VEZÉRCIKK – A 22-es csapdájába került Románia: a megfontolatlan, össze nem hangolt, húzd meg, ereszd meg politikák miatt lassan teljes a káosz, s a román jegybank elnöke is mindössze felvázolja, hogy mekkora a gond, de megoldásjavaslatot – azon túl, hogy nem kellene kampányban fizetést emelni és adókat csökkenteni – nem ad.
2016. november 13., 19:312016. november 13., 19:31
Pedig a hasonló ad hoc intézkedések miatt tartunk ott, ahol, s mintha senki sem tanult volna a 2008-as év hibáiból, a politikum ismét hűbelebalázs módjára osztogat abból, ami nincs.
Nézzük először, hogy is néz ki a helyzet, ami sürgős orvoslásra szorul. A hirtelen felindulásból elfogadott béremelések és adócsökkentések az idei év folyamán 2008 óta nem látott magasságokba lendítették a keresletet, amivel így válság utáni időkben nem is lenne gond, de a hasonló intézkedéseket nem ártott volna időben jelezni, hogy a termelő ágazat is ehhez igazíthassa kínálatát. De mivel nem így történt, ugrásszerűen megnőtt az import, ezzel együtt persze a külkereskedelmi mérleg hiánya is.
Menet közben pedig a helyi termelés is megpróbált alkalmazkodni a megváltozott piaci körülményekhez, azonban azzal kellett szembesülnie, hogy nincs munkaerő, az emberek vagy külföldön vállalnak munkát a jobb élet reményében, vagy itthon vannak, de a felkínált bérekért inkább otthon gazdálkodnak, éppen annyit, amennyiből eltartják családjukat – tehát nem vállalkozásszerűen –, vagy feketén ezt-azt dolgoznak. Nem kell közgazdaságtani doktori ahhoz, hogy levonjuk a következtetést: elkerülhetetlenné váltak a fizetésemelések. A politikum ezt próbálja elérni a közszférában, illetve a nyugdíjak esetében. De – mint mindannyian tudjuk – a költségvetés egyáltalán nem teszi lehetővé a kampányadakozást.
Adott tehát az ördögi kör, amiből a kiadások lefaragása vagy a bevételek növelése jelenthet kiutat. Utóbbit – bár a Nemzetközi Valutaalap ezzel riogat – gyorsan felejtsük el, s reménykedjünk abban, hogy nem olyan kormánya alakul Romániának december 11. után, amelyik ezt a könnyebb, de hosszú távon csődhöz vezető megoldást választaná. A másik út az IMF megmondóemberei szerint csakis az adóemelés lehet, pedig a büdzsé bevételeit a hatékonyabb adóbegyűjtés, ha kell, még inkább tudja növelni, csak ezt a rég vállalt célkitűzést mintha ott, Bukarestben – és nemcsak – sokan elfelejtenék, mint járható utat. Pedig a közszféra béremelését és a nyugdíjak növelését is ki lehetne ezáltal pipálni, s infrastrukturális beruházásokra is futná, amelyek mind-mind hozzájárulnának a magánszektor fellendüléséhez, a béremelésekhez, s implicit a munkaerő motiváláshoz is.
A „Nyugat” azonban mintha mindent megtenne azért, hogy mi maradjunk Európa Bangladese, ahová az olcsó munkaerőért jönnek csak a befektetők, hogy majd az itt éhbéren legyártatott bútort, divatárut stb. sokszorosáért kínálják nekünk is. Hiszen ha jól megnézzük, semmi sem olcsóbb már nálunk, sőt. Ezen a helyzeten pedig mielőbb változtatnunk kell, és a politikum, illetve az üzleti szféra mellett ránk, egyszerű polgárokra is nagy feladatok hárulnak. Ha rajtam múlna, akkor első körben a helyi termékek fogyasztása mellett valamivel nagyobb adófegyelmet is javasolnék – hiszen ha mindig azon jár az eszünk, hogyan bújjunk ki az adózás alól, akkor mi se várjunk autópályát vagy sült galambot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Na, már csak ez hiányzott! – kommentálhatnánk a viccbeli poénnal az alkotmánybíróságnál uralkodó állapotokat. Csakhogy ez nem vicc. A taláros testületnek sikerült elérnie, hogy az eddigi pénzügyi és politikai krízist újabbal tetézze: alkotmányossal.
Képzeljék el, hogy a román parlament olyan törvényt fogad el, amely akár börtönbüntetéssel is sújthatóvá teszi, ha valaki kijelenti, hogy Románia nem az 1918-as gyulafehérvári román gyűlés nyomán, a „nép akaratából” szerezte meg az Erdély fölötti uralmat.
Teljes hőfokon ég Magyarországon a jövő tavasszal rendezendő országgyűlési választást megelőző kampány, és a politikai csatazaj közepette időnként a nemzetpolitika is terítékre kerül.
Miközben a Recorder oknyomozó portál dokumentumfilmje súlyos visszaélésekre világít rá a román igazságszolgáltatási rendszerben, azért megjegyezhetjük: a tényfeltáró riporttal jókora szívességet tett a kormánynak.
A híradót hallgatom. Beszámolnak arról, hogy egy német város karácsonyi vásárában késeltek, egy másikban, valahol Bajorországban pedig minél több személy halálra gázolását tervezte öt migráns.
Az Egyesült Államok magára hagyja Európát, sőt már ellenségének tekinti – ilyen apokaliptikus kommentárok hangzottak el annak kapcsán, hogy a Trump-adminisztráció közzétette Washington új nemzetbiztonsági stratégiáját.
December 10-e az emberi jogok világnapja, mivel 1948-ban ezen a napon fogadta el az ENSZ közgyűlése Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát.
Furcsa kétarcúságról tett tanúbizonyságot Nicușor Dan: először a normalitás ritka megnyilvánulásaként beismerte, hogy Románia még mindig korrupt – hogy aztán ugyanaznap a hagymázas nemzeti mitológia jegyében egy potenciális háborús bűnöst tüntessen ki.
Drámai ellentmondást kell feldolgozniuk az ukránoknak: miközben úgy tűnik, minden eddiginél közelebb kerülhet a fegyverszünet, azzal is meg kell barátkozniuk, hogy annak áraként biztosan le kell mondaniuk a korábbi területeik egy részéről.
Ha tényleg megvalósul Ilie Bolojan felvetése, nem lesz túlzás kijelenteni, hogy a költségvetési hiányt lefaragni próbáló román állam amolyan fordított Robin Hoodként viselkedik: elvenné az egyszerű polgárok pénzét, hogy aztán jól megtartsa saját magának.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!