Hirdetés
Balogh Levente

Balogh Levente

Gazságszolgáltatás

2025. december 19., 19:562025. december 19., 19:56

2025. december 19., 22:112025. december 19., 22:11

Miközben a Recorder oknyomozó portál dokumentumfilmje súlyos visszaélésekre világít rá a román igazságszolgáltatási rendszerben, azért megjegyezhetjük: a tényfeltáró riporttal jókora szívességet tett a kormánynak.

Hiszen egyrészt jól időzítve, közvetlenül azt megelőzően hozták nyilvánosságra, hogy az alkotmánybíróságnak meg kellett vitatnia a bírói és ügyészi különleges nyugdíjak csökkentéséről szóló törvényt, ami egyfajta nyomásgyakorlásként is értelmezhető a talárosokra. Másrészt az általa kiváltott felháborodás elterelte a figyelmet a kormány drasztikus adóemelési terveiről, illetve a koalíción belüli konfliktusokról. Nem mintha az igazságszolgáltatásban amúgy nem lennének komoly problémák.

A riportból, amelyben a helyzetet belülről ismerő bírák és ügyészek szólalnak meg, kiderül, hogy

a politikum alaposan összefonódott a rendszerrel, amelyben „kreatívan”, azaz a bírói tanácsok összetételét folyamatosan módosítva érték el, hogy egyes korrupcióval megvádolt személyek ügyében addig kelljen elölről kezdeni az eljárást, amíg el nem évült az ügy.

Arról is szó esett, hogy azon bírákat, akik nem hajlandóak a politikai megrendeléseknek engedelmeskedni, fegyelmi eljárásokkal zaklatják és próbálják ellehetetleníteni. Ha a vádak beigazolódnak, az újabb csapás a romániai igazságszolgáltatás – és általában véve az állami intézmények – még meglévő hitelességére.

Pedig az igazságügyi rendszer hitelessége már eleve nem túl nagy.

Elég csak a legutóbbi, hónapok óta tartó, a kormány és az igazságszolgáltatás közötti, fentebb már említett iszapbirkózásra gondolni, amely során a kabinet a rekordméretű költségvetési hiány lefaragása érdekében kísérletet tett a bírák és ügyészek luxusnyugdíjának lefaragására. Ám az alkotmánybíróság az igazságszolgáltatás vezetőinek panasza alapján az alaptörvénnyel ellentétesnek nyilvánította az erről szóló törvényt, majd, miután a kabinet ismét elfogadta a tervezetet, újfent panaszt tettek ellene. És könnyen elképzelhető, hogy ha a Recorder leleplező filmje nem pont akkor kerül napvilágra, amikorra a talárosok kitűzték a tárgyalást, másodszor is elkaszálták volna – így „csak” az év végére napolták el a döntést.

Hogy az igazságszolgáltatási rendszer vezetői már rég elszakadtak a mindennapok valóságától,

abból is kiviláglik, hogy a luxusnyugdíjakhoz foggal-körömmel ragaszkodó talárosok képviseletében a bírák és ügyészek szakmai tevékenységét felügyelni hivatott Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) elnöke néhány hónapja képes volt kimondani: az átlagosan 2000 eurós nyugdíj, amelyet a csökkentés után kapnának, nem elég a normális megélhetéshez – miközben a nyugdíjasok többségének ugyanennyi lejből kell havonta megélnie...

És akkor ott van még a korábbi visszaélések, az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) és titkosszolgálatok közötti, egyes, kényelmetlenné vált politikusok és üzletemberek lejáratását, meghurcolását eredményező, mérsékelten törvényes együttműködés, amely alaposan megtépázta a korrupcióellenes harc hitelességét is. Magyar ügyekben is sorolhatók a példák az igazságügyi szervek korrektségtől messze álló döntéseiről a két székely férfi terrorizmus miatti elítélésétől annak nyomán, hogy petárdát találtak náluk, addig, hogy

a kommunista román állam által elorzott, majd a restitúciós hatóság által visszaszolgáltatott magyar egyházi ingatlanok ügyében most éppen az a divat, hogy a bíróságok az eredeti tulajdoni viszonyokat igazoló dokumentumokat figyelmen kívül hagyva ismét államosítják őket.

Mindez, tetézve a Recorder riportjában felsorolt visszaélésekkel, elegendő alapot jelenthetne ahhoz, hogy a romániai igazságszolgáltatást alapjaiban alakítsák át. Persze ehhez előbb az is szükséges, hogy az illetékes belső fegyelmi szervek és nyomozó hatóságok is beigazolják a riportban megfogalmazott, nagyon súlyos vádakat, nem szabad ugyanis abba a hibába esni, hogy – igazságügyi hasonlattal élve – még a tárgyalás kezdete előtt kihirdessük az ítéletet.

