gyűlés nyomán, a „nép akaratából” szerezte meg az Erdély fölötti uralmat.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!