Hirdetés
Balogh Levente

Balogh Levente

Nicușor Dan, Románia és a magyarok

2025. május 23., 19:352025. május 23., 19:35

2025. május 23., 19:402025. május 23., 19:40

Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.

Egyrészt azért, mert az ország általános állapota ettől még nem javult, a költségvetési hiány ugyanolyan csillagászati léptékű, a megszorítások ugyanolyan elkerülhetetlenek, mint a választás előtt – talán némi fényt jelent az alagút végén, hogy Nicușor Dan győzelmét a gazdasági élet szereplői is megkönnyebbülve fogadták, így enyhülhet a román devizára nehezedő nyomás, és az ország kedvezőbb feltételekkel juthat hitelekhez.

Másrészt azért, mert

attól, hogy a magyar közösség jóval több mint 90 százaléka Danra voksolt, még nem jelenti azt, hogy kisebbségjogi szempontból jobb helyzetbe kerül, és a jogkövetelései, az autonómia iránti igénye kedvezőbb elbírálásban részesül.

Na és persze azért sem, mert a pillanatnyi felszusszanás sem feledtetheti, hogy a romániai társadalom – függetlenül attól, hogy George Simionra szavazott vagy Danra – megmutatta: igencsak elege van az eddigi pártokból, amelyeknek az egymással folytatott iszapbirkózás és a belharcok mellett

az elmúlt évtizedekben annyira futotta, hogy az európai uniós források felhasználásával amolyan Patyomkin-országot hozzanak létre, ahol egyes nagyobb, jórészt Erdélyben, a Partiumban és a Bánságban található városok már majdnem úgy néznek ki, mint Nyugat-Európában, miközben a vidéki területek nagy része még mindig a 20. század eleji állapotban ragadt

– vagy egyenesen 19. századiban.

Ez a különbség nagyrészt a két jelölt támogatottságában is megmutatkozott.

Eközben a jövedelmek növekedtek ugyan, de még mindig messze elmaradnak a nyugatiaktól, az árak folyamatosan emelkednek, a közszolgáltatások, az egészségügy és a szociális ellátás pedig kevés kivétellel még mindig minősíthetetlen állapotban van.

Ugyanakkor

az a paradox helyzet állt elő, hogy a választópolgárok többsége közvetve mégiscsak azokra a pártokra szavazott, amelyek a fősodrot alkotják, és amelyek előidézték a jelenlegi helyzetet,

az alternatívát ugyanis az ortodox miszticizmusban és az összeesküvés-elméletekben hívő szélsőjobb jelentené, amelyre épeszű ember egy asztmás pézsmapockot sem bízna rá, nem hogy egy országot.

Ezt jelzi, hogy a nagy többség arra a Danra voksolt, aki már előre közölte: az általa „Európa-barátnak” nevezett pártokból – vagyis a PSD-ből, a PNL-ből, az USR-ből és az RMDSZ-ből álló – nagykoalíciót szeretne.

Ami elvileg a jelentős parlamenti többséggel stabilitást hozhatna – gyakorlatilag viszont, a román politikumot ismerve, csak újabb koalíciós viszályokat, vitákat, sértődéseket és kilépéseket eredményez majd.

A PSD például – jelezve, hogy semmit sem tanult a leckéből, hogy az általa támogatott államfőjelölt fél éven belül kétszer is hatalmasat bukott – még mindig taktikázik,

és lebegteti, hogy hajlandó lenne-e kormányra lépni, ellenzékbe vonul, vagy hogy ellenzékbe vonul ugyan, de legalább kívülről biztosítja a többségi szavazatokat a kormány számára.

Tény, hogy kormányon a szükséges megszorító intézkedések és az egyre kevésbé elkerülhetőnek látszó adóemelések miatt még tovább csappanhat a támogatottsága, de a mostani helyzetben a párt illetékeseinek viselkedése már tragikomikusan felelőtlen – vagyis a Romániában megszokott.

