Merre mozdul el a román–magyar viszony, és milyen szerep jut ebben az RMDSZ-nek és a fekete-tengeri gáznak

Ügyvivő kormány van, korlátozott hatáskörökkel, a miniszterelnök-jelöltek rokádja láttán csak kapkodjuk a fejünket, az államfőt pedig lekötik a kormányalakítási próbálkozások. Pedig lenne miről tárgyalni, a két országnak nagyon sok közös érdeke van, ráadásul Románia 2025. januári schengeni csatlakozása óta már a határ sem igen választja el őket egymástól.

Romániai instabilitás, magyarországi kormányváltás

Mindenekelőtt adódik a kérdés, mi várható a kisebbségpolitika terén. A Fidesz kormányzása utolsó időszakában többnyire az volt a gyakorlat, hogy a Szijjártó Péter irányította diplomácia elsősorban a gazdaság- és energiapolitikára fektette a hangsúlyt, kisebbségi kérdésekben pedig többnyire akkor hallatta a hangját, amikor „égett a ház”. (Lásd tavaly magyar fiatalok bántalmazását Kolozsváron vagy a székelyföldi zászlóincidenseket, román futballhuligánok magyarellenes megnyilvánulásait).

Az Orbán-kormány tartotta ugyan magát alkotmányos kötelezettségéhez, miszerint a magyar állam felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, ennek azonban a kormányzati kapcsolatok viszonylatában kevésbé volt látványos hatása, sokkal inkább az erdélyi magyar közösség számára nyújtott támogatások terén. A Fidesz jól láthatóan átengedte az RMDSZ-nek, hogy képviselje a maga eszközeivel a romániai magyarok érdekeit, különösen érvényes volt ez a két politikai alakulat kapcsolatának jobbra fordulása után, na és persze az RMDSZ kormányzati szerepvállalásai idején.

Magyar Péter és a Tisza Párt köztudottan nem ápol jó viszonyt az RMDSZ-szel, miután a Kelemen Hunor vezette alakulatot az elmúlt évtizedben stratégiai partnerségi kapcsolat fűzte a Fideszhez, és az idei országgyűlési választáson is Orbán Viktor pártját támogatta. Magyarország új miniszterelnöke április végén jó hangulatúnak vélhetően egyáltalán nem nevezhető megbeszélést folytatott Budapesten az RMDSZ vezetőjével, amelyen terítékre kerültek a Tisza sérelmei és elvárásai, azóta a párbeszéd megszakadt, vagy ha mégsem, az a nyilvánosság kizárásával, informális csatornákon történt/történik.

RMDSZ, támogatáspolitika

Már csak ezeknek az előzményeknek az ismeretében is kevés alapjuk van a román politikusok és véleményformálók által terjesztett értesüléseknek, miszerint az RMDSZ Magyar Péter ráhatására nem szavazta meg Nicușor Dan államfő kormányalakítási kísérletét. Egyelőre nehezen megjósolható, miként alakul a Tisza-kormány és az RMDSZ intézményes kapcsolata, e téren majd a támogatáspolitika beharangozott változásairól folytatandó, elkerülhetetlen egyeztetések során tisztulhat a kép. Ami egyelőre azért is homályos, mert nem tudni például, mit takar a külhoni magyar szervezetek beharangozott átvilágítása.

Bár Orbán Anita külügyminiszter – a nagyváradi premontrei apát kilakoltatása kapcsán – azt találta mondani, hogy a magyar kormány nem kíván beleszólni más országok belügyeibe, gyanítjuk, de inkább reméljük, hogy itt félreértésről van szó, és a külhoni nemzetrészek vonatkozásában, a kisebbségpolitika terén ez nem lesz érvényes.

• Egyrészt a romániai magyarok (de ez kiterjeszthető a Kárpát-medence többi, kisebbségben élő magyar közösségére is) ahhoz szoktak az elmúlt másfél évtizedben, hogy az anyaország beleszól az érdekükben országuk belügyeibe.
• Másrészt mindez – mármint a bele nem szólás – ellentmondana a Magyarország és Ukrajna között a kárpátaljai magyarok jogainak helyreállításáról szóló megállapodásnak is, amit mégis csak a Tisza-kormány hozott tető alá.

