VEZÉRCIKK – Amint azt borítékolni lehetett, a politikai alakulatok sokféleképpen, többnyire egymástól eltérően értékelték a kötelező kvótákról rendezett magyarországi népszavazás eredményét, amelyet ki-ki igyekszik a saját érdeke mentén győzelemként, illetve kudarcként beállítani.
2016. október 03., 19:442016. október 03., 19:44
Ezektől eltekintve a referendum alapján talán az a legfontosabb következtetés vonható le, hogy néhány, ezzel ellentétes véleménnyel szemben Magyarországon demokrácia van, mindenki – politikusok, választópolgárok – szabadon kifejezheti az akaratát, hiszen diktatúrában nem szokás kikérni az emberek álláspontját.
Főleg annak ismeretében érdemes leszögezni ezt, hogy már a referendumot megelőzően hallani lehetett olyan hangokat, miszerint ebben a kérdésben (is) teljesen fölösleges a népszavaztatás, mivel úgymond az Európai Unióban nem a tagállamok vagy a polgárok, hanem kizárólag a brüsszeli fórumok hatásköre a döntéshozatal. Mármost a fene megette azt a demokráciát, ahol a központ az uborka hajlásszögétől a költségvetési hiánycélig mindent meg akar szabni a tagállamoknak, az emberek véleményére azonban nem kíváncsi.
Persze a további vitákat elkerülendő ajánlatosabb lett volna, ha a magyar kormány megelőlegezi: végkimenetelétől függetlenül közjogi következményeket von maga után a kvótareferendum. Ettől függetlenül álszent és naiv követelmény a Fidesszel és az Orbán-kormánnyal szemben, hogy eddigi álláspontját, valamint a kötelező kvótát elvető több mint hárommillió polgár álláspontját félretéve ne kezdeményezzen akár alkotmánymódosítást is, ha úgy tartja helyesnek. Mert jogi értelemben érvénytelen ugyan a népszavazás, politikailag viszont elegendő muníciót biztosít Orbán Viktor számára, hogy tovább érveljen és folytassa a küzdelmet a brüsszeli bevándorláspolitika ellen.
Eredménytelennek tehát semmiképpen sem tekinthető a vasárnapi referendum, annál is inkább, mivel adott esetben nem csak a többi tagállamot, hanem az EU-t is a migrációs kérdés alaposabb átgondolására sarkallhatja. Ugyanakkor a referendum lehetséges következményeit teljesen fölösleges előrevetíteni a 2018-as országgyűlési választásokra, ahogy teszik azt a magyarországi ellenzéki alakulatok, máris megelőlegezve a kormányváltást. Gyurcsányék hurráoptimizmusa annak a bizonyítéka, hogy éppen a baloldal igyekszik a leginkább belpolitikai érdekeinek alárendelni a kvótareferendumot és annak az eredményét.
Miközben egyes országokban már be is tiltották, vagy fontolgatják, hogy betiltsák a közösségi oldalak használatát a 16 év alatti fiatalok körében, néha az az ember érzése, hogy egyes, 18 évnél idősebb felnőttek esetében sem ártana a tiltás.
Ötszázhetven évvel ezelőtt, 1456. augusztus 11-én, a nándorfehérvári diadal után három héttel pestis áldozata lett Hunyadi János hadvezér.
Románia Európa egyik legjobb mezőgazdasági adottságokkal rendelkező országa, mégis importra szorul az alapvető élelmiszerekből. A gondot nem a termőföld vagy a gazdák hiánya, hanem az évtizedek óta következetlen agrárpolitika okozza.
Az embereknek egyre inkább elegük van a pártok közötti marakodásból, amely hónapok óta tartó politikai patthelyzetet eredményezett, valamint azt, hogy az országnak a válságos időszakban nincs teljes hatáskörrel rendelkező kormánya.
Életveszélyes fenyegetést kapott egy magyarországi előadó, ezért lemondta székelyföldi koncertjét. A botrány túlmutat Majkán, és a magyar közélet nagyon aggasztó állapotairól árulkodik.
Hogy Romániában gyanúsan tekintenek a kettős állampolgárokra, nem újdonság, azt már megszokták az erdélyi magyarok. De enyhén szólva meglepő, hogy Magyarországon is indulatokat gerjeszt a kettős állampolgárság kérdése.
A közép-európai ember kényelmi illúziójának végét jelzi mindaz, ami most az életadó, elnyűhetetlennek hitt kék szalagunkkal, a Dunával történik. És abból kifolyólag velünk, mindannyiunkkal.
Miközben eddig jóformán csak passzív szemlélőként kísérte az ország légterét megsértő orosz drónokat, hirtelen igencsak hiperaktív lett a román légierő.
Történelmi fordulóponthoz érkezett a hírfogyasztás. A kérdés már nem csak az, hogy hol olvassuk a híreket, hanem akarunk-e még egyáltalán szembenézni velük.
Egyetlen félreértelmezett hír is elég ahhoz, hogy egy reményvesztett közösségben újra fellobbanjon a remény. Parajd esetében azonban a valóság ismét józanítóbbnak bizonyult a politikai diadaljelentéseknél.
szóljon hozzá!