Fotó: Jakab Mónika
BÚCSÚ A NAPILAPTÓL – Nehéz most bármit is írni, mondani. Csak bámulom az üres dokumentumot, s nem jönnek a szavak. Annál gyorsabban pörögnek az emlékek.
2022. december 31., 10:512022. december 31., 10:51
Az első találkozás a Krónikával 1999 őszén még elsőéves egyetemistaként a nulladik lapszám bemutatóján. Az elhatározás, hogy miután befejezem az újságíróit, szeretnék a Krónikánál dolgozni. Negyedév vége, egy bulis nyár után szeptemberben már a főszerkesztői irodában interjún. Nagyjából félévnyi gyakornoki munka után szerkesztői munkaszerződés.
Egy regénnyi terjedelem sem lenne elég minden emlékezetes pillanat felidézésére. Voltak jó napok, de voltak cudarul nehéz időszakok is, ám valahogy együtt mostanáig mindent túlvészeltünk. Közben az emberek jöttek és mentek, rengeteg dolog változott 2003 óta. De sok ott köttetett barátság él azóta is, és a férjemmel is a Krónikánál ismerkedtem meg, ahogyan sok más kapcsolat is született a szerkesztőségi falak között.
A magam részéről viszont annyit megígérhetek, hogy ha maroknyian is, de a napilap hasábjain megszokott minőségi újságírást visszük/próbáljuk továbbvinni a Krónika online felületén. Tartsanak ott is velünk!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Marosvásárhely, a Bolyaiak városa még mindig a legtöbb magyar lakosnak otthont nyújtó település Erdélyben.
Ott állunk a pékárus vagy a sarki bolt pultjánál, a szupermarket kasszájánál, kezünkben egy egyszerű fehér kenyérrel, a pénztárgép kijelzőjén pedig felvillan a kétjegyű szám: 10 lej, 12 lej, 15 lej...
Nyugdíjas halk suttogása a sarki patikában: „Kedveske, melyik az olcsóbb? Ezt a két gyógyszert most hagyjuk ki, majd jövő hónapban visszajövök értük.”
Donald Trump amerikai elnök iráni kalandja nem feltétlenül úgy alakult, ahogy azt a legderűlátóbb illetékesek remélték, ennek a hatásait pedig Európában, benne Erdélyben is érezzük – és várhatóan közép- és hosszú távon is érezni fogjuk.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Négy éve az arab labdarúgó-világbajnokságról, nyolc éve „az első afrikai aranyról”, a fekete kontinensen gyarmatosított egykori francia kolóniákon élők leszármazottai által Franciaország színeiben megnyert focivébéről írtam.
Egyre fullasztóbb a levegő az autóban, összeszorul a gyomor. Az sem segít, ha lehúzzuk az összes ablakot. A vezetés, a gépkocsifenntartás ugyanis egyre inkább luxussá válik: a nép autóját a drága parkolóban piszkíthatják kedvükre a madarak.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Valamikor régen a sör a szegény ember bora volt. Ma már lassan a középosztály pezsgője.
Tanügyi rendszerünk ezer sebből vérzik. Bukarestben azonban rátapintottak a probléma lényegére, megvan a megfellebbezhetetlen megoldás: a szabóság.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!