A többi párt nagyot nyelve legalább úgy tesz, mintha nem akarna elfutni a felelősség elől, de azért biztosan el tudnának képzelni kedvezőbb kormányzási körülményeket is.

Mindeközben minden késlekedés, halogatás és ballépés csak a most hoppon maradt, de meg nem roppant, jelentős támogatottságú szélsőjobb malmára hajtja a vizet.

Mindeközben igazából még mindig csak találgathatunk, hogy Nicușor Dan milyen államfő lesz majd.

Messiásként tekinteni rá dőreség lenne, az általános atlantista, EU-fősodor-párti célokat megfogalmazó nyilatkozatain túlmenően nem tudni, mennyire tájba simuló elnök lesz majd a nemzetközi partnerekkel fennálló viszonyban, és milyen mértékben lesz képes valamilyen önálló víziót megfogalmazni. (Bár a román politikum nemzetközi kérdésekhez való hozzáállását ismerve utóbbit kevésbé tartjuk valószínűnek, sokkal valószínűbb, hogy a vitás kérdésekben simán a fősodorhoz idomul majd az Európai Unió Tanácsában).

És akkor számunkra egyáltalán nem utolsó sorban ott van még az is, hogyan viszonyul majd Dan a magyar közösséghez.

Hiszen a magyarok biankó csekket adtak neki azzal, hogy – jobb híján – gyakorlatilag egy emberként rá szavaztak, és ha nem is ők voltak a mérleg nyelve, amely eldöntötte győzelmét, azért az nekik köszönhetően vált biztossá és látványossá.

Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a hála nem politikai kategória.

Pláne Romániában, és pláne a magyarokkal szemben ódzkodnak bármilyen gesztust tenni a politikusok, hiszen a magyarellenességre alapozó identitású országban a haladó, progresszív körökre is az a jellemző, hogy a Putyin-bérencségnél csak a magyarbérencség minősül nagyobb sértésnek.

Így aztán kérdéses, hogy a magyarok mozgósításával kapcsolatos elismerő szavakban ki is merül majd a köszönet, vagy konkrét formát is ölt valamilyen, magyar szempontból fontos jogkövetelés támogatásában.

Az RMDSZ feladata most az, hogy valamit kicsikarjon a magyar közösség számára –

a probléma csak az, hogy mivel a választások már lecsengtek, és Dan már birtokon belül van, a magyar szervezet alkupozíciója nem túl combos.

Sőt ha a PSD mégis méltóztatna kormányra lépni, akkor még a kormányzati részvétele sem annyira fontos.

Az RMDSZ helyzete amúgy sem könnyű, mivel a magyar választópolgároknak ugyanannyira teleszaladt már a zsákjuk az eddigi politikummal, mint a románoknak. És mivel a magyar szervezet néhány kivétellel az elmúlt években, évtizedekben jórészt kormányon volt,

ugyanúgy a fősodratú pártok közé sorolják, mint a PSD-t vagy a PNL-t.

Ezért ő maga is keményen megdolgozott, hiszen magát úgy próbálta pozicionálni, hogy a román szavazók körében is elfogadható legyen, ezért inkább az országos problémák megoldására fókuszált,

a konfliktusok felvállalása helyett elhanyagolta a sajátos magyar igények határozott képviseletét

– lásd a román állam által ellopott magyar ingatlanok restitúciójának kiküzdése vagy a hivatali anyanyelvhasználat ügye.

És akkor az értelmező szótár autonómia című szócikkéről még nem is beszéltünk.

Így aztán a kormányzás eddigi kudarca miatt most az RMDSZ-t is felelőssé teszik, bár a szervezet illetékesei most igyekeznek a kimagasló magyar részvétel fényében sütkérezni, és a saját sikerüknek betudni azt.

Pedig abban az RMDSZ-nek kevés érdeme van, csupán az a szerencséje, hogy ismét működött a rettegésfaktor, a magyarok nem valamire, hanem valami ellen szavaztak.

