
Orosz Annabella kötetillusztrációja: Lóci és Pötty. Pifkó Célia, Gutenberg Kiadó, 2020–2021
Fotó: Orosz Annabella illusztrációi
A mesterséges intelligencia (AI, MI) egyre látványosabban formálja a kreatív iparágakat, így a könyvillusztráció világát is. De mit jelent ez azok számára, akiknek a rajz nemcsak munka, hanem személyes alkotói nyelv? A mesterséges intelligencia hatásait elemző, Ép ész vs. gép ész című cikksorozatunkban a gyerekkönyv-illusztrációiért több ízben is díjazott Orosz Annabella grafikussal arról beszélgettünk, hogyan alakítja át az AI az alkotói folyamatot, és milyen dilemmákat hoz a gyerekkönyv-illusztráció jövőjében.
2026. március 09., 18:002026. március 09., 18:00
– A mesterséges intelligencia megjelenése alapjaiban alakítja át a kreatív iparágakat – köztük a könyvillusztráció világát is. Mikor találkoztál először olyan könyvvel vagy kiadvánnyal, amelyet mesterséges intelligencia készített, és milyen benyomásokat keltett benned ez az élmény alkotóként?
– A mesterséges intelligencia fogalma már gyermekkoromban jelen volt: az otthoni számítógépek megjelenése nagy szenzációnak számított, és noha saját gépem csak jóval később, az egyetemi évek alatt lett, a fejlesztések, programok és lehetőségek azonban a baráti körben gyakran kerültek szóba.
Egy Aaron nevű programról hallottam, amely festett. Mit mondhatnék: egyszerre nyűgözött le és töltött el félelemmel. A digitális rajz hosszú ideig vita tárgya volt: minek számít, egyáltalán tekinthető-e művészetnek.
2022-ben jelent meg az Amazonon Subhash Chaudhary The First AI-Generated Book (Az első, mesterséges intelligencia által generált könyv) című, teljes egészében mesterséges intelligenciával létrehozott kötete. Ezt megelőzően nagy visszhangot váltott ki egy irodalmi kísérlet is: egy New Yorktól New Orleansig tartó autóút történetét feldolgozó elbeszélés, amely Ross Goodwin nevéhez köthető. Ugyancsak 2022-ben jelentek meg az első, mesterséges intelligencia segítségével készült gyerekkönyvek, köztük Ammaar Reshi Alice and Sparkle (Alice és Sparkle) című kötete is.
– Sokakban felmerül az aggodalom, hogy a mesterséges intelligencia rohamos fejlődése idővel háttérbe szoríthatja a kreatív szakembereket – köztük az illusztrátorokat is –, és a technológia bizonyos értelemben versenytárssá válhat az alkotói pályákon. Te hogyan látod ezt a problémát: valóban fenyegetést jelent az AI a kreatív szakmák számára, vagy inkább egy új eszközről van szó, amely átalakítja, de nem feltétlenül váltja ki az emberi alkotómunkát?
– Látványosan megnőtt 2022-től a mesterséges intelligenciát használók száma, és a kreatív szakmákban valóban érezhetővé vált bizonyos nyomás. Bár a mesterséges intelligencia fejlődésének gyorsaságával az ember egyre nehezebben tud lépést tartani, a rendszerekben még mindig sok a hiba, és a programok alapos ismerete szükséges ahhoz, hogy valóban professzionális eredményt adjanak. A képgeneráláshoz részletes leírásokra van szükség, és legalább ilyen fontos a szakterület technikai megoldásainak ismerete is. Ha ezek a szempontok nem jelennek meg a promptban, a kapott eredmény gyakran elmarad a várttól.
László Noémi: Rossz idő. Apa olvas – kortárs gyerekversek és mesék, 2024, PKÜ
Fotó: Orosz Annabella illusztrációi
– Hogyan látod a MI és az emberi kreativitás viszonyát: eszközként tekintesz rá, együttműködő „alkotótársként”, vagy van olyan terület, ahol a mesterséges intelligencia sosem pótolhatja az emberi döntést és érzékenységet?
– Tudatában annak, hogy milyen a környezetre gyakorolt hatása, és hogy milyen etikai kérdéseket vet fel a használata, eszköznek tartom, amit még tanulok használni, próbálgatok, de nem a saját munkámban.
A mesterséges intelligencia döntései alapvetően az emberek által megadott paraméterekhez igazodnak. Azonban emberi döntések között is akadnak embertelen döntések. Ha ebből a nézőpontból vizsgáljuk a kérdést, az MI-t nem befolyásolják az érzelmek, ezért döntéseiben nem tud emberi lenni – legalábbis egyelőre. Ennek ellenére fontosnak tartom, hogy tudjunk a mesterséges intelligenciáról, megismerjük, hogy mire is képes, mert folyamatában és fejlődésében nem megállítható.

