VEZÉRCIKK – A fiatalabb nemzedék csak szülei elbeszélései vagy olvasmányai alapján hallott róla, az idősebbek viszont nagyon is emlékeznek még a kommunista Románia egyik védjegyére, a sorban állásra.
2016. augusztus 15., 19:472016. augusztus 15., 19:47
Jóformán minden árucikkért sorba kellett állni a boltok előtt, ami létszükséglet az ember számára: élelmiszerért, gázpalackért, gyógyszerért. Annak idején az számított a rendszer kivételezettjének, amolyan „deszkurkörecnek\", aki a tisztségéből fakadó befolyásának, ismeretségi körének vagy egyszerűen a csúszópénz gyanánt elhintett márkás cigarettájának és kávéjának köszönhetően soron kívül jutott egy kilogramm húshoz, cukorhoz vagy különböző szolgáltatásokhoz. Pult alól kapta – járta az akkori közismert szólás. Bár a legtöbbeket a kényszer vitte rá a pultosok, hivatalnokok, tisztviselők megvesztegetésére, tény, hogy a kommunizmus idején uralkodó viszonyok kiváló táptalajt jelentettek a rendszerváltás után elburjánzó korrupció számára.
Ebben a rendszerben szocializálódott Călin Popescu-Tăriceanu is, aki sejtésem szerint világéletében soha nem kényszerült sorban állásra. A szenátus elnökének a napokban kirobbant ügye – amikor is rajta kapták, amint soron kívül újíttatta meg jogosítványát az illetékes bukaresti hivatalnál – első látásra pitinek tűnik ugyan, mégis hűen illusztrálja a Romániában uralkodó urambátyám rendszert. Azt, hogy miközben a földi halandók órákig kénytelenek kígyózó sorokat kiállni saját vagy gyerekük útleveléért, gépkocsijuk forgalomba íratásáért, gyakorlatilag mindenért, a Tăriceanu-félék megkülönböztetett bánásmódban részesülnek, és „pult alatt\", sürgősségi eljárásban intézhetik ügyes-bajos ügyeiket.
Nem árt emlékeztetni rá, hogy az elmúlt években a jogállamiság és a törvényesség bajnokaként tetszelgő, unos-untalan az ügyészállam veszélyével riogató liberális politikustól egyáltalán nem idegen a kivételezés, már kormányfői mandátumát azzal indította, hogy protekciót próbált kieszközölni dúsgazdag üzletember barátjának az akkori államfőnél. Egy restitúciós ügyben hamis tanúzással gyanúsítják, újabban pedig a Bogdan Olteanu-féle korrupciós botrányban is felmerült a neve. Ahhoz a politikusi nemzedékhez tartozik, amely számára a megélhetés és az előrelépés sarokkövének számít a meg nem érdemelt haszon, a soron kívül szerzett előjog. És amely úgy értelmezi az alkotmány cikkelyét, miszerint a törvény előtt mindenki egyenlő, ám vannak egyenlőbbek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életveszélyes fenyegetést kapott egy magyarországi előadó, ezért lemondta székelyföldi koncertjét. A botrány túlmutat Majkán, és a magyar közélet nagyon aggasztó állapotairól árulkodik.
Hogy Romániában gyanúsan tekintenek a kettős állampolgárokra, nem újdonság, azt már megszokták az erdélyi magyarok. De enyhén szólva meglepő, hogy Magyarországon is indulatokat gerjeszt a kettős állampolgárság kérdése.
A közép-európai ember kényelmi illúziójának végét jelzi mindaz, ami most az életadó, elnyűhetetlennek hitt kék szalagunkkal, a Dunával történik. És abból kifolyólag velünk, mindannyiunkkal.
Miközben eddig jóformán csak passzív szemlélőként kísérte az ország légterét megsértő orosz drónokat, hirtelen igencsak hiperaktív lett a román légierő.
Történelmi fordulóponthoz érkezett a hírfogyasztás. A kérdés már nem csak az, hogy hol olvassuk a híreket, hanem akarunk-e még egyáltalán szembenézni velük.
Egyetlen félreértelmezett hír is elég ahhoz, hogy egy reményvesztett közösségben újra fellobbanjon a remény. Parajd esetében azonban a valóság ismét józanítóbbnak bizonyult a politikai diadaljelentéseknél.
A történelem nemcsak hősökről, hanem árulókról is szól, mégha igencsak keveset emlegetjük őket. A sport világában is beszélhetünk eredményességről és eredménytelenségről egyaránt, sztárokról és – antisztárokról.
Sportújságírók, szakírók, futballszurkolók körében jó ideig témát szolgáltat még a hétfőre virradóra befejeződött, az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó által közösen rendezett labdarúgó-világbajnokság.
Marosvásárhely, a Bolyaiak városa még mindig a legtöbb magyar lakosnak otthont nyújtó település Erdélyben.
Ott állunk a pékárus vagy a sarki bolt pultjánál, a szupermarket kasszájánál, kezünkben egy egyszerű fehér kenyérrel, a pénztárgép kijelzőjén pedig felvillan a kétjegyű szám: 10 lej, 12 lej, 15 lej...
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!