Dimény Áron színművész: „A Sárga csikó-díj a filmek esetében szokatlanabb típusú visszajelzés arról, hogy a teljesítményeim vállalhatóak voltak”
Fotó: Orbán Orsolya
Dimény Áron kapta idén a megalakulásának 25. évfordulóját ünneplő Filmtettfeszt – Erdélyi Magyar Filmszemle életműdíját, a Sárga csikó-díjat. Az elismerést azon személyiségeknek ítélik oda, akik munkásságukkal alkotóként, szakmai példaképként, oktatóként elévülhetetlen érdemeket szereztek, akik tevékenységükkel gazdagítják az erdélyi magyar filmes kultúrát. Dimény Áront – aki számos román és magyar filmben, valamint erdélyi filmszakos diákok alkotásaiban játszott az elmúlt évtizedekben –, színészi munkája kulisszatitkairól, filmhez, színházhoz fűződő összetett viszonyulásáról, a karaktermegformálás rejtelmeiről kérdeztük. Interjúnkat két részletben közöljük.
2025. október 04., 19:222025. október 04., 19:22
2025. október 10., 09:282025. október 10., 09:28
– Az első erdélyi magyar játékfilmről, a Janovics Jenő által 1914-ben rendezett, Sárga csikóról elnevezett életműdíjjal tünteti ki a megalakulásának 25. évfordulóját ünneplő Filmtettfeszt – Erdélyi Magyar Filmszemle: az elismerést olyan személyiség kapja, aki munkásságával alkotóként, szakmai példaképként, oktatóként elévülhetetlen érdemeket szerzett, tevékenységével gazdagítja az erdélyi magyar filmes kultúrát. Miként értékeli az elismerést?
– Nehéz megfogalmazni, hiszen az érzelmeinknek nagy része olyan, hogy ha kimondjuk, közhellyé válik. Az egyik érzésem az, hogy végtelenül megtisztelő, különösen azért, mert az idén 25 éves Filmtettől kapom. Elképesztő teljesítménynek tartom a Filmtett portál, ezen belül a Filmtettfeszt tevékenységét. Emlékszem azokra az időkre, amikor a Filmtett alakult, viszonylag korán már ott voltam az általuk szervezett táborokban.
Meghat az indoklásnak az a része, amely a filmes hallgatókkal való munkámat méltányolja, bár én nem látom magamat ennyire fényesen. De ha csak kicsit is igaz, ami ott elhangzott, örömre okot ad. Az pedig, hogy az elismerés arra irányul, amit a filmekben való szerepléssel az évek során megvalósítottam, tulajdonképpen általában a filmek esetében szokatlanabb típusú visszajelzés arról, hogy a teljesítményeim vállalhatóak voltak.
Dimény Áron a húsz éve készült, Koltai Lajos rendezte, Sorstalanság című filmben (jobbról a második)
Fotó: Filmtett
– Erdélyi színészként magyar és román filmekben is szerepet kapott: hogy a teljesség igénye nélkül párat felsoroljunk: ilyen a 20 éve készült Sorstalanság, Tudor Giurgiu 2023-ban készült, Libertate című filmje, Silviu Purcăretének a Valahol Palilulában című különleges alkotásában kapott főszerepet, stb. Mit jelentett pályája alakulásában a filmes munka?
– Az, hogy filmekben szerepelhettem, kezdetben ráirányította a figyelmet arra, hogy más kollégákkal együtt én is olyan erdélyi magyar színész vagyok, aki mindkét ország filmjeiben felbukkanhat. Miután a Purcărete filmje nyomán jó viszonyom alakult ki a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) vezetésével, néhány évig dolgoztam is a TIFF különböző szervezői pozícióiban. Például az is nagy öröm, hogy annak idején én is ott bábáskodtam a Tízen a filmért (Zece pentru Film) projekt születésénél.
