VEZÉRCIKK – Amint azt borítékolni lehetett, a politikai alakulatok sokféleképpen, többnyire egymástól eltérően értékelték a kötelező kvótákról rendezett magyarországi népszavazás eredményét, amelyet ki-ki igyekszik a saját érdeke mentén győzelemként, illetve kudarcként beállítani.
2016. október 03., 19:442016. október 03., 19:44
Ezektől eltekintve a referendum alapján talán az a legfontosabb következtetés vonható le, hogy néhány, ezzel ellentétes véleménnyel szemben Magyarországon demokrácia van, mindenki – politikusok, választópolgárok – szabadon kifejezheti az akaratát, hiszen diktatúrában nem szokás kikérni az emberek álláspontját.
Főleg annak ismeretében érdemes leszögezni ezt, hogy már a referendumot megelőzően hallani lehetett olyan hangokat, miszerint ebben a kérdésben (is) teljesen fölösleges a népszavaztatás, mivel úgymond az Európai Unióban nem a tagállamok vagy a polgárok, hanem kizárólag a brüsszeli fórumok hatásköre a döntéshozatal. Mármost a fene megette azt a demokráciát, ahol a központ az uborka hajlásszögétől a költségvetési hiánycélig mindent meg akar szabni a tagállamoknak, az emberek véleményére azonban nem kíváncsi.
Persze a további vitákat elkerülendő ajánlatosabb lett volna, ha a magyar kormány megelőlegezi: végkimenetelétől függetlenül közjogi következményeket von maga után a kvótareferendum. Ettől függetlenül álszent és naiv követelmény a Fidesszel és az Orbán-kormánnyal szemben, hogy eddigi álláspontját, valamint a kötelező kvótát elvető több mint hárommillió polgár álláspontját félretéve ne kezdeményezzen akár alkotmánymódosítást is, ha úgy tartja helyesnek. Mert jogi értelemben érvénytelen ugyan a népszavazás, politikailag viszont elegendő muníciót biztosít Orbán Viktor számára, hogy tovább érveljen és folytassa a küzdelmet a brüsszeli bevándorláspolitika ellen.
Eredménytelennek tehát semmiképpen sem tekinthető a vasárnapi referendum, annál is inkább, mivel adott esetben nem csak a többi tagállamot, hanem az EU-t is a migrációs kérdés alaposabb átgondolására sarkallhatja. Ugyanakkor a referendum lehetséges következményeit teljesen fölösleges előrevetíteni a 2018-as országgyűlési választásokra, ahogy teszik azt a magyarországi ellenzéki alakulatok, máris megelőlegezve a kormányváltást. Gyurcsányék hurráoptimizmusa annak a bizonyítéka, hogy éppen a baloldal igyekszik a leginkább belpolitikai érdekeinek alárendelni a kvótareferendumot és annak az eredményét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Közhellyé vált, hogy a gépkocsi már nem luxus, a megfelelő tömegközlekedési alternatívák nélkül alapvető szükségletté vált a mindennapokban. Egy olyan jog, amelynek szükségességét sok esetben nem lehet vitatni, viszont nem alanyi jog. Tenni kell érte.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!