VEZÉRCIKK – A fiatalabb nemzedék csak szülei elbeszélései vagy olvasmányai alapján hallott róla, az idősebbek viszont nagyon is emlékeznek még a kommunista Románia egyik védjegyére, a sorban állásra.
2016. augusztus 15., 19:472016. augusztus 15., 19:47
Jóformán minden árucikkért sorba kellett állni a boltok előtt, ami létszükséglet az ember számára: élelmiszerért, gázpalackért, gyógyszerért. Annak idején az számított a rendszer kivételezettjének, amolyan „deszkurkörecnek\", aki a tisztségéből fakadó befolyásának, ismeretségi körének vagy egyszerűen a csúszópénz gyanánt elhintett márkás cigarettájának és kávéjának köszönhetően soron kívül jutott egy kilogramm húshoz, cukorhoz vagy különböző szolgáltatásokhoz. Pult alól kapta – járta az akkori közismert szólás. Bár a legtöbbeket a kényszer vitte rá a pultosok, hivatalnokok, tisztviselők megvesztegetésére, tény, hogy a kommunizmus idején uralkodó viszonyok kiváló táptalajt jelentettek a rendszerváltás után elburjánzó korrupció számára.
Ebben a rendszerben szocializálódott Călin Popescu-Tăriceanu is, aki sejtésem szerint világéletében soha nem kényszerült sorban állásra. A szenátus elnökének a napokban kirobbant ügye – amikor is rajta kapták, amint soron kívül újíttatta meg jogosítványát az illetékes bukaresti hivatalnál – első látásra pitinek tűnik ugyan, mégis hűen illusztrálja a Romániában uralkodó urambátyám rendszert. Azt, hogy miközben a földi halandók órákig kénytelenek kígyózó sorokat kiállni saját vagy gyerekük útleveléért, gépkocsijuk forgalomba íratásáért, gyakorlatilag mindenért, a Tăriceanu-félék megkülönböztetett bánásmódban részesülnek, és „pult alatt\", sürgősségi eljárásban intézhetik ügyes-bajos ügyeiket.
Nem árt emlékeztetni rá, hogy az elmúlt években a jogállamiság és a törvényesség bajnokaként tetszelgő, unos-untalan az ügyészállam veszélyével riogató liberális politikustól egyáltalán nem idegen a kivételezés, már kormányfői mandátumát azzal indította, hogy protekciót próbált kieszközölni dúsgazdag üzletember barátjának az akkori államfőnél. Egy restitúciós ügyben hamis tanúzással gyanúsítják, újabban pedig a Bogdan Olteanu-féle korrupciós botrányban is felmerült a neve. Ahhoz a politikusi nemzedékhez tartozik, amely számára a megélhetés és az előrelépés sarokkövének számít a meg nem érdemelt haszon, a soron kívül szerzett előjog. És amely úgy értelmezi az alkotmány cikkelyét, miszerint a törvény előtt mindenki egyenlő, ám vannak egyenlőbbek.
Talán nem vagyunk egyedül azzal, hogy inkább azon lepődtünk volna meg, ha az EB elfogadja a nemzeti régiók támogatásáról szóló erdélyi kezdeményezést. Így nem is csodálkozunk azon, hogy a testület lesöpörte az asztalról a projektet.
A várakozásoknak megfelelően túlélte ugyan a bukaresti kormány a bizalmatlansági indítványokat, ám a társadalmi és koalíciós feszültségek továbbra is próbára teszik a kabinetet. Ezen belül Ilie Bolojan alatt erősen inog a miniszterelnöki szék.
Példás, dicséretes reakciók egész sorát váltotta ki a napokban Bukarestben történt sajnálatos incidens, amelynek során egy fiatal rasszista indíttatásból rátámadt egy bangladesi ételfutárra.
Olyan az ukrajnai rendezés ügye, mint egy hullámvasút: egyszer a Donald Trump által szorgalmazott béke lehetősége repít a magasba, máskor a tűzszüneti megállapodás látszólagos esélytelensége taszítja mélybe a világot.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
szóljon hozzá!