Orosz Annabella illusztrátor: nem tud emberi lenni, de fontos megismerni a mesterséges intelligenciát

2022-ben jelent meg az Amazonon Subhash Chaudhary The First AI-Generated Book (Az első, mesterséges intelligencia által generált könyv) című, teljes egészében mesterséges intelligenciával létrehozott kötete. Ezt megelőzően nagy visszhangot váltott ki egy irodalmi kísérlet is: egy New Yorktól New Orleansig tartó autóút történetét feldolgozó elbeszélés, amely Ross Goodwin nevéhez köthető. Ugyancsak 2022-ben jelentek meg az első, mesterséges intelligencia segítségével készült gyerekkönyvek, köztük Ammaar Reshi Alice and Sparkle (Alice és Sparkle) című kötete is.

– Sokakban felmerül az aggodalom, hogy a mesterséges intelligencia rohamos fejlődése idővel háttérbe szoríthatja a kreatív szakembereket – köztük az illusztrátorokat is –, és a technológia bizonyos értelemben versenytárssá válhat az alkotói pályákon. Te hogyan látod ezt a problémát: valóban fenyegetést jelent az AI a kreatív szakmák számára, vagy inkább egy új eszközről van szó, amely átalakítja, de nem feltétlenül váltja ki az emberi alkotómunkát?

– Látványosan megnőtt 2022-től a mesterséges intelligenciát használók száma, és a kreatív szakmákban valóban érezhetővé vált bizonyos nyomás. Bár a mesterséges intelligencia fejlődésének gyorsaságával az ember egyre nehezebben tud lépést tartani, a rendszerekben még mindig sok a hiba, és a programok alapos ismerete szükséges ahhoz, hogy valóban professzionális eredményt adjanak. A képgeneráláshoz részletes leírásokra van szükség, és legalább ilyen fontos a szakterület technikai megoldásainak ismerete is. Ha ezek a szempontok nem jelennek meg a promptban, a kapott eredmény gyakran elmarad a várttól.

A mesterséges intelligencia döntései alapvetően az emberek által megadott paraméterekhez igazodnak. Azonban emberi döntések között is akadnak embertelen döntések. Ha ebből a nézőpontból vizsgáljuk a kérdést, az MI-t nem befolyásolják az érzelmek, ezért döntéseiben nem tud emberi lenni – legalábbis egyelőre. Ennek ellenére fontosnak tartom, hogy tudjunk a mesterséges intelligenciáról, megismerjük, hogy mire is képes, mert folyamatában és fejlődésében nem megállítható.

korábban írtuk

Ép ész vs. gép ész: életünk, Erdélyünk a mesterséges intelligencia kezében (2.)

Új cikksorozatot indított a Krónika a jelenünket, mindennapjainkat talán leginkább átalakító „erő”, a mesterséges intelligencia (AI) témakörében: Ép ész vs. gép ész.

– Sok szakember szerint a mesterséges intelligencia képes felgyorsítani a monoton, ismétlődő feladatokat, így több időt hagy a kreatív gondolkodásra és az alkotói munkára. Te hogyan látod ezt: a munkafolyamat mely részei válhatnak automatizálhatóvá az AI segítségével, és melyek azok a feladatok, amelyek nem képzelhetők el az emberi kreativitás, érzékenység és döntéshozatal nélkül?

– Hasonló ígéret hangzott el az ipari forradalom idején vagy a háztartási gépek elterjedésekor is: ha a monoton munkát eszközök, gépek vagy robotok végzik helyettünk, több időnk marad. Ennek ellenére ma sokszor mégis az a benyomásunk, hogy a napok, hónapok és évek egyre gyorsabban telnek. Közben mindenből többet fogyasztunk, és a kreativitás tempója is felgyorsult.

még jobb elképzelés, miközben az emberi energia nem elegendő mindegyik megvalósításához.

Ezenkívül a művész gyakran konkrét felkérés vagy cél nélkül is alkot: pusztán a létrehozás öröméért, kísérletezésként. Ezekből a kísérletekből sokszor jelentős alkotások születnek – erre a mesterséges intelligencia egyelőre nem képes.

– A generatív AI-modellek működésének egyik gyakran vitatott kérdése, hogy a rendszerek sok esetben már létező művekből, alkotók stílusából tanulnak, nem mindig a szerzők kifejezett engedélyével. Szerinted hol húzódik a határ az inspiráció és egy alkotói stílus kisajátítása között?

– Fontosnak tartom kiemelni, hogy a promptot továbbra is mi, emberek indítjuk el ahhoz, hogy az MI bármit létrehozzon.

abban, hogy a létrehozott képek, zenék vagy bármilyen alkotások hol és ki által kerülnek értékesítésre. A szabályozás jelenleg is folyamatban van; lassan négy éve alapvető kérdés ez a szakmai fórumokon, és megvan a szándék arra, hogy jogi keretek közé tereljék.

Azzal a példával szoktam szemléltetni, hogy amikor egy kést adnak a kezedbe, az a kérdés, mire használod. A döntés és a szabályozás emberi feladat, hiszen a kés önmagában nem tud cselekedni. A gyerekkönyvektől függetlenül az MI betanítása önmagában még nem bűncselekmény, de a felhasználása szabályozás és felelősség nélkül komoly problémát jelent. Ezenkívül ott van a piaci kényszer is, amelynek a csapdáját nehéz elkerülni.

A digitális világban már így is nehéz kiszűrni az egyediséget, ezért a kreatív szakember szerepe éppen a döntéshozásban válhat különösen fontossá. Az ember alkotási igényét semmi sem fogja felváltani: a létrehozás öröme ösztönös, és az MI létezése, működése inkább erősítheti az ötlet megszületésének örömét és a megvalósítás valóságát.