Hirdetés
Balogh Levente

Balogh Levente

Benes-dekrétumok: bebetonozott jogfosztás a jogállamiságra olyannyira finnyás EU-ban

2025. december 26., 16:552025. december 26., 16:55

2025. december 26., 16:572025. december 26., 16:57

Képzeljék el, hogy a román parlament olyan törvényt fogad el, amely akár börtönbüntetéssel is sújthatóvá teszi, ha valaki a tényeknek megfelelően kijelenti, hogy Románia nem a mitologikus magasságokba emelt 1918-as gyulafehérvári román gyűlés nyomán, a „nép akaratából” szerezte meg az Erdély fölötti uralmat, hanem a győztes nagyhatalmak geopolitikai érdekeit a térségben kiszolgálni hivatott 1920-as trianoni diktátum révén.

Valami hasonló történt ugyanis Szlovákiában, ahol a pozsonyi parlament megszavazta, az államfő pedig kihirdette a törvényt, amely nyomán akár hat hónapos börtönbüntetést is kaphat, aki megkérdőjelezi a hírhedt Benes-dekrétumokat.

Persze az analógia nem pontos, hiszen míg a gyulafehérvári nagygyűlésnek nem voltak jogi következményei, a Benes-dekrétumok a kollektív bűnösség elve alapján felvidéki magyarok és németek tízezreit fosztottak meg a vagyonuktól, az állampolgárságuktól, sőt akár az életüktől csak azért, mert nem csehek vagy szlovákok voltak.

Mégis,

ahogy az 1918-as népgyűlés a mai román állam identitásának alapját képezi – hiszen legfőbb ünnepévé is a magyarok fölötti szimbolikus győzelemnek tekintett eseményt tette meg –, ugyanúgy a szlovák állam is a jogfosztó rendelkezésekre alapozza önazonosságát.

Olyannyira, hogy azok alapján a mai napig is megfosztható valaki a jogos tulajdonától, ha magyar.

Sőt annyira ragaszkodik hozzájuk, hogy most külön, a szólás- és véleményszabadságot is súlyosan sértő törvénnyel is megpróbálja körülbástyázni az emberi jogokat egyértelműen sértő dekrétumokat.

Hiszen azok egyrészt elősegítették az etnikailag homogén „csehszlovák” állam létrehozását, a magyar és német kultúra és jelenlét felszámolását, másrészt a szlovák illetékesek attól tartanak, hogy ha a dekrétumokat megkérdőjelezik, az azok alapján jogtalanul kisemmizett, kitelepített vagy meggyilkolt magyarok és németek utódai visszakérhetik jogos tulajdonukat, vagy kárpótlást követelhetnek, ami

legalább részben lenullázná mindazon „eredményeket”, amelyeket a szlovák állam az őshonos közösségek felszámolására tett kísérlet során elért.

(Arról nem is beszélve, hogy belpolitikai célokat is szolgál, hiszen a kormánypártok ezzel a szlovák „érdekek” megingathatatlan védelmezőjeként tetszeleghetnek).

Ez hasonló ahhoz a frusztrációhoz, amelyet egyes román illetékesek éreznek, amikor már meghódítottnak vélt erődöket kell feladniuk a restitúciós hatóság döntései nyomán, amelyek alapján a kommunizmus idején a román állam által ellopott ingatlanokat kell visszaszolgáltatni magyar magánszemélyeknek vagy intézményeknek.

Ezért is akkora az igyekezet egyes hatóságok képviselői részéről, hogy már visszaadott ingatlanokat a román „nemzeti érdeket” a jog fölé helyező bíróságok bevetésével államosítsanak újra.

A vezető szlovák politikai körök ragaszkodása a Benes-dekrétumokhoz mindemellett azt is jelzi, hogy azok hiába fejtették ki áldatlan hatásukat,

a többség még mindig tart a kisebbségtől, attól fél, hogy a fiatal szlovák állam és a szlovák „felsőbbrendűség” alapjaiban roggyan meg, ha elismerik, hogy az őshonos magyaroknak ugyanolyan jogaik vannak nemzeti és kulturális önazonosságuk őrzésére és kinyilvánítására, mint a szlovákoknak.

Természetesen semmi sem áll messzebb a valóságtól, a valós, a nemzeti önazonosság megélését is magában foglaló állampolgári jogegyenlőség éppen hogy erősítené az államot, hiszen csökkentené az etnikai alapú feszültségeket, de a jelek szerint a többségi frusztráció, illetve az etnikailag homogén ország vágyálma a még mindig be nem fejezett, a magyarok ellenségként való meghatározására alapozott nemzetépítéssel egyetemben felülírják a normalitást.

