JEGYZET – Hiába rendelkezik az egyik legmagasabb életszínvonallal és legerősebb szociális rendszerrel Svédország, könnyen előfordulhat, hogy előbb-utóbb nagyon pocsék dolog lesz svédnek lenni.
2015. január 10., 16:372015. január 10., 16:37
Sőt egyenesen bűncselekmény. Egy svéd iskolában máris megtörtént az első lépés ennek irányába: az igazgató egyszerűen betiltotta a svéd zászló használatát. Az ok: egy jelmezbálon az egyik diák kék-sárgára festett arccal, kezében játékfegyverrel jelent meg.
Az iskola vezetői szerint márpedig az alkalmatlan időben és helyen használt svéd zászló megvalósíthatja a „gyűlöletbeszéd” bűncselekményét. „A külföldi hátterű diákokat sértheti, ha azt látják, hogy valaki svéd zászlót visel, különösen, ha mindezt egy játékfegyverrel a kezében teszi” – jelentette ki az igazgató.
A nemzeti ünnepeket és a cserediákok látogatását kivéve megtiltották a svéd zászló használatát az iskolában. Mondjuk az igazgató is elismerte, maga sem tud róla, hogy akár a svéd zászló, akár a svéd nemzeti színekből készült arcfestés efféle sérelmet okozott volna bárkinek is. De persze a 21. század fejlett Európájában nem ez számít, hanem az ideológia.
Előrebocsátanám: jómagam sem vagyok annak a híve, hogy mindig mindenhol nemzeti zászlók lobogjanak, mivel úgy gondolom, ez nem a hazafiság és a nemzeti elkötelezettség, csupán a más nemzetekkel szembeni frusztráció és kisstílűség megnyilvánulása. Viszont az, hogy egy országban betiltsák a nemzeti jelképek nem provokatív célú használatát, a rosszul értelmezett tolerancia és politikai korrektség oly mértékben öngyűlöletbe hajló megnyilvánulása, hogy már szakemberi beavatkozás után kiált.
A következő lépés ugyanis lehetne akár a svéd nyelv nyilvános használatának betiltása is, elvégre a más országokból érkezett diákokat, illetve munkavállalókat frusztrálhatja, hogy a svéd társadalom tagjai kirekesztő módon csak a saját nyelvükön értekeznek. És egyáltalán: eleve svédnek, dánnak, magyarnak vagy románnak lenni is kirekesztő mindenkivel szemben, aki nem svéd, dán, magyar vagy román, úgyhogy tessék gyorsan a valamely nemzethez való tartozást is fölvenni a gyűlölet-bűncselekmények listájára.
És akkor az egész világ bűnös lesz majd – kivéve persze a megváltó ideológiákat kiötlő, progresszív, haladó gondolkodású, és ezért a múlt eszméinek sötét dágványában tapicskoló nyáj vezetésére hivatott kozmopolita világpolgárokat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!