Dimény Áron (jobbról) a Kolozsvári Állami Magyar Színház legújabb, Kísértés című előadásának próbáján, mellette Orbán Attila színművész
Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház
De szerepeltem a Tündérkert című magyar történelmi sorozatban is. A nagyjátékfilmek közt akad olyan, aminek a forgatásán csak egy napig voltam jelen és egyetlenszer bukkanok fel a filmben, de ettől függetlenül az is nagyon jó és fontos élmény volt.
– Ki lehet-e emelni a filmes munkák és karakterek közül, hogy melyek álltak a legközelebb a szívéhez?
– Hármat emelnék ki, időrendben. Az első a húsz évvel ezelőtti Sorstalanság. Eleve az, hogy egy ilyen nagyságrendű filmben ennyire fontos szerepet kaptam 30 évesen, nagyon-nagyon sokat számított. Ráadásul olyan időszak volt, amikor nem volt jellemző, hogy erdélyi, romániai színészek nagy magyarországi produkcióban megjelenjenek, sőt, kisebb lélegzetűekben is alig kaptak szerepet.
A második a 2009-ben forgatott, Silviu Purcărete által rendezett, Valahol Palilulában című román film. Ez a mozi azért fontos számomra, mert egy olyan rendezőnek az első – és úgy tűnik, egyetlen – filmje, akivel színházban a rajongásig szerettem és szeretek ma is együtt dolgozni, amikor megadatik. Minden ízében különleges mozgóképes alkotás, mint ahogy a Purcărete által rendezett színházi produkciók is különlegesek.
Dimény Áron az Elfogy a levegő című, 2023-as filmben
Fotó: Elfogy a levegő/Facebook
A harmadik pedig Moldovai Katalin filmje, az Elfogy a levegő. Azért is, mert ez tulajdonképpen az első olyan nagyjátékfilm volt a pályámon, amely arról a világról szól, amiben vagyunk.
Egyébként ez volt az első olyan nagyjátékfilm, ahova egy olyan rendező választott ki, akinek annak idején a Sapientiás államvizsgafilmjében játszottam.
– Kicsit kanyarodjunk vissza a Sárga csikó-díj indoklásának ahhoz a részéhez, amely az erdélyi magyar filmszakos diákok munkájába való bekapcsolódását méltatja.
– Sokszor szerepeltem vizsgafilmekben, valóban. Ilyenkor arra gondoltam, hogy azok közül a fiatalok közül, akik a filmeket készítik, hátha lesznek, akik a jövőben rendezőként, operatőrként egyszer csak azt fogják mondani: „ezzel a fickóval szívesen dolgozom”.
hogy össze tudjuk magunkat kapni. Ezúton követek meg bárkit, akit esetleg megbántottam volna, bár nem hiszem. Egyébként ezeknek a munkáknak a mentén azt gondoltam, hogy a filmkészítésben – de ezer más dologban is – mekkora segítség volt nekem, amikor nálam tapasztaltabb emberekkel dolgozhattam együtt, s úgy helyes, hogy ezt továbbadom. Az egyetemistákkal való filmezés ugyanakkor mindenki számára nyertes szituáció volt. Ők együtt dolgoztak valakivel, akinek már volt némi filmes tapasztalata, nekem meg jó volt velük dolgozni. Ráadásul az egyes nagyjátékfilmes szerepeim közt elég hosszú idő telt el, és a vizsgafilmeknek köszönhetően ez idő alatt is edzésben tarthattam magam.
Dimény Áron játszotta a főszerepet Silviu Purcărete Valahol Palilulában című, 2012-es filmjében
Fotó: Bartha Ernő Arkhai Sculpture Park/Facebook
Amikor csak tehettem,
– Kívülről nézve is nyilvánvaló, mennyire más lehet a színházi meg a filmes karakter megformálása. De belülről nézve: mik a legnagyobb különbségek, hasonlóságok? Hiszen ugyanannak a színésznek kell talán gyökeresen másképpen dolgoznia.