Új cikksorozatot indított a Krónika a jelenünket, mindennapjainkat talán leginkább átalakító „erő”, a mesterséges intelligencia (AI) témakörében: Ép ész vs. gép ész.
– Sok szakember szerint a mesterséges intelligencia képes felgyorsítani a monoton, ismétlődő feladatokat, így több időt hagy a kreatív gondolkodásra és az alkotói munkára. Te hogyan látod ezt: a munkafolyamat mely részei válhatnak automatizálhatóvá az AI segítségével, és melyek azok a feladatok, amelyek nem képzelhetők el az emberi kreativitás, érzékenység és döntéshozatal nélkül?
– Hasonló ígéret hangzott el az ipari forradalom idején vagy a háztartási gépek elterjedésekor is: ha a monoton munkát eszközök, gépek vagy robotok végzik helyettünk, több időnk marad. Ennek ellenére ma sokszor mégis az a benyomásunk, hogy a napok, hónapok és évek egyre gyorsabban telnek. Közben mindenből többet fogyasztunk, és a kreativitás tempója is felgyorsult.
még jobb elképzelés, miközben az emberi energia nem elegendő mindegyik megvalósításához.
Orosz Annabella illusztrátor: a művész gyakran konkrét felkérés vagy cél nélkül is alkot: pusztán a létrehozás öröméért, kísérletezésként. Ezekből a kísérletekből sokszor jelentős alkotások születnek – erre a mesterséges intelligencia egyelőre nem képes
Fotó: Kelemen Kinga Fotóműhely
– Korábban egy illusztrátor akár napokat töltött különböző rajzváltozatok kidolgozásával, ma viszont néhány jól megfogalmazott prompt percek alatt variációk tucatjait hozhatja létre. Véleményed szerinted ez a gyors iteráció hogyan alakítja át az alkotói folyamatot?
– A kérdés, hogy miért kell annyi opció. Paradox jelenség, hogy a lehetőségek bősége éppen a döntéshozatalt nehezítheti meg sok esetben. Alvin Toffler (1928–2016, amerikai író, jövőkutató és társadalomelméleti gondolkodó – szerk. megj.) vezette be a választási túlterhelés (choice overload) vagy túlzott választék (overchoice) megnevezést a Future Shock (Sokk a jövőtől) című könyvében. A kifejezés arra a jelenségre utal, hogy minél nagyobb a választék, annál nehezebb és stresszesebb lesz az ember számára a megfelelő opció kiválasztása.
Például, ha cipőt keresünk az interneten, sokkal nehezebb döntést hozni száz lehetőség közül, mint öt közül, és a kereséssel, összehasonlítással töltött idő is jóval hosszabb.
Ezenkívül a művész gyakran konkrét felkérés vagy cél nélkül is alkot: pusztán a létrehozás öröméért, kísérletezésként. Ezekből a kísérletekből sokszor jelentős alkotások születnek – erre a mesterséges intelligencia egyelőre nem képes.
– A generatív AI-modellek működésének egyik gyakran vitatott kérdése, hogy a rendszerek sok esetben már létező művekből, alkotók stílusából tanulnak, nem mindig a szerzők kifejezett engedélyével. Szerinted hol húzódik a határ az inspiráció és egy alkotói stílus kisajátítása között?
– Fontosnak tartom kiemelni, hogy a promptot továbbra is mi, emberek indítjuk el ahhoz, hogy az MI bármit létrehozzon.
abban, hogy a létrehozott képek, zenék vagy bármilyen alkotások hol és ki által kerülnek értékesítésre. A szabályozás jelenleg is folyamatban van; lassan négy éve alapvető kérdés ez a szakmai fórumokon, és megvan a szándék arra, hogy jogi keretek közé tereljék.
Azzal a példával szoktam szemléltetni, hogy amikor egy kést adnak a kezedbe, az a kérdés, mire használod. A döntés és a szabályozás emberi feladat, hiszen a kés önmagában nem tud cselekedni. A gyerekkönyvektől függetlenül az MI betanítása önmagában még nem bűncselekmény, de a felhasználása szabályozás és felelősség nélkül komoly problémát jelent. Ezenkívül ott van a piaci kényszer is, amelynek a csapdáját nehéz elkerülni.
A piros tengeralattjáró. Kiss Ottó, Betűtészta Kiadó, 2020
Fotó: Orosz Annabella illusztrációi
– A generatív AI-modellek használata kapcsán gyakran felmerül a kérdés: hogyan őrizhető meg a művészi egyediség és a stílus integritása. Te teszel-e lépéseket annak érdekében, hogy a saját vizuális nyelved ne kerüljön be a generatív modellekbe?
