Balogh Levente
2023. január 20., 10:502023. január 20., 10:50
2023. január 20., 11:122023. január 20., 11:12
Nehéz időkben hozzáértő államférfiakra van szükség – a kérdés csak az, hogy jelenleg rendelkezésre állnak-e ilyenek Romániában.
Marcel Ciolacu, a kormány vezető erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD) és a képviselőház elnöke a jelek szerint minden esetre úgy véli, hogy ismer ilyent, ezért aztán közölte, nagyon szeretné, ha előbb-utóbb ismét visszatérne a kormányba Mihai Tudose volt miniszterelnök, aki jelenleg brüsszeli „száműzetésben” tengődik EP-képviselői illetményéből.
Pedig a korábbi gazdasági miniszteri vagy a kormányfői tevékenysége nem feltétlenül indokolná, hogy nélkülözhetetlennek tekintsék bármely román kormányban. Igaz, utóbbi mandátum időtartama sem igazán tette lehetővé, hogy maradandót alkosson, lévén hogy Liviu Dragnea pártelnökségének idejére esett, amely alatt több kormányfő is áldozatává vált annak, hogy ellent mert mondani a Teleormanból a PSD csúcsára került pártvezérnek – így ért dicstelen véget Tudose kormányfői karrierje is.
Sajátos, az élclapok számára állandó poénforrásként szolgáló, folyamatos elgyötörtséget sugalló arcberendezésén kívül nem is lenne sok okunk emlékezni a nevére, hacsak rövid regnálása alatt történetesen nem pont a magyar autonómiakövetelések és nemzeti jelképek kapcsán tett volna olyan kijelentést, amellyel örökre beírta magát azon vezető román politikusok sorába, akik, ha már javítani nem tudták, legalább ártani igyekeztek a magyar-román viszonynak.
Mint ismert, még 2018 januárjában a három magyar politikai szervezet közös autonómianyilatkozatát bírálva a magyar és a székely zászlóra is kitért, és arról beszélt, hogy világossá tette az illetékesek számára: ha a zászló lobogni fog, a helyi felelősök is ott lengenek majd mellette.
Ezt sokan úgy értelmezték, hogy a magyarok felakasztását helyezte kilátásba, bár valójában inkább a hatalom helyi képviselőinek szólt.
Nem mintha nem lenne ugyanolyan ordenáré, hungarofób megnyilvánulás, ha valaki nem magyarokat akasztana magyar vagy székely zászlók kitűzése miatt, hanem „csupán” prefektusokat vagy rendőröket.
Sovány vigasz, hogy nem sokkal a jókora botrányt kiváltó kijelentés elhangzása után távoznia kellett a miniszterelnöki tisztségből, hiszen nem a magyarellenes hangulatkeltés fogalmát egyértelműen kimerítő fenyegetés, hanem a Dragneával kialakult konfliktus volt az ok.
Mint ahogy most sem tekinti román részről senki a kormányba való visszatérést kizáró oknak a kijelentést, amely nyomán Tudosénak nem hogy a kormányban, de még egy magára valamit is adó pártban sem lenne helye.
Még azt követően sem, hogy bocsánatot kért – mindez nem fedi el, hogy mit gondol az országban élő őshonos magyar közösségről.
Persze naivok sem vagyunk, hiszen Klaus Iohannis államfő legendás, „Ionapotchivanoc, PSD!” kezdetű kirohanásának sem volt semmilyen következménye, amelyben azzal vádolta meg a magyarokat, hogy a szociáldemokraták cinkosságával vissza akarják szerezni Erdélyt.
Nem hogy Romániában semmisítette meg az igazságszolgáltatás a diszkriminációellenes tanács által rá kirótt soványka megrovást, de még az eddig rangosnak tartott nyugati kitüntetést, a Károly-díjat odaítélő bizottság tagjait sem tántorította el a kitüntetés átadásától az, hogy a kitüntetett államfői minőségében uszított egy őshonos kisebbség ellen.
Így aztán semmilyen illúziónk sincs azt illetően, hogy Tudose bármikor tagja lehet a bukaresti kormánynak.
A kérdés igazából az, hogy mi predestinálja erre?
Nos, semmiképpen sem az, hogy ne lenne az országban olyan személy, aki nem lenne képes nála nagyobb hozzáértéssel irányítani a gazdasági, az energiaügyi vagy a védelmi tárcát. Hanem egyrészt az, hogy a volt kormányfő „rehabilitálásával” Ciolacu a lekötelezettjévé teheti a politikust, így saját hátországát erősítheti a párton belül. egy régi „jó elvtárssal”.
Másrészt az is fontos tényező lehet, hogy Tudose karrierje során a nemzetbiztonság terén is képezte magát, többek között a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) akadémiáján is. Márpedig Romániában, ahol a történéseket nagymértékben befolyásolják a politikai és gazdasági élettel összefonódott, titkosszolgálati hátterű mélyállami tényezők, egy ilyen előélettel – és vélhetően megfelelő kapcsolatrendszerrel – rendelkező személy rendkívül értékes.
Vagyis ha esetleges hozzáértése nem is, ez mindenképpen jó érv amellett, hogy Bukarestben miniszteri – és talán egyszer megint miniszterelnöki – tisztséget kapjon.
Ja, és még a magyarokat sem szereti.
Bár az RMDSZ viszonya Mihai Tudoseval nem volt a legjobb, egyelőre nem veszik készpénznek, hogy a magyar autonómiatörekvések és zászlók kapcsán tett „akasztós” kijelentése miatt hírhedtté vált korábbi miniszterelnök valóban ismét kormánytag lesz.
Egyre komolyabb az esélye, hogy ismét a bukaresti kormány tagja lehet Mihai Tudose volt miniszterelnök, aki azzal vált hírhedtté, hogy akasztást emlegetett a magyar autonómiakövetelések, illetve a magyar és a székely zászlók kapcsán.
Balogh Levente
A magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony szoros, kölcsönös előnyökön alapul, míg a magyar és a román kapcsolatok normalizálása még várat magára – ez vonható le tanulságként az RMDSZ múlt pénteki kongresszusán történtekből.
Rostás Szabolcs
Sok mindent elárul a romániai és magyarországi nyilvánosság „témaérzékenységéről”, hogy milyen irányba tolódott el az RMDSZ 17. kongresszusával kapcsolatos közbeszéd, kommentáradat.
Balogh Levente
Nem könnyű Ukrajna EU-csatlakozásának realitását mérlegelni, hiszen a kérdést azon objektív mutatókon túlmenően, hogy politikailag és gazdaságilag mennyire felkészült az ország, a háború mellett magyar–ukrán konfliktus is beárnyékolja.
Balogh Levente
A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.
Balogh Levente
Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter a jelek szerint mindent elkövet azért, hogy elnyerje a Dan Tanasă leglelkesebb követője címet.
Balogh Levente
Szemléletes szlengkifejezéssel élve az elmúlt napok drónincidenseivel Putyin elnök bekóstolta a NATO-t, a katonai szövetség pedig a hurrápotimista kommentárok ellenére nem vizsgázott a legfényesebben, miközben az ukrajnai háború tovább eszkalálódott.
Makkay József
Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.
szóljon hozzá!