Balogh Levente

Balogh Levente

Önsorsrontó kormányoldal

2025. január 10., 18:302025. január 10., 18:30

2025. január 10., 18:462025. január 10., 18:46

Lassan egyre határozottabbá válik az érzés, hogy az „Európa-barátnak” mondott román kormánykoalíció illetékesei mindent megtesznek azért, hogy növeljék a szélsőjobboldal győzelmi esélyeit a megismételt elnökválasztáson.

Most éppen a Crin Antonescu korábbi liberális pártelnök államfőjelöltsége körüli huzavonával. Amit maga Antonescu gerjesztett azzal, hogy váratlanul, a nagy nyilvánosság előtt, egy hírtelevízió műsorában jelentette be: egyoldalúan „felfüggeszti” elnökjelöltségét. Mindezt azzal indokolta, hogy a kormánykoalíciót alkotó pártok nem hivatalosították saját belső fórumaikon, miszerint őt támogatják a koalíció közös államfőjelöltjeként, illetve azzal, hogy a kormány még nem tűzte ki a megismételt elnökválasztás időpontját.

Bár a jelöltnek részben igaza van –

az elnökválasztás időpontját valóban ildomos lett volna a lehető leghamarabb kitűzni, hogy minél gyorsabban túlessen rajta az ország, hiszen meglehetősen paprikás a hangulat az eredeti első forduló érvénytelenítése miatt

–, azért ebben a helyzetben egy felelősségteljes, profi politikus nem sértett primadonnaként jár el. Ami arra enged következtetni, hogy Antonescu mérsékelten tekinthető felelősségteljes politikusnak. Hiszen az országban uralkodó jelenlegi közhangulat határozottan nem olyan, hogy idő legyen az ilyen nyilvános sértődésekre.

Ha Antonescunak problémája van az őt jelölő pártokkal, akkor azt személyesen azok vezetőivel kellett volna tisztáznia, nem a nagy nyilvánosság előtt kellett volna kirohannia ellenük, tovább fokozva a bizonytalanságot és a káoszt.

Ezzel ugyanis csak tovább növeli azt az érzést a fősodratú pártokban és politikusokban csalódott, ezért a szélsőséges pártok és jelöltek irányába tapogatózó polgárokban, hogy a mainstream politikum valóban magasról tesz az emberekre, és a fontos dolgok helyett – például a költségvetés elfogadása – továbbra is csak a saját, kisstílű belső huzavonáival foglalkozik, miután sikerült megőriznie a kormány irányítását.

És nem csak a szélsőjobbal szimpatizáló táborban kelt ilyen érzést, hanem a mérsékelt, de az állandó, öncélú politikai acsargásba, a korrupciós ügyekbe és a kampányosztogatások miatti kényszerű megszorításokba belefáradt százezrek, milliók körében is. Ami az elnökválasztás időpontjának indokolatlan kitolásával együtt ahhoz vezethet, hogy

a georgescui szellemiség – a fősodratú pártokkal szembeni kiábrándultság és felháborodás, a szélsőséges, demokrácia- és kisebbségellenes politika, a misztikus vallásosság és a valóságtagadó összeesküvés-elméletek iránti fogékonyság – csak még erősebbé válik, és attól függetlenül is a szélsőjobb jelöltje felé vonzza az embereket, ha magát Călin Georgescut eltiltják.

Persze már eleve nehezen érthető, miért egy olyan levitézlett politikust kellett előhúzni a naftalinból, aki különösebb érdemeket nem szerzett aktív pályafutása során. Legnagyobb sikere, hogy az ország második legfontosabb tisztségét töltötte be a szenátus elnökeként, illetve egy ideig az államfői tisztségben is villoghatott – apró szépséghiba, hogy nem saját jogon, hanem a felsőház elnökeként addig a néhány hétig, amíg a Traian Băsescu tisztségéből való felfüggesztése körüli huzavona tartott.

Saját jogon egy harmadik helyre futotta a 2009-es elnökválasztás első fordulójában, vagyis a választópolgárok még a második fordulóra sem tartották érdemesnek, nem hogy az államfői tisztségre.

Viszont aki megélte azokat az időket, amikor az Antonescu vezette PNL először lépett koalícióra a szociáldemokratákkal, emlékezhet arra, hogy már akkoriban is a primadonnáskodásától volt hangos a közélet, folyamatosak voltak a viták, amelyek végül a koalíció felbomlásához vezettek.

A közkeletű bölcsesség szerint fölmelegítve legfeljebb csak a töltött káposzta jó, márpedig Crin Antonescu határozottan nem hasonlít egy adag töltött káposztára – nem csupán megjelenésében, hanem azért is, mert egyáltalán nem kelt olyan pozitív érzéseket az emberben, mint az ízletes étek.

