VEZÉRCIKK – Úgy tűnik, Marosvásárhelyen ára van a szolidaritásnak: a csendőrség jelentős pénzbírsággal sújtotta azokat, akik Skócia függetlenedési szándékait üdvözölték úgynevezett villámcsődület formájában.
2014. szeptember 24., 20:032014. szeptember 24., 20:03
A közös véleménynyilvánításnak ez a formája mifelénk is egyre népszerűbb. Néhány, hirtelen felindulásból társadalmilag aktívvá váló ember legfeljebb 15 percen át igyekszik a forgalom vagy egyéb tevékenységek akadályozásával magára, illetve az általa támogatott ügyre felhívni embertársai és az illetékesek figyelmét.
Aki szabatosabb meghatározásra vágyik, a szakirodalmat ajánlom a figyelmébe, de az sem gyújtana nagyobb világosságot a vásárhelyi ügyben. Azaz világos itt minden: a hatósági megfélemlítés újabb minősített esetével van dolgunk. Ha az arisztokrácia képviselőire nem lenne sértő a párhuzam, azt mondanám, hogy a marosvásárhelyi csendőrség vezetőire tökéletesen illik a restauráció korának francia arisztokráciájára szabott mondás: nem tanultak és nem felejtettek semmit.
Tetteiket ugyanaz az erődemonstrációs késztetés irányítja, tisztánlátásukat az a zsigeri félelem homályosítja el, amely a városvezetésen és szövetséges intézményein lesz úrrá, amikor az önrendelkezés „gyanúja” bármilyen formában felmerül. Lakó Péterfi Tünde kétnyelvű piaci árcédulás aprópénztenger-fakasztó esetét mindenki ismeri, és talán azt is, hogy a bíróság utólag érvénytelenítette az ügyben kiszabott bírságot.
A precedens azonban a jelek szerint nem volt elegendő, a városi rendőrség jogászai gyorsan találtak egy paragrafust, amellyel első körben alátámasztható a bírság törvényessége. Az ügy azonban borítékolható módon nem marad ennyiben.
Egyrészt mert a fájdalmas módon kettészakított város magyarsága egyre izmosodó identitással áll ki jogaiért és sérelmeiért akár az igazságszolgáltatás előtt is. Másrészt a skót függetlenségi szavazást támogató flashmob csak egy volt a közeljövő hasonló megmozdulásai közül. A szellem kint van a palackból, terjedésének pedig a legnagyobb méretű egyenruhás villámcsődület sem képes gátat szabni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Négy éve az arab labdarúgó-világbajnokságról, nyolc éve „az első afrikai aranyról”, a fekete kontinensen gyarmatosított egykori francia kolóniákon élők leszármazottai által Franciaország színeiben megnyert focivébéről írtam.
Egyre fullasztóbb a levegő az autóban, összeszorul a gyomor. Az sem segít, ha lehúzzuk az összes ablakot. A vezetés, a gépkocsifenntartás ugyanis egyre inkább luxussá válik: a nép autóját a drága parkolóban piszkíthatják kedvükre a madarak.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Valamikor régen a sör a szegény ember bora volt. Ma már lassan a középosztály pezsgője.
Tanügyi rendszerünk ezer sebből vérzik. Bukarestben azonban rátapintottak a probléma lényegére, megvan a megfellebbezhetetlen megoldás: a szabóság.
Kereken egy héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon levontuk a következtetést, miszerint elbuktak Nicușor Dan proxyjai, kudarcot vallott Románia államelnökének második kormányalakítási kísérlete is.
Egy nemzet jövője a gyermekeken, a szülőanyákon-édesanyákon múlik. És az édesapákon.
Viszonylag kezdő sofőrként akárhányszor rágördülök az úttestre, egy borsónyi félelmet még mindig érzek. S nem attól tartok, hogy jaj, nehogy elcsípjen a rendőr, amint átlépem a sebességkorlátot.
Traian Băsescu után szabadon Nicușor Dan is a „játékos” államfők útjára lépett – az más kérdés, hogy ha minden rosszul megy, a szélsőjobboldali erők jelentőségét növeli azzal, hogy a királycsinálói szerep közelébe juttatja őket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!