VEZÉRCIKK – Bár Victor Ponta augusztusig lebegtetni kívánja, indul-e az őszi államfőválasztáson, a napokban egyértelmű tanújelét adta szándékának.
2014. június 25., 20:102014. június 25., 20:10
2014. június 26., 15:182014. június 26., 15:18
Mégpedig azáltal, hogy beemelte kormányába a szociáldemokraták állandó jolly jokerét, a kolozsvári Ioan Rust, és ezzel a gesztussal annak megszerzését célozza, ami a rendszerváltás óta áhított, ám teljes egészében soha meg nem szerzett gyümölcsnek számít a PSD számára: az erdélyi választópolgárok szavazatait.
Ezekkel ugyanis választást szokás nyerni Romániában; a történelem tapasztalatait idézve: akié Erdély, azé az ország. És ezt nagyon jól tudták Ponta elődei is. Adrian Năstase az észak-erdélyi autópálya munkatelepének átadásával vágott neki a tíz évvel ezelőtti államfőválasztás kampányának, abban bízva, hogy a térség számára létfontosságú létesítmény építésének elindításával magához édesgeti a régió politikai értelemben jobbra húzó lakóit.
Az akkori kormányfő-pártelnök erőlködése duplán kudarcot vallott: a megmérettetésen alulmaradt Traian Băsescuval szemben, a sztrádából pedig az azóta eltelt évtized alatt mindössze félszáz kilométer készült el. A jelenleg börtönbüntetését töltő Năstase tanítványa és utódja, Ponta ugyanezt a stratégiát alkalmazva törekszik Erdély meghódítására, kihangsúlyozva az erdélyi embereknek: kormánya valamennyi közberuházását megvalósítja a régióban.
Kérdéses, hogy a Bechtel-sztráda vesszőfutása ismeretében a szociáldemokrata politikus célközönsége hisz-e még az effajta bukaresti ígéretekben, Rus személye pedig elegendő garanciát jelent-e a vállalások teljesítésére. Egyébként akut káderhiányra vall, hogy a PSD erdélyi szervezetei a kissé elnyűtt kolozsvári politikuson kívül képtelenek előrántani a cilinderből másvalakit, az alakulaton belül még ma is ő a becsületesség és a szakmai hozzáértés mintaképe.
Amit többek között annak köszönhet, hogy a Băsescu leváltását célzó második, 2012-ben rendezett népszavazás idején lemondott posztjáról, miután pártfelettesei nyomást gyakoroltak rá, hogy törvénytelenül módosítsa a választói névjegyzéket. Már csak ezért is érdemes figyelni, mihez kezd a Cotroceni-palota meghódítására szülőföldjén, Erdélyen keresztül nekiveselkedő PSD elrugaszkodott kampányígéreteivel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Közhellyé vált, hogy a gépkocsi már nem luxus, a megfelelő tömegközlekedési alternatívák nélkül alapvető szükségletté vált a mindennapokban. Egy olyan jog, amelynek szükségességét sok esetben nem lehet vitatni, viszont nem alanyi jog. Tenni kell érte.
Január 3-a, vagyis a venezuelai elnök mandátumának idő előtti lezárultát eredményező amerikai „rendészeti akció” óta a maga teljes valójában csodálható meg a 19. századi Monroe-elv áramvonalas, a 21. század követelményeihez igazított 2.0-s verziója.
Persze némi joggal vetheti fel bárki, hogy miközben Romániában az alkotmánybíróság a PSD hathatós közreműködésével éppen alkotmányos válság kirobbantásán ügyködik, miért lamentál valaki boomerbe oltott X-generációsként néhány zenecsatorna bezárásán.
Na, már csak ez hiányzott! – kommentálhatnánk a viccbeli poénnal az alkotmánybíróságnál uralkodó állapotokat. Csakhogy ez nem vicc. A taláros testületnek sikerült elérnie, hogy az eddigi pénzügyi és politikai krízist újabbal tetézze: alkotmányossal.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!