VEZÉRCIKK – Úgy tűnik, Marosvásárhelyen ára van a szolidaritásnak: a csendőrség jelentős pénzbírsággal sújtotta azokat, akik Skócia függetlenedési szándékait üdvözölték úgynevezett villámcsődület formájában.
2014. szeptember 24., 20:032014. szeptember 24., 20:03
A közös véleménynyilvánításnak ez a formája mifelénk is egyre népszerűbb. Néhány, hirtelen felindulásból társadalmilag aktívvá váló ember legfeljebb 15 percen át igyekszik a forgalom vagy egyéb tevékenységek akadályozásával magára, illetve az általa támogatott ügyre felhívni embertársai és az illetékesek figyelmét.
Aki szabatosabb meghatározásra vágyik, a szakirodalmat ajánlom a figyelmébe, de az sem gyújtana nagyobb világosságot a vásárhelyi ügyben. Azaz világos itt minden: a hatósági megfélemlítés újabb minősített esetével van dolgunk. Ha az arisztokrácia képviselőire nem lenne sértő a párhuzam, azt mondanám, hogy a marosvásárhelyi csendőrség vezetőire tökéletesen illik a restauráció korának francia arisztokráciájára szabott mondás: nem tanultak és nem felejtettek semmit.
Tetteiket ugyanaz az erődemonstrációs késztetés irányítja, tisztánlátásukat az a zsigeri félelem homályosítja el, amely a városvezetésen és szövetséges intézményein lesz úrrá, amikor az önrendelkezés „gyanúja” bármilyen formában felmerül. Lakó Péterfi Tünde kétnyelvű piaci árcédulás aprópénztenger-fakasztó esetét mindenki ismeri, és talán azt is, hogy a bíróság utólag érvénytelenítette az ügyben kiszabott bírságot.
A precedens azonban a jelek szerint nem volt elegendő, a városi rendőrség jogászai gyorsan találtak egy paragrafust, amellyel első körben alátámasztható a bírság törvényessége. Az ügy azonban borítékolható módon nem marad ennyiben.
Egyrészt mert a fájdalmas módon kettészakított város magyarsága egyre izmosodó identitással áll ki jogaiért és sérelmeiért akár az igazságszolgáltatás előtt is. Másrészt a skót függetlenségi szavazást támogató flashmob csak egy volt a közeljövő hasonló megmozdulásai közül. A szellem kint van a palackból, terjedésének pedig a legnagyobb méretű egyenruhás villámcsődület sem képes gátat szabni.
Ízlelgessük egy kicsit: egy magát szociáldemokratának nevező párt jóvoltából Romániában olyan helyzet állt elő, hogy már nem is csupán hipotetikus, megfoghatatlan, távoli rémképként szerepel a napirenden egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése.
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.
Talán nem túlzás kijelenteni: a rendszerváltoztatás óta a legintenzívebb és legdurvább választási kampányidőszak ér véget a vasárnapi országgyűlési választásokkal.
Jó egy hónapja zajlik már az Egyesült Államok és Izrael által Irán ellen indított háború, ami Donald Trump amerikai elnök legutóbbi bejelentése alapján még olyan két-három hétig tarthat.
Sokat, egyre többet foglalkozik a média és a közvélemény a családon belüli erőszakkal, no meg a távoltartás lehetőségével és gyakorlatával. Elítélendő, kerülendő, megelőzendő, büntetendő.
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
szóljon hozzá!