Útközben. Az is előfordult, hogy a Krónika szerkesztősége Székelyföldre utazott
Fotó: Krónika/Archív
BÚCSÚ A NAPILAPTÓL – Emlékszem, gyerekkoromban nagyszüleimnél rengeteg újságot lapoztam, többnyire a nagybetűs címeket olvastam át, és az újságban látható fotók érdekeltek. Aztán később egyetemre kerültem, filmet forgattunk, a filmről pedig cikk jelent meg a Krónika hasábjain.
2023. január 01., 13:112023. január 01., 13:11
Jól emlékszem, mekkora öröm volt számomra olvasni a Krónikát, és büszke voltam, hogy „benne vagyunk AZ újságban”. De soha nem gondoltam volna, hogy egyszer az erdélyi magyar napisajtó egyik legjelentősebb szerkesztőségéhez fogok jómagam is tartozni.
Habár média szakon tanultam, azelőtt nem jártam szerkesztőségben, és fogalmam sem volt arról, miként készül egy napilap. De aki a Krónikánál dolgozik, az tudja, hogy mi nem csupán egy szerkesztőség vagyunk/voltunk, nem egy egyszerű munkahely, hanem sokkal több annál. A kezdetektől fogva családtagként, barátként fogadott a szerkesztőség, bátorítva: „képes vagy rá, nem vagy egyedül!”. És igazuk volt.
A szerkesztőség olyan hely volt, ahol fejlődni lehetett. Engedtek szárnyakat bontogatni, lehettem fotós, tördelőszerkesztőként is írhattam cikkeket. Tanulhattam és tanítottak, amit ezúton is köszönök minden kedves kollégának!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!