Nagy részük pedig nem az RMDSZ ösztönzésére szavazott Simion ellen, hanem egészséges életösztönből.

A következő választásokon azonban már nem biztos, hogy így lesz, előbb-utóbb elegük lesz az embereknek abból, hogy mindig valami ellen kell szavazniuk, és nem valamiért – bár tény, hogy ez kevesebb teljesítmény- és eredménykényszert ró a szavazataikért kuncsorgó pártra.

Félreértés ne essék, egy percig sem vonjuk kétségbe, hogy a magyar nemzetiségű román állampolgárok szempontjából ugyanolyan fontos az ország költségvetésének stabilizálása, a piacok bizalmának helyreállítása, a vállalkozók és a munkavállalók számára kedvező környezet megteremtése, valamint az autópálya- és vasútépítés, mint a romák számára.

Ám az RMDSZ nem véletlenül viseli a nevében az M betűt – legalábbis merjük remélni.

Ezért aztán

az országos jelentőségű prioritások mellett nem ártana visszatérni a sajátos magyar szükségletek határozottabb, nyilvános felvállalásához, hogy megkülönböztesse magát a román pártoktól.

Lehet, hogy ezért nem kapna hátba veregetést a románoktól, és sokkal, de sokkal több konfliktussal járna – de legalább a saját magyar szavazótábora szemében javíthatna valamit csúnyán kicsorbult hitelességén.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

A sodródás lett a román külpolitika fő irányvonala?

A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.

Balogh Levente

Balogh Levente

A Donroe-elv, avagy Amerika az amerikaiaké, de főleg az Egyesült Államoké

Január 3-a, vagyis a venezuelai elnök mandátumának idő előtti lezárultát eredményező amerikai „rendészeti akció” óta a maga teljes valójában csodálható meg a 19. századi Monroe-elv áramvonalas, a 21. század követelményeihez igazított 2.0-s verziója.

Somogyi Botond

Somogyi Botond

Trump és Venezuela: ki sem lóg a lóláb...

Aki egy picit is elfogult volt Donald Trumppal szemben, és azt gondolta, hogy az amerikai elnök a béke és háború kérdésében merőben más, mint elődjei, az szombat hajnaltól valószínűleg másképp gondolja.

Balogh Levente

Balogh Levente

Most zárult le egy generáció fiatalsága

Persze némi joggal vetheti fel bárki, hogy miközben Romániában az alkotmánybíróság a PSD hathatós közreműködésével éppen alkotmányos válság kirobbantásán ügyködik, miért lamentál valaki boomerbe oltott X-generációsként néhány zenecsatorna bezárásán.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ha nem lett volna elég a válságból, az alkotmánybírák gondoskodtak újabbról

Na, már csak ez hiányzott! – kommentálhatnánk a viccbeli poénnal az alkotmánybíróságnál uralkodó állapotokat. Csakhogy ez nem vicc. A taláros testületnek sikerült elérnie, hogy az eddigi pénzügyi és politikai krízist újabbal tetézze: alkotmányossal.

Balogh Levente

Balogh Levente

Benes-dekrétumok: bebetonozott jogfosztás a jogállamiságra olyannyira finnyás EU-ban

Képzeljék el, hogy a román parlament olyan törvényt fogad el, amely akár börtönbüntetéssel is sújthatóvá teszi, ha valaki kijelenti, hogy Románia nem az 1918-as gyulafehérvári román gyűlés nyomán, a „nép akaratából” szerezte meg az Erdély fölötti uralmat.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ha szlovákozásért járt a bocsánatkérés, járjon a románozásért is

Teljes hőfokon ég Magyarországon a jövő tavasszal rendezendő országgyűlési választást megelőző kampány, és a politikai csatazaj közepette időnként a nemzetpolitika is terítékre kerül.

Hirdetés