Magyarellenes hatósági kettős mérce

Ezt bizonyítja az is, ahogy a román csendőrség az elmúlt hetekben magyar és román demonstrációk ügyében megnyilvánult.

Mint ismeretes, a csendőrség ezer lejes bírságot rótt ki Izsák Balázsra, a Székely Nemzeti tanács elnökére a székely szabadság napja alkalmából Marosvásárhelyen megtartott békés tüntetés megszervezése miatt – mindezt úgy, hogy az önkormányzat jóváhagyta a megmozdulást.

Ehhez képest az illetékes csendőri vezető a bírság indoklásában a hatáskörét alaposan túllépve jogértelmezései „képességeit” és kreativitását is megcsillogtatta, az Európában számos példával rendelkező autonómiáért tartott demonstrációt ugyanis igyekezett úgy feltüntetni, mintha az Románia területi épségét és nemzetbiztonságát sértő rendezvény volna, ami miatt Izsákot még sovinisztának is titulálta. A bírságoló csendőr azzal próbált „érvelni”, hogy az önrendelkezés követelése sérti az ország szuverenitását.

Ehhez képest Nagykárolyban gyakorlatilag következmények nélkül randalírozhatott a Novák Katalin magyar államfő látogatása és a Kölcsey-szobor felavatása ellen odacsődített, ordenáré módon viselkedő, agresszív román csürhe, mindannak ellenére, hogy még engedélyük sem volt a tüntetésre.

A csendőrség az egészet letudta egy ötszáz lejes bírsággal, valószínűleg azért, hogy utólag senki se mondhassa: az egyenruhások csak statisztálás céljával voltak jelen.

Mindezek után még a csendőrségnek állt feljebb, amikor tendenciózussággal vádolta meg a Krónikát, miután cikkeinkben rávilágítottunk az intézmény által a magyarok kárára alkalmazott kettős mércére.

Pedig még csak nem is ez az első alkalom – emlékezhetünk, hogy az úzvölgyi katonatemető szélsőséges románok általi elfoglalásának megakadályozása is „leküzdhetetlen” kihívás elé állította a csendőrséget.

A hatóság által tanúsított magatartás jól illeszkedik abba a romániai gyakorlatba, amelynek célja az, hogy a közvélemény megdolgozásával fokozatosan szalonképtelen, „európaiatlan” törekvésként, a keleti despotizmus és agresszió megnyilvánulási formájaként tüntesse fel a kisebbségi jogokért, különösen pedig az autonómiáért folytatott küzdelmet.

Ehhez kitűnő ürügy az ukrajnai háború, hiszen az orosz agresszió kapcsán megpróbálják folyamatosan erősíteni azt a diskurzust, hogy a kisebbségi jogok, az autonómia követelése egyrészt putyinizmus, másrészt potenciálisan veszélyt jelent az ország egységére és belső békéjére – holott természetesen ennek éppen az ellenkezője igaz.

korábban írtuk

Illegális volt Tîrnoveanuék nagykárolyi demonstrációja, de efölött szemet huny a Krónikát támadó csendőrség

A Mihai Tîrnoveanu vezette szélsőségesen nacionalista szervezet be nem jelentett, tehát törvénytelennek tekinthető utcai rendezvényével bánt kesztyűs kézzel a jó hírét a Krónikától féltő román csendőrség.

Látható, hogy egyes, magukat européernek és demokratikusnak hirdető, bizonyos mélyállami, esetleg titkosszolgálati struktúráktól gyaníthatóan nem teljesen független román sajtóorgánumok igyekeznek minden egyes magyar ügyet, közösségi jogkövetelést az orosz befolyásnak tulajdonítani, de ez nem csupán a magyar ügyekre érvényes, ha autonómiáról van szó.

A Moldova autonóm régiójában, Gagauziában zajló választások kapcsán például szintén azzal zajlik a hangulatkeltés az autonómia intézménye ellen, hogy a gagauzok oroszpártiak.

Holott csupán arról van szó, hogy egyrészt megvannak a rossz emlékeik arról, milyen volt a kisebbségek helyzete, amikor a terület román fennhatóság alá tartozott, másrészt persze azt is látják, milyen „aranyélete” van ma a Romániában élő őshonos nemzeti közösségeknek, ezért nem csoda, ha nem bíznak a románokban – legyenek azok moldovaiak vagy romániaiak.

Mindezek fényében tehát nincs is miért csodálkozni, ha azzal szembesülünk, hogy egy csendőrségi vezető veszi magának a bátorságot ahhoz, hogy politikai szempontból minősítsen egy törvényesen bejelentett és megtartott rendezvényt – mindezt úgy, hogy az általa leírtak köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Igaz, legalább arra rávilágítanak, mi igaz a mindenkori román vezetők által hangoztatott állításokból, miszerint Romániában ideális a kisebbségek helyzete.

Persze amíg nincs olyan külső nyomás, amely rákényszerítené a bukaresti hatóságokat, hogy vegyék komolyan a kisebbségeknek járó jogokat, és ne lépjenek fel velük szemben, nem is várhatunk egyebet. A washingtoni külügyminisztérium emberi jogi jelentéseiben néha tessék-lássék megemlít magyarellenes megnyilvánulásokat is, de arról nemigen szólnak hírek, hogy a helyzet orvoslását számonkérték volna.

És megnyugodhatunk: amíg Románia mindenben az amerikai geopolitikai érdekeket szolgálja a térségben, addig nem is igazán várhatunk bármilyen számonkérést.

Nem sokkal jobb a helyzet az Európai Unió kapcsán sem: mivel számos befolyásos EU-tagállamban nem rendezett az őshonos nemzeti kisebbségek helyzete, a brüsszeli illetékesek is hamarabb foglalkoznak a baromfik ketrecének méretével, mint az őshonos romániai nemzeti közösségek jogaival.

Az égető kérdés mindennek fényében az, hogyan tehető érdekeltté Washington és Brüsszel abban, hogy odahasson: Bukarest teljesítse a magyar közösség jogos igényeit. Amíg ez nem sikerül, addig számos, a tüntetések kapcsán tapasztalt román hatósági visszaélésre számíthatunk.

Ám mindettől függetlenül akkor is rögzíteni kell: kiemelten súlyos dolog, ha épp egy olyan intézmény alkalmaz kettős mércét, hátrányos megkülönböztetést állampolgárok egy csoportja ellen, tovább szítva ezzel az indulatokat, amelynek éppen a polgárok védelme, a konfliktusok megelőzése lenne a feladata.

A csendőrség ezzel konkrétan legitimált minden további magyarellenes uszítást, hiszen a nagykárolyi eset alapján minden román soviniszta azt a következtetést vonhatja le, hogy gyakorlatilag büntetlenül – esetleg némi aprópénz kifizetése fejében – szíthatja a gyűlölködést.

Márpedig ez igencsak messze áll a jogállamiságtól.

Inkább a banánköztársaságok és a latorállamok viszonyait idézi.

korábban írtuk

Tendenciózussággal vádolja a Krónikát a román csendőrség nagykárolyi cikkünk miatt

Visszautasítja a román csendőrség, hogy kettős mércével mér, amikor a román szélsőségesek magyarellenes megnyilvánulásai, illetve a magyar szervezetek ellen lép fel, ahogy azt hétfőn közölt cikkünkben írtuk.