Burduja, Dan Tanasă leglelkesebb követője

Még miniszterként mindent megtett annak érdekében, hogy meghiúsítsa a német E.On energetikai cég romániai érdekeltségeinek a magyar MVM általi átvételét. Most pedig, már nem miniszteri, hanem miniszterelnöki tanácsadói minőségében úgy döntött, hogy folytatja az önmaga által rendszeresített haladó hagyományt, és újabb magyar vonatkozású tranzakciót próbál megtorpedózni.

Ezúttal a Napolact tejfeldolgozó kapcsán hirdetett magyarveszélyt, miután a jelenlegi holland tulajdonos úgy döntött, hogy túlad a Kisbácsban és Marosvásárhelyen is üzemet működtető cégen, a lehetséges kérők között pedig a magyar Bonafarm neve is fölmerült. Burduja szerint az esetleges tranzakció nemzetbiztonsági kockázatokat is felvet, mivel a Bonafarm Csányi Sándor OTP-vezérigazgató érdekeltségébe tartozik, aki közel áll Orbán Viktor miniszterelnökhöz, ezért

A volt miniszter szerint a terjeszkedés nem csupán egyszerű tranzakció, hanem a magyar állam stratégiája kiterjesztéseként értelmezhető, amelynek politikája „gyakran ütközik az Európai Unió elveivel és Románia nemzeti érdekeivel”. Egy másik bejegyzésben arról is halandzsázott egy sort, hogy Csányi Sándor „különböző rendezvényeken népszerűsíti a »Nagy-Magyarország« eszmét”. Arra vonatkozóan azonban mindezen „főbenjáró” tényállásokon túlmenően

Hacsak nem attól tart, hogy a magyar tulajdonos olyan nanochipeket tesz majd a tejtermékekbe, amelyek átprogramozzák a románok agyát, és hanyatt-homlok rohannak majd visszaadni Erdélyt a magyaroknak. Ez esetben ugyanis ezúton jeleznénk, hogy ő a hónap konteógyártójának járó Alufóliasisak-díj e havi nyertese.

Burduja „érvelése” mintapéldája a zsigeri magyarellenességet körmönfont, progresszív fogalomhasználattal européer mázba csomagolni próbáló román attitűdnek – lásd még, amikor azzal érvelnek magyar iskolák vagy egyéb intézmények létrehozása ellen, hogy az „diszkrimináció” lenne. A miniszterelnöki tanácsadó hiába próbál az EU-val takarózni, megnyilatkozásaiból egyértelműen az szűrhető le, hogy konkrétan a magyarokkal van baja, és a magyarellenes kirohanásokhoz próbál utólag igazoló érveket gyártani.

(Egy másik kormánypárti politikus, a PSD-s Remus Lăpușan azzal igyekezett érvelni a magyar cég tulajdonszerzése ellen, hogy fennáll a veszélye, miszerint

Mindezt úgy, hogy közben Romániában – jórészt a Burduját és Lăpușant is soraiban tudó pártoknak, illetve kormányoknak is betudhatóan – példátlan pénzügyi-gazdasági válság körvonalazódik, az elszabadult, 9,3 százalékos költségvetési hiány és az állami túlköltekezés miatt az országot a bóvliba vágás réme fenyegeti a hitelminősítők részéről, és a gazdasági válságot a politikai osztály eddigi borzasztó teljesítménye miatt politikai krízis is tetézi. Hiszen egyre jobban erősödik a szélsőjobb – 40 százalék körül mérik –, és a lakosság zsebébe vágó megszorító intézkedések, illetve a folytatódó politikai iszapbirkózás miatt várhatóan még tovább nő majd a támogatottsága.

Pedig szögezzük le: minden külföldi beruházás azon ország befolyását erősíti, ahonnan a befektető cég érkezik, legyen az magán- vagy állami érdekeltségű, nem véletlen, hogy a kétoldalú tárgyalások során a vezető politikusok igyekeznek egyengetni a saját országukból érkező cégek további beruházásait a másik országban. Ráadásul ilyen válságos időkben, amikor a kormány éppen beleszakad, hogy az utolsó fillért is felhajtsa a kongó államkassza feltöltésére, éppen hogy az ilyen, ráadásul egyértelműen etnikai ellenszenven alapuló válogatósság veszélyezteti a nemzeti érdeket, hiszen attól, hogy a cég magyar beruházó tulajdonában van, még

Mindenki nyugodjon meg: ha történetesen az EU-s fősodor minden útmutatásának híven engedelmeskedő magyar kormány lenne hatalmon, akkor egyéb kifogásokat találnának. Korábban már megakadályozták, hogy az OTP megvásárolja a Banca Româneascát, bár akkor a román jegybank még legalább visszafogta magát, és nem magyarozott, amikor megpróbálta megindokolni a tiltást – noha egyértelmű volt, hogy a budapesti pénzintézet terjeszkedése annak magyar mivolta miatt szúrta a szemét.

