Verhovina madarai – megjelent Bodor Ádám új regénye

A könyvbemutatón Szegő János kritikus, szerkesztő beszélgetett az íróval, aki elmondta, hogy a regény mintegy három év alatt született. Bodor Ádám felhívta a figyelmet, hogy a könyv címében szereplő Verhovina valóságban is létezik – a szó ruszin és ukrán nyelven felvidéket jelent –, a regény azonban egy képzelt helyszínen játszódik, valahol a Kárpátalján.

Megjegyezte, utánanézett, és egy település a valóságban is viseli ezt a nevet a Kárpátokon túl, Ukrajnában. „Ott nem jártam, és azt hiszem, ezek után nem is merek odamenni” – tette hozzá Bodor Ádám.

A kisebb történetelemekből, elbeszélésmozaikokból panorámaszerűen felépülő regény keletkezéséről elmondta, hogy először az elbeszélőt és a helyszínt találta ki, ami már kiadott egy környezetet. „Aztán benépesült ez a hely. Én sem tudom nagyon, hogy történnek meg ezek a dolgok” – zárta le a kérdést az író, aki – mint elhangzott – az utolsó pillanatig, a nyomdába küldésig dolgozott a könyvön.

Az író a műveire jellemző szokatlan nevek keletkezéséről is beszélt; mint felidézte, az idegen tájakat, kultúrákat megidéző nevek általában „kipattannak” belőle. Ugyanakkor azt nem cáfolta, hogy például a Sinistra körzet című művének Mukkermanját a berlini telefonkönyvben találta.

Arra a kérdésre, hogy szerinte ebből a könyvéből is készül-e film, azt felelte, hogy reményei szerint nem. Úgy vélte, hogy bár a könyveinek filmszerű előadásmódja a rendezőknek azt sugallja, hogy érdemes mozgóképet készíteni belőlük, a szöveg szelleme azonban nehezen kerül át a vetítővászonra.

A kérdésre, hogy a könyv megjelenése után van-e kedve írni, azt felelte, hogy lenne, de még nem tudja, mit. „Olyan ez, mint a szerelmi együttlét után a bágyadt, elesett szomorúság” – fogalmazta meg kedélyállapotát, amely a regény befejezése után fogta el.