JEGYZET – Hiába rendelkezik az egyik legmagasabb életszínvonallal és legerősebb szociális rendszerrel Svédország, könnyen előfordulhat, hogy előbb-utóbb nagyon pocsék dolog lesz svédnek lenni.
2015. január 10., 16:372015. január 10., 16:37
Sőt egyenesen bűncselekmény. Egy svéd iskolában máris megtörtént az első lépés ennek irányába: az igazgató egyszerűen betiltotta a svéd zászló használatát. Az ok: egy jelmezbálon az egyik diák kék-sárgára festett arccal, kezében játékfegyverrel jelent meg.
Az iskola vezetői szerint márpedig az alkalmatlan időben és helyen használt svéd zászló megvalósíthatja a „gyűlöletbeszéd” bűncselekményét. „A külföldi hátterű diákokat sértheti, ha azt látják, hogy valaki svéd zászlót visel, különösen, ha mindezt egy játékfegyverrel a kezében teszi” – jelentette ki az igazgató.
A nemzeti ünnepeket és a cserediákok látogatását kivéve megtiltották a svéd zászló használatát az iskolában. Mondjuk az igazgató is elismerte, maga sem tud róla, hogy akár a svéd zászló, akár a svéd nemzeti színekből készült arcfestés efféle sérelmet okozott volna bárkinek is. De persze a 21. század fejlett Európájában nem ez számít, hanem az ideológia.
Előrebocsátanám: jómagam sem vagyok annak a híve, hogy mindig mindenhol nemzeti zászlók lobogjanak, mivel úgy gondolom, ez nem a hazafiság és a nemzeti elkötelezettség, csupán a más nemzetekkel szembeni frusztráció és kisstílűség megnyilvánulása. Viszont az, hogy egy országban betiltsák a nemzeti jelképek nem provokatív célú használatát, a rosszul értelmezett tolerancia és politikai korrektség oly mértékben öngyűlöletbe hajló megnyilvánulása, hogy már szakemberi beavatkozás után kiált.
A következő lépés ugyanis lehetne akár a svéd nyelv nyilvános használatának betiltása is, elvégre a más országokból érkezett diákokat, illetve munkavállalókat frusztrálhatja, hogy a svéd társadalom tagjai kirekesztő módon csak a saját nyelvükön értekeznek. És egyáltalán: eleve svédnek, dánnak, magyarnak vagy románnak lenni is kirekesztő mindenkivel szemben, aki nem svéd, dán, magyar vagy román, úgyhogy tessék gyorsan a valamely nemzethez való tartozást is fölvenni a gyűlölet-bűncselekmények listájára.
És akkor az egész világ bűnös lesz majd – kivéve persze a megváltó ideológiákat kiötlő, progresszív, haladó gondolkodású, és ezért a múlt eszméinek sötét dágványában tapicskoló nyáj vezetésére hivatott kozmopolita világpolgárokat.
Van az erdélyi magyar sajtónak (is) egy szelete, amelyik előszeretettel állítja magáról, hogy független, ezt a státust önmeghatározásként használja, ami értelmezése szerint automatikusan maga után vonja a szakmaiság és az igazmondás nonpluszultráját.
A Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) rekordgyorsasággal találta meg, milyen, az ország polgárainak jóléte szempontjából fontos témában rontson neki az újonnan beiktatott Niculescu–PSD-kormánynak. És ez mi más is lehetne, mint egy jó kis magyar ügy?
Bukarestben újra elővették a vonalzókat és az Excel-táblázatokat, hogy átrajzolják Románia közigazgatási térképét. A magyar érdekképviselet a dán modellel példálózik és helyi népszavazásokat vet fel.
Fél füllel hallgatom a híreket. Fél évnyi kormányválság után beiktatták az új miniszterelnököt és minisztereit, akik ígéreteket tettek, hogy ők aztán megmutatják a tutit. Vége a nyomorúságnak csodálatos országunkban, közeledünk a Kánaánhoz.
Luca Niculescu kormányának megalakulása nyomán jelenleg annyi jelenthető ki pozitívumként, hogy az ország élén végre teljes jogkörű kormány áll – ám a politikai bizonytalanság ettől még nem lett sokkal kisebb.
Állva utaznak a kolozsvári buszon. Kora délelőtti forgalom. Ülőhelyek akadnának, de a két srác áll.
Szinte mindegy, kit kérdez az ember arról, hogyan boldogul a munkahelyén, mert mindenhonnan ugyanazt a választ kapja: kevesebb a forgalom, kevesebb a szerződés, kevesebb az ügyfél, és akik még megmaradtak, azok is jóval kevesebbet vásárolnak.
Ha valaki úgy érezné, hogy Donald Trump amerikai elnök éppen a moszkvai gyors elé lökte Volodimir Zelenszkij ukrán államfőt és európai szövetségeseit, az azért lehet, mert a jelek szerint tényleg ez történt.
Édesapám, Ábrám Sámuel nyugdíjas református lelkész életének 93. évében eltávozott közülünk.
Reméljük, nem jutunk oda, hogy bár elvileg könnyebb, észszerűbb és az ország számára kevésbé megrázó kormányt alakítani, mint előre hozott választásokat tartani vagy az államfőt felfüggeszteni, mégis utóbbiak valamelyike valósul meg hamarabb.
szóljon hozzá!