A már említett E.On érdekeltségei kapcsán már korábban is rámutattunk:

És főleg ne vádaskodjon alaptalanul, mint ahogy Burduja tette, amikor az év elején amiatt hőbörgött, hogy az MVM csúnya, gonosz orosz gázt pumpálna a romániai rendszerbe, hogy aztán a fenyegető gázhiány kapcsán csupán néhány hét múlva már azzal álljon elő, hogy a gázmolekulának nincs nemzetisége.

Mindezek alapján kijelenthető: Romániában rendszerszintű a magyar beruházásokkal szembeni hadjárat, és ennek semmi köze a budapesti kormány politikai színezetéhez. Egyszerűen arról van szó, hogy az ország identitását továbbra is a magyarokkal való szembenállás, az Erdély-féltés határozza meg, amely nyomán a politikum és a gazdaság fölött jelentős befolyást gyakorló hírszerző szervek által erőltetett fő doktrína – még ha hivatalosan nem is komilfó leírni – az, hogy minden, ami a magyaroknak jó – legyenek magyarországiak vagy román állampolgárok –, az nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Még akkor is, ha történetesen a románok számára is kedvező eredményeket hoz (lásd a vállalkozások támogatását célzó magyar állami programot).

Pedig a román illetékeseknek a magyar beruházások elleni hadakozás, a magyar fél rosszhiszeműségét feltételező gyanakvás helyett érdemes lenne néhány kérdésen elgondolkodniuk. Például azon, hogy

Miért nem volt képes Romániában „kitermelődni” egy, a magyar OTP-hez vagy a Molhoz hasonló, a régióban jelentős pozíciókat betöltő multi a Digi távközlési cégen kívül? (Amely viszont Magyarországról távozott – talán nem függetlenül attól, hogy Budapesten viszont tényleg joggal gondolhatták, hogy egy román tulajdonban levő, a magyar állampolgárok és esetleg intézmények hang- és adatforgalmát bonyolító távközlési cég nem feltétlenül fér össze a nemzetbiztonsággal).

Az is jogos kérdés egyébként, hogy mi a célja Burdujának a magyar beruházások elleni uszítással. Az egyik vélhetően a válsághelyzetről való figyelem elterelése, hiszen a magyar ügyek belengetése általában kiválóan alkalmas a hergelésre, és az emberek addig sem a román politikai osztály sarlatánságával foglalkoznak. Másrészt a saját pecsenyéjét is sütögeti: a magyarok ellen fellépő „nemzetvédő” szerepében tetszelegve próbál minél nagyobb ismertségre és támogatottságra szert tenni, hogy a politika fősodrában előre léphessen – talán még azzal a gondolattal is eljátszadozott már, hogy egyszer akár a PNL elnöke és/vagy miniszterelnök is lehet.

Mindezt pedig képes úgy művelni, hogy miközben lépten-nyomon Putyin-barátozza a magyar kormányt, ő maga az oroszbérencnek titulált AUR politikusának gyakorlatát követi, amikor a gazdaság terén mindenre fúj, ami magyar. Igaz, ez Romániában nem minősül akkora ellentmondásnak, hiszen a magyarok elleni fellépés itt bármilyen téren erénynek minősül, így az AUR-nak sem ezt róják fel.

És aztán csodálkoznak, hogy a szélsőjobb lassan a parlamenti többség megszerzésének közelébe kerül.

korábban írtuk

Burduja, a nagyon gáz miniszter

Baross Gábor egykori magyar közlekedési tárcavezető, a „vasminiszter” mintájára Sebastian Burduja román energiaügyi miniszter megkaphatná a gázminiszter jelzőt – annyi megjegyzéssel, hogy igazából a nagyon gáz miniszter epitheton ornans illene rá.