Gazságszolgáltatás

Arról is szó esett, hogy azon bírákat, akik nem hajlandóak a politikai megrendeléseknek engedelmeskedni, fegyelmi eljárásokkal zaklatják és próbálják ellehetetleníteni. Ha a vádak beigazolódnak, az újabb csapás a romániai igazságszolgáltatás – és általában véve az állami intézmények – még meglévő hitelességére.

Elég csak a legutóbbi, hónapok óta tartó, a kormány és az igazságszolgáltatás közötti, fentebb már említett iszapbirkózásra gondolni, amely során a kabinet a rekordméretű költségvetési hiány lefaragása érdekében kísérletet tett a bírák és ügyészek luxusnyugdíjának lefaragására. Ám az alkotmánybíróság az igazságszolgáltatás vezetőinek panasza alapján az alaptörvénnyel ellentétesnek nyilvánította az erről szóló törvényt, majd, miután a kabinet ismét elfogadta a tervezetet, újfent panaszt tettek ellene. És könnyen elképzelhető, hogy ha a Recorder leleplező filmje nem pont akkor kerül napvilágra, amikorra a talárosok kitűzték a tárgyalást, másodszor is elkaszálták volna – így „csak” az év végére napolták el a döntést.

abból is kiviláglik, hogy a luxusnyugdíjakhoz foggal-körömmel ragaszkodó talárosok képviseletében a bírák és ügyészek szakmai tevékenységét felügyelni hivatott Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) elnöke néhány hónapja képes volt kimondani: az átlagosan 2000 eurós nyugdíj, amelyet a csökkentés után kapnának, nem elég a normális megélhetéshez – miközben a nyugdíjasok többségének ugyanennyi lejből kell havonta megélnie...

És akkor ott van még a korábbi visszaélések, az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) és titkosszolgálatok közötti, egyes, kényelmetlenné vált politikusok és üzletemberek lejáratását, meghurcolását eredményező, mérsékelten törvényes együttműködés, amely alaposan megtépázta a korrupcióellenes harc hitelességét is. Magyar ügyekben is sorolhatók a példák az igazságügyi szervek korrektségtől messze álló döntéseiről a két székely férfi terrorizmus miatti elítélésétől annak nyomán, hogy petárdát találtak náluk, addig, hogy

Mindez, tetézve a Recorder riportjában felsorolt visszaélésekkel, elegendő alapot jelenthetne ahhoz, hogy a romániai igazságszolgáltatást alapjaiban alakítsák át. Persze ehhez előbb az is szükséges, hogy az illetékes belső fegyelmi szervek és nyomozó hatóságok is beigazolják a riportban megfogalmazott, nagyon súlyos vádakat, nem szabad ugyanis abba a hibába esni, hogy – igazságügyi hasonlattal élve – még a tárgyalás kezdete előtt kihirdessük az ítéletet.

Érthető ugyan azok felháborodása és elkeseredése, akik a riport nyomán utcára vonulnak az igazságszolgáltatás reformja és a legfelsőbb bíróság elnökének, illetve a DNA főügyészének menesztését követelve, azonban

Igaz, a súlyos bűncselekmények korai elévülési idejének növelése és a bírák lecserélésének önkényes megváltoztatását lehetővé tevő jogszabályoknak a módosítása enélkül is aktuális. Az illetékes szervek – a kormány és az igazságügyi rendszer – feladata most mindenesetre az, hogy a végére járjon a vádaknak, és meghozza a szükséges intézkedéseket – ha menesztések indokoltak, azokat, ha pedig büntetőjogi feljelentések, akkor azokat. Emellett pedig a lehető legtranszparensebbé kell tenni a rendszert, és minden lehetséges eszközzel meg kell akadályozni, hogy a politikum megpróbáljon befolyást gyakorolni a bírák és az ügyészek fölött, mint ahogy arra is folyamatosan figyelni kell, hogy a titkosszolgálatok se juthassanak ilyen szerepkörbe.

a törvényhozóin, vagyis a parlamenten, illetve a végrehajtóin, azaz a kormányon. Amelyek kapcsán az elmúlt hetekben, hónapokban és években jórészt inkább az ingyencirkusz, az állandó, önös politikai és gazdasági érdekek motiválta konfliktusok és a felelősségkerülés a jellemző. Példaként lásd a kormánypártokat, amelyek összehozták a rekordméretű költségvetési hiányt, amit – szerencsés csillagzatuknak köszönhetően, mindennek ellenére hatalmon maradva – most a lakossággal akarnak megfizettetni a rá kivetett drasztikus adóemelések révén. Közben

hogy kitúrja az egyik koalíciós partnert, és visszaszerezze elpártolt támogatóit. Ilyen körülmények között kellene rendbe tenni a harmadik hatalmi ágat, az igazságszolgáltatást, ami borzasztóan nehéz feladatnak ígérkezik.

De ha nem sikerül megoldani, sőt még a szándék sem látszik arra, hogy valami érdemben jó irányba változzon, azzal mindhárom hatalmi ág hitelessége – és ezzel a demokráciába vetett bizalom is – végleg lenullázódhat.