Fotó: Jakab Mónika
BÚCSÚ A NAPILAPTÓL – Október végén az erdélyi magyar közösség szomorú megdöbbenéssel értesült arról, hogy az új év beköszöntével megszűnik – többedmagával együtt – az egyetlen magyar nyelvű romániai országos napilap, a Krónika nyomtatott formája.
2023. január 01., 17:012023. január 01., 17:01
Számomra sajnálatos, hogy miközben az információáramlás egyre inkább a kaotikus és ellenőrizetlen virtuális térben zajlik, mégsem tudunk fenntartani egy kézben forgatható, nyomdából kikerülő országos napilapot, amely fennállása óta kiegyensúlyozott, objektív és naprakész tájékoztatása által rendkívül hasznos szolgálatot végez. Ellentmondásosnak tartom, hogy gyakran beszélünk autonómiáról, annak a különböző formáiról, a gyakorlat szintjén viszont mi magunk sem tudjuk elérni azt, ami nem másoktól függene.
Mégis. Miközben a Krónika újságtól búcsúzom, és éltetem az újjászülető internetes Krónika napilapot, portált, az 1908 januárjában született és közel negyedszázada elhunyt Wass Albert példája áll előttem. Kényszerű emigrációja időpontjáig az író-költő az Erdélyi Szépmíves Céh tagja volt, amelynek mintájára két évtizeddel később létrehozta az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet, és saját kiadóvállalatot is alapított. Számos könyvet jelentetett meg, a magyar identitást és igazságot képviselő cikksorozatot indított, írói hivatásának tartotta az erdélyi lelkiség és eszmeiség fenntartását. Erdély kérdéskörével, a magyarság általános problémáival foglalkozó angol nyelvű folyóiratokat is megjelentetett, és lapjait egyetemeknek, politikusoknak küldte el. Szolgálatot végzett, köszönet helyett mégis inkább keserű számvetéssel kellett szembesülnie. Az akkoriban szülőhazájában kevésbé olvasott (szégyenszemre ma is háborús bűnös) Wass Albert számára a folyóiratok (Transilvanian Quarterly, Hungarian Quarterly) hosszú távú kiadását az előfizetők alacsony száma lehetetlenítette el. A figyelmet a közép-európai nemzetiség regionális problémáira ráirányító kezdeményezése sem bizonyult sikertörténetnek, az érdektelenség és támogatás hiánya miatt szintén meghiúsult. Száműzöttként Wass Albertnek sajnos nem sikerült találnia annyi magyart, aki akár néhány száz dollár befizetésével fenntartotta volna a kiadóját. Még szerencse, hogy skót származású felesége megcáfolta mások alaptalan előítéleteit a skót fukarkodásról, és írói, kiadói, országjárói munkásságában mindannyiunk számára példamutatóan áldozatkész társa volt!
Miközben az amerikai emigráció legtekintélyesebb prózaírója, Szitnyai Zoltán azt állapította meg, hogy „Wass Albert a nemzeti szellemű emigráció tengerentúli magyarjainak mozgalmi és irodalmi életében vezéri szerepet tölt be”, az érintett ekképpen mesélt vállalkozása, az Amerikai Magyar Szépmíves Céh küldetéséről: „Sajnos, itt Amerikában magyar könyvet csak úgy tudunk kiadni, ha más könyvvel megkeressük azt, amit a magyarra ráfizetünk.”
Az egyén, a közösség, vagy éppenséggel egy országos napilap létében problémák, „száműzetések” jelentkezhetnek, örömök és bánatok válthatják egymást. Miközben az élet megy tovább. Hűséges és elismeréssel adózó olvasóként, írásaimmal az erdélyi magyar közösségnek szánt szolgálatot teljesítőként, Wass Albert példájára hivatkozhatok, amikor a Krónikától búcsúzva a megszülető Krónikát éltetem. Bort, búzát, békességet – éljen a Krónika!
A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Közhellyé vált, hogy a gépkocsi már nem luxus, a megfelelő tömegközlekedési alternatívák nélkül alapvető szükségletté vált a mindennapokban. Egy olyan jog, amelynek szükségességét sok esetben nem lehet vitatni, viszont nem alanyi jog. Tenni kell érte.
Január 3-a, vagyis a venezuelai elnök mandátumának idő előtti lezárultát eredményező amerikai „rendészeti akció” óta a maga teljes valójában csodálható meg a 19. századi Monroe-elv áramvonalas, a 21. század követelményeihez igazított 2.0-s verziója.
Persze némi joggal vetheti fel bárki, hogy miközben Romániában az alkotmánybíróság a PSD hathatós közreműködésével éppen alkotmányos válság kirobbantásán ügyködik, miért lamentál valaki boomerbe oltott X-generációsként néhány zenecsatorna bezárásán.
Na, már csak ez hiányzott! – kommentálhatnánk a viccbeli poénnal az alkotmánybíróságnál uralkodó állapotokat. Csakhogy ez nem vicc. A taláros testületnek sikerült elérnie, hogy az eddigi pénzügyi és politikai krízist újabbal tetézze: alkotmányossal.
Képzeljék el, hogy a román parlament olyan törvényt fogad el, amely akár börtönbüntetéssel is sújthatóvá teszi, ha valaki kijelenti, hogy Románia nem az 1918-as gyulafehérvári román gyűlés nyomán, a „nép akaratából” szerezte meg az Erdély fölötti uralmat.
Teljes hőfokon ég Magyarországon a jövő tavasszal rendezendő országgyűlési választást megelőző kampány, és a politikai csatazaj közepette időnként a nemzetpolitika is terítékre kerül.
Miközben a Recorder oknyomozó portál dokumentumfilmje súlyos visszaélésekre világít rá a román igazságszolgáltatási rendszerben, azért megjegyezhetjük: a tényfeltáró riporttal jókora szívességet tett a kormánynak.
A híradót hallgatom. Beszámolnak arról, hogy egy német város karácsonyi vásárában késeltek, egy másikban, valahol Bajorországban pedig minél több személy halálra gázolását tervezte öt migráns.
Az Egyesült Államok magára hagyja Európát, sőt már ellenségének tekinti – ilyen apokaliptikus kommentárok hangzottak el annak kapcsán, hogy a Trump-adminisztráció közzétette Washington új nemzetbiztonsági stratégiáját.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!