VEZÉRCIKK – A fiatalabb nemzedék csak szülei elbeszélései vagy olvasmányai alapján hallott róla, az idősebbek viszont nagyon is emlékeznek még a kommunista Románia egyik védjegyére, a sorban állásra.
2016. augusztus 15., 19:472016. augusztus 15., 19:47
Jóformán minden árucikkért sorba kellett állni a boltok előtt, ami létszükséglet az ember számára: élelmiszerért, gázpalackért, gyógyszerért. Annak idején az számított a rendszer kivételezettjének, amolyan „deszkurkörecnek\", aki a tisztségéből fakadó befolyásának, ismeretségi körének vagy egyszerűen a csúszópénz gyanánt elhintett márkás cigarettájának és kávéjának köszönhetően soron kívül jutott egy kilogramm húshoz, cukorhoz vagy különböző szolgáltatásokhoz. Pult alól kapta – járta az akkori közismert szólás. Bár a legtöbbeket a kényszer vitte rá a pultosok, hivatalnokok, tisztviselők megvesztegetésére, tény, hogy a kommunizmus idején uralkodó viszonyok kiváló táptalajt jelentettek a rendszerváltás után elburjánzó korrupció számára.
Ebben a rendszerben szocializálódott Călin Popescu-Tăriceanu is, aki sejtésem szerint világéletében soha nem kényszerült sorban állásra. A szenátus elnökének a napokban kirobbant ügye – amikor is rajta kapták, amint soron kívül újíttatta meg jogosítványát az illetékes bukaresti hivatalnál – első látásra pitinek tűnik ugyan, mégis hűen illusztrálja a Romániában uralkodó urambátyám rendszert. Azt, hogy miközben a földi halandók órákig kénytelenek kígyózó sorokat kiállni saját vagy gyerekük útleveléért, gépkocsijuk forgalomba íratásáért, gyakorlatilag mindenért, a Tăriceanu-félék megkülönböztetett bánásmódban részesülnek, és „pult alatt\", sürgősségi eljárásban intézhetik ügyes-bajos ügyeiket.
Nem árt emlékeztetni rá, hogy az elmúlt években a jogállamiság és a törvényesség bajnokaként tetszelgő, unos-untalan az ügyészállam veszélyével riogató liberális politikustól egyáltalán nem idegen a kivételezés, már kormányfői mandátumát azzal indította, hogy protekciót próbált kieszközölni dúsgazdag üzletember barátjának az akkori államfőnél. Egy restitúciós ügyben hamis tanúzással gyanúsítják, újabban pedig a Bogdan Olteanu-féle korrupciós botrányban is felmerült a neve. Ahhoz a politikusi nemzedékhez tartozik, amely számára a megélhetés és az előrelépés sarokkövének számít a meg nem érdemelt haszon, a soron kívül szerzett előjog. És amely úgy értelmezi az alkotmány cikkelyét, miszerint a törvény előtt mindenki egyenlő, ám vannak egyenlőbbek.
Drámai ellentmondást kell feldolgozniuk az ukránoknak: miközben úgy tűnik, minden eddiginél közelebb kerülhet a fegyverszünet, azzal is meg kell barátkozniuk, hogy annak áraként biztosan le kell mondaniuk a korábbi területeik egy részéről.
Ha tényleg megvalósul Ilie Bolojan felvetése, nem lesz túlzás kijelenteni, hogy a költségvetési hiányt lefaragni próbáló román állam amolyan fordított Robin Hoodként viselkedik: elvenné az egyszerű polgárok pénzét, hogy aztán jól megtartsa saját magának.
Focidrukkernek lenni nem feltétlenül és nem csupán a játék szeretetét, a gólért való rajongást jelenti.
Régi, évek óta nagy kedvvel rágcsált gumicsont került elő ismét a költségvetési hiány lefaragásához szükséges kiadáscsökkentési javaslatok között az elmúlt hetekben: a parlament létszámának csökkentése.
Románia lakossága és politikai elitje nem szabálykövető társadalmat alkot: az emberek többsége keresi a kiskapukat. Az adócsalás felismerésében és a helyzet orvoslásában rejlik, miként lehet az ország gazdaságát megmenteni az összeomlástól.
Nicușor Dan kedden ismét egyeztet a négypárti kormánykoalíció vezetőivel a bírák és ügyészek speciális nyugdíjának ügyében, kétséges azonban, hogy sikerül-e kialakítani az államfő által meglebegtetett politikai kompromisszumot a pártok között.
Az amerikai csapatkivonásra adott egyes román reakciók alapján szinte már arra lehetett következtetni, hogy az Egyesült Államok az utolsó közlegényt is repülőre ültette, majd szívélyesen felkérte az oroszokat, hogy vegyék át a helyét.
Székelyföld önrendelkezése napjának „megünneplése”, majd egy bukaresti parlamenti felszólalásra érkezett szokásos hőzöngés apropóján rövid időre a figyelem középpontjába került a területi autonómia kérdése.
Nincs miért szépíteni: az alkotmánybíróság ítéletével, amellyel megsemmisítette a bírák és ügyészek különleges nyugdíjait módosító törvényt, tovább erodálta a román jogállamisági intézményekbe vetett, még meglévő bizalmat.
Bár a budapesti Ukrajna-csúcs időpontja bizonytalan, azért kijelenthető: a közkeletű vélekedéssel ellentétben a jelek szerint a hála mégiscsak politikai kategória – legalábbis Donald Trump akként tekinti Orbán Viktor magyar kormányfővel való viszonyában.
szóljon hozzá!