
Útközben. Az is előfordult, hogy a Krónika szerkesztősége Székelyföldre utazott
Fotó: Krónika/Archív
BÚCSÚ A NAPILAPTÓL – Emlékszem, gyerekkoromban nagyszüleimnél rengeteg újságot lapoztam, többnyire a nagybetűs címeket olvastam át, és az újságban látható fotók érdekeltek. Aztán később egyetemre kerültem, filmet forgattunk, a filmről pedig cikk jelent meg a Krónika hasábjain.
2023. január 01., 13:112023. január 01., 13:11
Jól emlékszem, mekkora öröm volt számomra olvasni a Krónikát, és büszke voltam, hogy „benne vagyunk AZ újságban”. De soha nem gondoltam volna, hogy egyszer az erdélyi magyar napisajtó egyik legjelentősebb szerkesztőségéhez fogok jómagam is tartozni.
Habár média szakon tanultam, azelőtt nem jártam szerkesztőségben, és fogalmam sem volt arról, miként készül egy napilap. De aki a Krónikánál dolgozik, az tudja, hogy mi nem csupán egy szerkesztőség vagyunk/voltunk, nem egy egyszerű munkahely, hanem sokkal több annál. A kezdetektől fogva családtagként, barátként fogadott a szerkesztőség, bátorítva: „képes vagy rá, nem vagy egyedül!”. És igazuk volt.
A szerkesztőség olyan hely volt, ahol fejlődni lehetett. Engedtek szárnyakat bontogatni, lehettem fotós, tördelőszerkesztőként is írhattam cikkeket. Tanulhattam és tanítottak, amit ezúton is köszönök minden kedves kollégának!
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.
Talán nem túlzás kijelenteni: a rendszerváltoztatás óta a legintenzívebb és legdurvább választási kampányidőszak ér véget a vasárnapi országgyűlési választásokkal.
Jó egy hónapja zajlik már az Egyesült Államok és Izrael által Irán ellen indított háború, ami Donald Trump amerikai elnök legutóbbi bejelentése alapján még olyan két-három hétig tarthat.
Sokat, egyre többet foglalkozik a média és a közvélemény a családon belüli erőszakkal, no meg a távoltartás lehetőségével és gyakorlatával. Elítélendő, kerülendő, megelőzendő, büntetendő.
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
szóljon hozzá!