Neptun Deep és a magyarkártya

De persze nem csak a kisebbségi ügyek terén érdeke (ez esetben kötelessége is) az új magyar kormánynak a kétoldalú kapcsolatok előmozdítása keleti szomszédjával. Miközben Romániában nagy várakozás előzi meg a fekete-tengeri Neptun Deep földgázlelőhely kiaknázásának jövő évre tervezett elindítását, hasonlóképpen élénk találgatás övezi, hogy vásárolhat-e majd az energiahordozóból Magyarország. A becslések szerint 100 milliárd köbméter földgázt rejtő lelőhelyet az osztrák OMV és a román állami Romgaz fogja kiaknázni, mintegy 4 milliárd eurós beruházás keretében.

Budapest nem tett le arról, hogy részben Romániából pótolja az orosz földgázt, amiről az Európai Bizottság döntése nyomán 2027 őszétől kénytelen lesz lemondani. Magyarország érdeklődése érthető, hiszen Bulgáriához, Moldovához vagy Ukrajnához hasonlóan a térség ama országai közé tartozik, amelyek a szállítási költségek jelentős részének megtakarításával előnyös áron juthatnak energiahordozóhoz, ha nem Ázsiából vagy történetesen az Egyesült Államokból, hanem a szomszédból importálnak.

Az OMV Petromnál mindenkinél jobban tudják, hogy Románia hamarosan jelentős mennyiségben exportálhat gázt, hiszen az ország és ipara nem tud elégetni akkora mennyiséget, mint amit most és majd a Fekete-tengerből kitermel. (Románia jelenleg mintegy 10 milliárd köbméter gázt aknáz ki, fogyasztása nagyjából ugyanennyi, a Neptun Deepből pedig évente 8 milliárd köbméter molekula földgázt hoznak felszínre). Éppen ezért az osztrák társaság idén május elején, az Ilie Bolojan vezette kormány bukása után nem sokkal a bukaresti illetékesek tudomásra hozta, hogy további exportszerződések megkötésére készül, miután egy német céggel már korábban nyélbe ütött hasonlót. Ezért a román államnak jeleznie kellett, él-e elővásárlási jogával, ami megtörtént ugyan, de mivel ügyvezető kormány nem hozhat döntést stratégiai jelentőségű ügyben, mint amilyen az energiaexport, a kérdés függőben maradt.

Hasonló a helyzet (és a hangulat), mint amikor a hatóságok évekkel ezelőtt meghiúsították az OTP Bank romániai terjeszkedését vagy tavaly megvétózták, hogy a magyar MVM Csoport megvásárolja az E.ON Energie romániai üzletágát. Akadnak Bukarestben olyan politikusok és véleményvezérek, akik szerint Ilie Bolojan hajlandó a tengeri földgázt (sőt hagymázas teóriák szerint Erdélyt is) eladni a magyaroknak, hogy ilyen úton megőrizze az RMDSZ támogatottságát, és saját hatalmát. Eközben persze nyilvánvaló, hogy a román hatóságok csakis politikai alapon akadályozhatják meg, hogy Magyarország gázt vásároljon.

Moldova és gázbiznisz „csomagban”?

Az ennél sokkal szalonképesebb elméletek már arról szólnak, hogy Bukarestnek nemcsak üzleti, hanem politikai alku tárgyává kellene tennie a gázeladást, ezzel is megpróbálva rávenni Budapestet, hogy viszonyuljon rugalmasabban Románia északi és keleti szomszédja, Ukrajna és a Moldovai Köztársaság európai uniós integrációja kérdéséhez. A kettő közül Bukarestet mindenekelőtt a „másik román államként” is emlegetett Besszarábia sorsa izgatja, amely uniós csatlakozásáról azonban jelenleg a háború sújtotta Ukrajnával „csomagban” folynak a tárgyalások, ami Chișinău szempontjából sem kecsegtető perspektíva. De mindezt meg is lehet fordítani: Magyarország is „aduként” használhatja az uniós csatlakozás ügyéhez való viszonyulását Románia esetében, de nemcsak a gázügylet, hanem az erdélyi magyar kisebbség helyzetének javítása reményében.

Hogy ezek a témák ilyen formában, összekapcsolva terítékre kerülnek-e a majdani román–magyar egyeztetéseken, természetesen nem tudható. Külön-külön azonban mindenképp tárgyalni fognak róla, hiszen megkerülhetetlen ügyeknek számítanak a kétoldalú kapcsolatok terén. Már csak az a kérdés, mikor ülnek tárgyalóasztalhoz a felek.