– Számomra egyelőre az jelenti a védekezést, hogy kevés illusztrációs munkát teszek közzé, és a jogszabályozással kapcsolatos kérdőíveket mindig kitöltöm, mert fontosnak tartom, hogy legyenek keretek. Sokszor annyira elvont ez a kérdés, hogy napokig lehetne vitázni róla. A szerzői jogi visszaélések már az AI előtt is gyakoriak voltak, és azt a formát is nehéz volt kontrollálni.
– Ha előre tekintünk, szerinted milyen szerepet tölthet be a mesterséges intelligencia a gyerekkönyv-illusztrációk világában öt–tíz év múlva? És mindez hogyan változtathatja meg az illusztrátorok, grafikusok szerepét: miben marad meg az ő szakmai döntésük és felelősségük az alkotás során?
– Nem lehet és nem szabad figyelmen kívül hagyni, ha egy bizonyos típusú esztétika lassan beépül a köztudatba, az hatással lesz arra is, milyen vizuális nyelvű alkotásokat keres a piac, befolyásolja a fogyasztói igényeket. Az öt és tíz év közötti időtávot azonban túl nagynak érzem, mert a trendek rendkívül gyorsan és zajosan változnak, az igényeket pedig a piac hamar képes lefedni. Már öt év is jelentős különbségeket hozhat, a tízéves távlatot pedig még nem látom tisztán.
A digitális világban már így is nehéz kiszűrni az egyediséget, ezért a kreatív szakember szerepe éppen a döntéshozásban válhat különösen fontossá. Az ember alkotási igényét semmi sem fogja felváltani: a létrehozás öröme ösztönös, és az MI létezése, működése inkább erősítheti az ötlet megszületésének örömét és a megvalósítás valóságát.
Zebegény, a pingvin. Gellu Naum, Kriterion–Művelődés, Kolozsvár, 2018
Fotó: Orosz Annabella illusztrációi

A mesterséges intelligencia az elmúlt időszakban a zeneipar egyik legvitatottabb szereplőjévé vált: egyszerre kínál hatékony eszközt a mindennapi munkához és vet fel súlyos jogi, etikai kérdéseket. Halmen József DJ-vel, koncertszervezővel beszéltünk.
Immár 7. alkalommal zajlik Szatmárnémetiben a Magyar Színházi Szövetség (MASZÍN) vándorfesztiválja, a MaFeszt. A március 9-ig tartó, tíznapos seregszemlén az erdélyi magyar színházak több előadását nyílt alkalmunk megtekinteni.
Az elmúlt hetekben találgatások és plágiumvádak kísérték Tompa Gábor készülő Ionesco-rendezését, amely eredetileg a budapesti Nemzeti Színház számára készült.
Sepsiszentgyörgyön csütörtökön nyitják meg L. Deák Réka Színek, formák, hangulatok című kiállítását.
Szatmárnémetiben, a 7. MaFeszt helyszínén tartott sajtótájékoztatón jelentették be: három erdélyi magyar társulat csatlakozott újonnan a MASZÍN – Magyar Színházi Szövetséghez.
A budapesti Néprajzi Múzeum idén is megszervezi a Nemzetközi Népismereti Filmszemlét, amelyre ifjúsági kategóriában is várja a pályamunkákat az egész Kárpát-medencéből, a 7–12. osztályos magyar diákoktól.
Rendezői pályafutásáért életműdíjban részesíti Tompa Gábort, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatóját a Román Színházi Szövetség (UNITER). A szakmai testület szerdán tette közzé a 2025-ös év UNITER-díj jelöléseinek listáját.
Visszatér Szatmárnémetibe a MASZÍN (Magyar Színházi Szövetség) vándorfesztiválja, a MaFeszt. A tíznapos, február 28-án kezdődő szemlén bemutatkoznak a MASZÍN tagszínházainak társulatai, prózai, tánc- és bábtagozatai.
Két előadással, az ifj. Vidnyánszky Attila rendezte Ifjú barbárok és a Janovics című produkcióval lép fel a debreceni XVI. DESZKA Fesztiválon a Kolozsvári Állami Magyar Színház – adta hírül az erdélyi teátrum.
Négynyelvű információk, érintőképernyős állomások, digitális térképek segítik a különböző korszakok és életutak megismerését a Szatmár Megyei Múzeumban, amelyet nemrég mi is meglátogattunk.
A szatmári Harag György Társulat társulat UNITER-díjas előadása, a III. Richárd nyitja az április 10. és május 10. között tartandó budapesti Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozót (MITEM).
szóljon hozzá!