A pozsonyi illetékesek persze joggal érzik úgy, hogy büntetlenül fenntarthatják, sőt erősíthetik a jogfosztást, hiszen

az Európai Unió illetékesei mindeddig szemet hunytak az emberi jogokat lábbal tiltó, egy európai jogállamban elfogadhatatlan dekrétumok fölött, újabb eklatáns példájaként annak, hogy a szavak szintjén magát a kisebbségek és a jogállamiság védelmezőjeként hirdető EU-nak esze ágában sem áll felvállalni a konfliktusokat, amikor őshonos európai kisebbséget ér égbe kiáltó jogfosztás a saját szülőföldjén.

Ilyen környezetben a magyar fellépés hatékonysága is csorbul.

Pláne úgy, hogy mindeközben a korábban az egyik legfőbb ellenségnek tekintett Robert Fico miniszterelnök paradox módon szövetségessé vált az EU alapját képező elveket következetesen felülíró, hatalmát a jurisztokrácia segítségével, a rejtett jogalkotás révén a tagállamok rovására kiterjeszteni próbáló uniós elit megfékezését célzó erőfeszítésekben.

Ilyen körülmények között a jelek szerint a nyílt konfliktus helyett a diplomatikus megközelítést részesítik előnyben – ahogy az pénteken is tapasztalható volt, amikor a magyar kormány illetékesei az Ukrajna háborús támogatásának témájában megrendezett, közös magyar–szlovák–cseh fellépést hozó uniós csúcs lezárultát kivárva ugyan, de határozottan bírálták a magyarok jogfosztását bebetonozó szlovák törvényt.

Ilyen helyzetben megtörténhet, hogy

a nyilvános üzengetésnél tényleg hatékonyabb lehet a problémás kérdések nyugodt hangvételű, de mégis határozott megvitatása és a közös megoldás keresése

– lásd az állampolgársági törvény ügyét, amely elsikkadni látszik, legalábbis a nyilvánosságot az utóbbi időben nemigen borzolták az állampolgárságuktól a magyar állampolgárság felvétele miatt megfosztott felvidéki magyarok ügyei.

Az ugyanakkor egyértelmű, hogy stratégiai szövetség ide, érdekközösség oda, az őshonos magyarok jogait semmibe vevő, egyértelműen a diszkrimináció jogi aládúcolását szolgáló törvényeknek nincs helyük az Európai Unióban, és ha higgadtan és a jog eszközeit használva is, de

határozottan fel kell lépni ellenük minden fórumon, és el kell érni, hogy azok alapján senkit se marasztalhassanak el.

Hiszen nem is a szobában rejtőző elefántként, hanem legalább mamutként, ha nem egyenesen Brontosaurusként akadályozzák a közös érdekek védelméhez elengedhetetlen valós és érdemi megbékélést a szlovákok és a magyarok között.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ha szlovákozásért járt a bocsánatkérés, járjon a románozásért is

Teljes hőfokon ég Magyarországon a jövő tavasszal rendezendő országgyűlési választást megelőző kampány, és a politikai csatazaj közepette időnként a nemzetpolitika is terítékre kerül.

Balogh Levente

Balogh Levente

Gazságszolgáltatás

Miközben a Recorder oknyomozó portál dokumentumfilmje súlyos visszaélésekre világít rá a román igazságszolgáltatási rendszerben, azért megjegyezhetjük: a tényfeltáró riporttal jókora szívességet tett a kormánynak.

Balogh Levente

Balogh Levente

Trump cserben hagyja Európát?

Az Egyesült Államok magára hagyja Európát, sőt már ellenségének tekinti – ilyen apokaliptikus kommentárok hangzottak el annak kapcsán, hogy a Trump-adminisztráció közzétette Washington új nemzetbiztonsági stratégiáját.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Bukarest nem Budapest

Elsősorban a román főváros lakosainak szánt, erőteljesen ironikus hangvételű szösszenetben érzékeltette a Bukarest és Budapest közötti különbségeket pár nappal ezelőtt egy félig román, félig magyar aradi értelmiségi.

Balogh Levente

Balogh Levente

Melyik Nicușor Dan és Románia igazi arca?

Furcsa kétarcúságról tett tanúbizonyságot Nicușor Dan: először a normalitás ritka megnyilvánulásaként beismerte, hogy Románia még mindig korrupt – hogy aztán ugyanaznap a hagymázas nemzeti mitológia jegyében egy potenciális háborús bűnöst tüntessen ki.

Makkay József

Makkay József

Dilettantizmus magas fokon: Parajdtól Dél-Romániáig ugyanaz a forgatókönyv

A román állami intézmények működésébe mintha eleve bele lenne kódolva a dilettantizmus és a hibás döntések sorozata, amely időről időre hatalmas károkat okoz, miközben a felelősök elszámoltatása elmarad.

Balogh Levente

Balogh Levente

Ukrajna és Európa drámai békedilemmája

Drámai ellentmondást kell feldolgozniuk az ukránoknak: miközben úgy tűnik, minden eddiginél közelebb kerülhet a fegyverszünet, azzal is meg kell barátkozniuk, hogy annak áraként biztosan le kell mondaniuk a korábbi területeik egy részéről.

Hirdetés