Érthető ugyan azok felháborodása és elkeseredése, akik a riport nyomán utcára vonulnak az igazságszolgáltatás reformja és a legfelsőbb bíróság elnökének, illetve a DNA főügyészének menesztését követelve, azonban

alaposan végére kell járni minden vádnak, nehogy az derüljön ki, hogy arról van szó: egyik érdekcsoport próbálja legyűrni a másikat a rendszeren belül.

Igaz, a súlyos bűncselekmények korai elévülési idejének növelése és a bírák lecserélésének önkényes megváltoztatását lehetővé tevő jogszabályoknak a módosítása enélkül is aktuális. Az illetékes szervek – a kormány és az igazságügyi rendszer – feladata most mindenesetre az, hogy a végére járjon a vádaknak, és meghozza a szükséges intézkedéseket – ha menesztések indokoltak, azokat, ha pedig büntetőjogi feljelentések, akkor azokat. Emellett pedig a lehető legtranszparensebbé kell tenni a rendszert, és minden lehetséges eszközzel meg kell akadályozni, hogy a politikum megpróbáljon befolyást gyakorolni a bírák és az ügyészek fölött, mint ahogy arra is folyamatosan figyelni kell, hogy a titkosszolgálatok se juthassanak ilyen szerepkörbe.

Az egész ügy paradoxona, hogy a helyzet javítása részben a másik két hatalmi ágon múlik, amelyek hitelessége legalább annyira siralmas szinten áll, mint az igazságszolgáltatásé:

a törvényhozóin, vagyis a parlamenten, illetve a végrehajtóin, azaz a kormányon. Amelyek kapcsán az elmúlt hetekben, hónapokban és években jórészt inkább az ingyencirkusz, az állandó, önös politikai és gazdasági érdekek motiválta konfliktusok és a felelősségkerülés a jellemző. Példaként lásd a kormánypártokat, amelyek összehozták a rekordméretű költségvetési hiányt, amit – szerencsés csillagzatuknak köszönhetően, mindennek ellenére hatalmon maradva – most a lakossággal akarnak megfizettetni a rá kivetett drasztikus adóemelések révén. Közben

a volt miniszterelnök, aki mindezért felelős, nyugodtan elindulhatott egy megyei közgyűlés elnöki tisztségéért, és el is nyerhette azt, míg pártja egyszerre játszik populista kormánypártosdit és még populistább ellenzékesdit,

hogy kitúrja az egyik koalíciós partnert, és visszaszerezze elpártolt támogatóit. Ilyen körülmények között kellene rendbe tenni a harmadik hatalmi ágat, az igazságszolgáltatást, ami borzasztóan nehéz feladatnak ígérkezik.

De ha nem sikerül megoldani, sőt még a szándék sem látszik arra, hogy valami érdemben jó irányba változzon, azzal mindhárom hatalmi ág hitelessége – és ezzel a demokráciába vetett bizalom is – végleg lenullázódhat.

Hirdetés
1 hozzászólás Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

A PSD mint ellenzéki kormánypárt

A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.

Páva Adorján

Páva Adorján

Ilyen olcsó a mi drága Romániánk

A diszkontáruházlánc visszaváltott palackoktól bűzlő kijárata előtt térdre kényszerített, földbe döngölt, maga alá temetett a bevásárlókosár.

Balogh Levente

Balogh Levente

Moldovai–román egyesülés, vágyálmok és autonómia

Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.

Balogh Levente

Balogh Levente

Trump és Grönland: talán mégsem robban szét a NATO

A Grönland kapcsán megkötendő keretmegállapodás bejelentése nyomán egyelőre úgy tűnik, fellélegezhetnek a NATO-szövetségesek, mivel most úgy néz ki, nem robban szét a szövetség a sziget miatti nézetkülönbségek nyomán.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

A román–moldovai egyesülés esélyeitől Chișinău valódi szándékáig

Jelentős visszhangra találtak a Prut mindkét oldalán, sőt nemzetközi vonalon is Maia Sandunak, a Moldovai Köztársaság elnökének az esetleges moldovai–román egyesülésről mondott szavai.

Balogh Levente

Balogh Levente

A sodródás lett a román külpolitika fő irányvonala?

A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.

Balogh Levente

Balogh Levente

A Donroe-elv, avagy Amerika az amerikaiaké, de főleg az Egyesült Államoké

Január 3-a, vagyis a venezuelai elnök mandátumának idő előtti lezárultát eredményező amerikai „rendészeti akció” óta a maga teljes valójában csodálható meg a 19. századi Monroe-elv áramvonalas, a 21. század követelményeihez igazított 2.0-s verziója.

Hirdetés