Magyar szempontból pedig pláne nem a legvonzóbb opció: ő sem tartózkodott a magyarokkal szemben ellenséges kijelentésektől,

még ha addig nem is merészkedett, hogy Călin Georgescuhoz hasonlóan idegen érdekek képviselőinek nevezze a román kormányban tevékenykedő magyar minisztereket.

Ha a koalíció komolyan gondolná a közös jelölt indítását, akkor egy kicsit hosszabb ideig és komolyabban kellett volna castingolniuk. Igaz, hogy annál jobb, minél hosszabb idő van megismertetni és bejáratni egy jelöltet, de azért annak személye sem sokadrendű szempont.

Olyan személyre lett volna szükség, aki az ország polgárai elsöprő többségének körében köztiszteletnek örvend, aki letett valamit az asztalra, aki nincs benne a napi politikában, így kellőképpen hiteles ahhoz, hogy a többség ne érezze úgy: inkább a szélsőjobbra kell szavaznia.

Persze tudjuk, hogy könnyebb elméletben körülírni, mint a valóságban is megtalálni egy ilyen személyiséget. Hiszen nem mindenki vállalná szívesen, hogy egy olyan kormánnyal kösse össze a sorsát, amely – jórészt a koalíciós pártok saját hibájából – súlyos, nagy elégedetlenséget kiváltó gazdasági megszorításokra és adóemelésekre kényszerült.

Ebből a szempontból Antonescu kényelmes jelölt, mert ő legalább hajlandó volt bevállalni annak az ódiumát, hogy egy ilyen koalíció jelöltje legyen – az más kérdés, hogy milyen esélyekkel indulhat. Már csak azért is, mert őt ismerve ha egyszer botrányt okozott, akkor ismét képes rá, ha úgy érzi, hogy az egója újabb sérelmet szenvedett.

Amivel csak még több embert riasztanak el a kormánypártoktól.

Ezért lett volna most még esély arra, hogy elengedjék a kezét, és új jelöltet keressenek, aki legalább részben megfelel a fenti kritériumoknak. Az, hogy a PSD csupán fél szájjal támogatja, és a csak ezután készítendő felmérésekben mért népszerűségéhez kötik a végső jóváhagyást, csak többet árt, mint használ, hiszen ha egy hónap múlva dobják, az új jelölt megtalálására és népszerűsítésére még kevesebb idő marad.

Aztán, ha így folytatják, ahogy eddig, akkor

vagy úgy járnak, mint a PSD és a PNL közös bukaresti főpolgármester-jelöltje, aki már jóval a választások előtt elvérzett, vagy eljut a választásokig a közös jelölt, de ott jókorát zakózik.

És akkor majd lehet kapkodni, hogy a koalíciós pártok azon jelölt – például Nicușor Dan – mögé soroljanak be, aki a szélsőjobb jelöltjével együtt bejut a második fordulóba. Már ha a PNL vagy a PSD – esetleg mindkettő – nem érzi úgy, hogy reagálni kell az idők szavaira, és inkább el kell kezdeni a szélsőjobb irányába sasszézni.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

RMDSZ, Orbán, Dan, magyar–magyar és magyar–román kapcsolatok

A magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony szoros, kölcsönös előnyökön alapul, míg a magyar és a román kapcsolatok normalizálása még várat magára – ez vonható le tanulságként az RMDSZ múlt pénteki kongresszusán történtekből.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Nicușor Dan, a csalódás, avagy miért nem értik a románok a magyarokat

Sok mindent elárul a romániai és magyarországi nyilvánosság „témaérzékenységéről”, hogy milyen irányba tolódott el az RMDSZ 17. kongresszusával kapcsolatos közbeszéd, kommentáradat.

Balogh Levente

Balogh Levente

Ukrajna az EU-ban: kinek és miért lenne jó?

Nem könnyű Ukrajna EU-csatlakozásának realitását mérlegelni, hiszen a kérdést azon objektív mutatókon túlmenően, hogy politikailag és gazdaságilag mennyire felkészült az ország, a háború mellett magyar–ukrán konfliktus is beárnyékolja.

Balogh Levente

Balogh Levente

Moldova: csatát nyert a Nyugat

A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.

Balogh Levente

Balogh Levente

Burduja, Dan Tanasă leglelkesebb követője

Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter a jelek szerint mindent elkövet azért, hogy elnyerje a Dan Tanasă leglelkesebb követője címet.

Balogh Levente

Balogh Levente

Putyin bekóstolta a NATO-t

Szemléletes szlengkifejezéssel élve az elmúlt napok drónincidenseivel Putyin elnök bekóstolta a NATO-t, a katonai szövetség pedig a hurrápotimista kommentárok ellenére nem vizsgázott a legfényesebben, miközben az ukrajnai háború tovább eszkalálódott.

Makkay József

Makkay József

Bolojan reformcunamija: ígéret vagy illúzió?

Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.