Párhuzamos világok kapui

Az elmúlt évek hagyományaihoz képest az is változást jelez, hogy most nem a magyar, hanem a román kultúra napján nyújtották át a Kovászna Megyei Művelődési Központ munkatársának az elismerést. Mint a megyei önkormányzat elnöke fogalmazott, a közösségek közti mély társadalmi beágyazódottságú feszültségek feloldásának a kultúra lehet a leghatékonyabb ellenszere.

Az effajta hatékony ellenszerre minden bizonnyal szükség van, többek közt azért is, mert megannyi területen élesen körülhatárolt kulturális megosztottság szellemében éli-élteti hagyományait a magyar és román közösség, és ez hatványozottan érvényes a Székelyföldre. A szociokulturális elkülönülés természetesen annak is tulajdonítható, hogy a kisebbségi kérdés román megközelítésében ma is a kollektív jogok erőteljes elutasítása kapja a domináns szerepet. A megosztottság pedig mintegy belénk van kódolva, egyfajta adottságnak tekinthető, és bizonyos határig természetesnek, szükségesnek, spontánnak mondható. Hiszen vitathatatlan, hogy a magyar identitás körvonalait szilárdan, biztos kézzel kell meghúzni ahhoz, hogy ne kerüljön veszélybe nyelvi-kulturális azonosságunk, amelynek folyamatosan újra kell termelődnie ahhoz, hogy hosszú távon garantálhassa önnön létezését.

Ugyanakkor nem ártana figyelembe venni: perspektivikusan nézve nem biztos, hogy jót tesz a székelyföldi közösségnek, ha az erdélyi magyar közgondolkodás egyik markáns, meghatározó és sok esetben makacs hagyományát élteti és ragozza szemellenzősen. Nevezetesen azt a gondolatot, miszerint létezésünknek csak az lehet a biztosítéka, ha a románoktól minél inkább elkülönülten, biztonságosan felépített külön szellemi-lelki terünkben szocializálódunk, és ennek szellemében neveljük az ifjúságot. Ha párhuzamos, hermetikusan zárt világokat teremtünk magunk körül, semmi esélyünk elfogadtatni a többséggel például azt sem, hogy a magyar követelések teljesítésével a románok tulajdonképpen az égvilágon semmit sem veszíthetnek.

Az, hogy a kultúra olyan kapukat nyit, amelyeken keresztül az egyes közösségek tagjai ki-be járhatnak és a feszültségmentes együttélés érdekében érdemi, példamutató dialógus kezdődik, egyik fél számára sem lehet ártalmas. Nem beszélve arról, hogy a kulturális érték – nemzetiségtől függetlenül – nettó gazdagíthat mindenkit, aki befogadja. A megnyíló kapukon belépve pedig talán újabb és újabb megnyíló kapukhoz vezethet út.