Kit és hogyan büntessünk a megszorítások miatt?

Az is egyértelmű, hogy rendkívül súlyos állapotban találták az államkasszát, és nagyon nagy a baj, ha Bolojan az áfa emelése nélkül nem tartotta lehetségesnek a helyzet javítását, kellemetlen helyzetbe hozva ezzel az államfőt, aki a kampányban még írásba is adta, hogy megválasztása esetén nem lesz áfaemelés.

Azonban személy szerint nem ők a felelősek, hanem azok a miniszterelnökök, illetve kormányaik, akik 2021 és 2024 között irányították az országot: nevezetesen

És ne feledkezzünk meg Klaus Iohannis államfőről sem, aki azokban az években állt az ország élén, amikor az egyre nagyobb mértékű hiányt összehozták.

Mint utólag kiderült, a pénzügyminisztérium még tavaly októberben szigorúan bizalmas átiratban tájékoztatta mindhármukat, hogy az ország pénzügyi helyzete siralmas, de a címzettek a közelgő elnök- és parlamenti választás miatt nagyvonalúan átsiklottak fölötte.

Mindezek kapcsán fölmerült, hogy valamilyen formában büntetőjogilag is felelősségre vonják azokat, akik miatt a jelenlegi helyzet előállhatott.

Ez azonban nehéz, sőt szinte lehetetlen, hiszen

Az is fölmerült, hogy nemzetbiztonsági kockázat elidézése miatt induljon eljárás ellenük, ami valóban kreatív, de ugyanúgy nehezen lenne kivitelezhető, hiszen egyrészt jogilag ingatag lábakon áll, elvégre a szándékosság nem bizonyítható, másrészt az egész egyfajta politikai boszorkányüldözésként hatna.

Ám mégis lehet egy módszer arra, hogy ne ússzák meg „büntetés” nélkül.
Elvégre az a paradox helyzet állt elő, hogy – mivel az alternatíva a szélsőjobboldal lett volna – aki Danra szavazott, arra is voksolt, hogy többségében azon pártokból álljon az új kormány, amelyeknek előző vezetői a jelenlegi gazdasági helyzetet előidézték.

Az emberek többsége pedig úgy látta: a szélsőjobboldali George Simion AUR-vezér győzelme csak fokozta volna a bajt, így – ha másért nem, legalább azért, mert kisebbik rossznak tartotta – Danra voksolt.

Így aztán a PSD és a PNL számára már az is büntetés, hogy nem pihenhetnek a babéraikon ellenzékben, arra várva, hogy a megszorítások miatt a kormánypártok népszerűsége csökkenjen, az övék meg nőjön, hanem abba a helyzetbe kerültek, hogy elsősorban nekik kell helyrehozniuk azt, amit tönkretettek – annak minden negatív következményével együtt.

Ez persze nem „kötelező” büntetés, hiszen magukon a pártokon is múlt, hogy részesei lesznek-e a kormánynak – ám a külső kényszerek miatt rövid távon még nagyobb arcvesztést szenvedtek volna el, ha nem vállalják a kormányzást.

Ezt a jelek szerint a szavazópolgárok is érzékelik, hiszen a legfrissebb felmérés szerint a PSD ázsiója igencsak csökkenőben van, a párt, amely nyolc éve még majdnem egyedül is képes lett volna kormányt alakítani, ma ott tart, hogy a második helyért birkózik a liberálisokkal – és olyan felmérés is van, amely szerint most éppen lemaradt róla, így történelmi minimumon, a dobogó harmadik helyén tanyázik.

Ez részben a 2024-es „teljesítménynek” tudható be, de annak is, hogy Marcel Ciolacu korábbi pártelnök-kormányfő – aki tavaly is betöltötte a miniszterelnöki tisztséget – az idei, megismételt elnökválasztás első fordulóját követően, amelyeből a koalíció jelöltje nem jutott be a második körbe, csapot-papot ott hagyott, és kormányfői tisztségéről lemondva tovább fokozta a politikai és gazdasági káoszt.

Üröm az örömben, hogy zömük a szélsőséges AUR-hoz „igazol” át.

Mindeközben a PNL népszerűsége a jelek szerint enyhe növekedésnek indult, vélhetően nem kis mértékben Ilie Bolojan pártelnöknek köszönhetően, aki már korábban, kinevezése előtt és most, miniszterelnökként is őszintén megmondta, hogy a korábbi gazdaságpolitika miatt, amiért elsősorban az akkori kormánypártok a felelősek, súlyos megszorításokra lesz szükség.

Ez az őszinteség, illetve a korábbi tisztségei során megszerzett elismertség hitelességet kölcsönöz neki, amiből a pártjára is átsugárzik valamennyi.

Más kérdés, mi marad ebből azt követően, hogy az emberek elkezdik érezni a zsebükön a megszorítások hatásait, főleg úgy, hogy az első csomag elsősorban a polgárokat sújtja, és kevesebb terhet ró a multicégekre és a kormányzati intézményekre.

A szociáldemokrata politikusok a jelek szerint érzik, hogy a polgárok jelentős része őket tartja a legfőbb felelősnek, ha már ők akarták a miniszterelnököt adni az előző kormányzati ciklus második felében, learatandó a kormányzás babérjait – ami, mint láthatjuk, „fényesen” sikerült –, ezért

Ennek jegyében beszél Sorin Grindeanu ügyvivő pártelnök kifele a koalícióból, és bírálja azokat megszorításokat, amelyeket az a koalíció fogadott el, amelynek a PSD is tagja, és amelyért a PSD-s miniszterek is felelősséget vállaltak a parlamentben.

A párt vezető politikusai most azzal próbálják menteni az arcukat, hogy ők kevésbé fájdalmas intézkedéseket akartak, de a többiek nem hallgattak rájuk, és lebegtetik a koalícióból való kilépés lehetőségét, ha a jövőben nem sem akarják a koalíciós partnerek elfogadni a javaslataikat – ám mindez nem több egyszerű kommunikációs trükknél. Elvégre a koalíció legnagyobb pártjáról van szó, amely nélkül semmit sem lehetne keresztülvinni.

A polgár ugyanis a leghatékonyabban a szavazatával – vagy annak megtagadásával – büntetheti a politikusokat.
Azért persze arra sem árt odafigyelni, hogy aztán, ha eljönnek a választások, ne úgy szavazzon, és ne olyan pártot vagy politikust hozzon helyzetbe, hogy azzal végül saját magát is bünteti.