– Fiatalabb koromban erre azt válaszoltam, hogy azok a színházi munkák, amiket nagyon közel éreztem magamhoz, technikailag közel álltak ahhoz, amit a filmben kell csinálni. Színpadon, ha tehettem, külön odafigyeltem arra, hogy minél visszafogottabban dolgozzak, minél kevesebb eszközzel. Lehet, hogy azért tettem így, mert nem uraltam az eszközeimet megfelelően, vagy egyszerűen féltem attól, hogy mondjuk modorosságba csúszik át a játékom. Hogy mit értek eszköz alatt?
Nyilván ebben az is óhatatlanul benne van, hogy közben eltelt – mondjuk a Sorstalanság óta – 20 év, ennyi idő alatt az ember testi, lelki és szakmai tekintetben is sokat változik. Tehát én már nem vagyok ugyanaz – hála a Jóistennek –, mint aki 20 évvel ezelőtt voltam: másképp látok, másképp élek meg dolgokat, és ennek jegyében dolgozom. Azt hiszem, hogy színpadon bátrabban vagyok színészi értelemben „szemtelenebb”. Például kicsit lazábban „vastagítom meg” ezt vagy azt a gesztust, mondatot, habitust, bátrabban merek leválni arról, ami számomra otthonos volt nagyon sokáig.
Dimény Áron: „Már nem vagyok ugyanaz – hála a Jóistennek –, mint aki 20 évvel ezelőtt voltam: másképp látok, másképp élek meg dolgokat, és ennek jegyében dolgozom”
Fotó: Orbán Orsolya
– A filmes és a színházi munka kettőssége miatt úgy is mondhatjuk, hogy Dimény Áronban két színész lakik?
– Technikai értelemben igen. Ha mondjuk a most készülő színházi előadásra gondolok (a Kísértés a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, Václav Havel darabja) és arra, amit ebben az előadásban szakmailag színészként keresek, úgy érzem, hogy ott megtaláltam: és ez a hitelesség. Persze a Havelé abszurd szöveg, stilárisan nagyon-nagyon sok mindent megenged, de ettől függetlenül az ember a karakterformálásban keres valamiféle hitelességet. És úgy érzem, hogy ha ugyanazt, amit a Havel-darabban a karakterem megformálásában megtaláltam, filmen kéne csinálnom, akkor nagyon újra kellene komponálnom, másként kellene árnyalnom, hogy ne „dobja le” a filmvászon. Ilyen értelemben tehát valóban fogalmazhatjuk úgy, hogy technikailag két színészről van szó.
Az interjú második része itt olvasható.
Dimény Áron kapta idén a megalakulásának 25. évfordulóját ünneplő Filmtettfeszt – Erdélyi Magyar Filmszemle életműdíját, a Sárga csikó-díjat. Az elismerést azoknak ítélik oda, akik munkásságukkal gazdagítják az erdélyi magyar filmes kultúrát.
Dimény Áron (előtérben) a Kolozsvári Állami Magyar Színház Kalucsni című előadásában
Fotó: Biró István
Negyedszázados, azaz 25. születésnapját ünnepli idén a Filmtettfeszt – Erdélyi Magyar Filmszemle, amelyet október 1. és 5. között szerveznek összesen 17 településen, Kolozsvár központtal.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A budapesti Néprajzi Múzeum idén is megszervezi a Nemzetközi Népismereti Filmszemlét, amelyre ifjúsági kategóriában is várja a pályamunkákat az egész Kárpát-medencéből, a 7–12. osztályos magyar diákoktól.
Rendezői pályafutásáért életműdíjban részesíti Tompa Gábort, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatóját a Román Színházi Szövetség (UNITER). A szakmai testület szerdán tette közzé a 2025-ös év UNITER-díj jelöléseinek listáját.
Visszatér Szatmárnémetibe a MASZÍN (Magyar Színházi Szövetség) vándorfesztiválja, a MaFeszt. A tíznapos, február 28-án kezdődő szemlén bemutatkoznak a MASZÍN tagszínházainak társulatai, prózai, tánc- és bábtagozatai.
Két előadással, az ifj. Vidnyánszky Attila rendezte Ifjú barbárok és a Janovics című produkcióval lép fel a debreceni XVI. DESZKA Fesztiválon a Kolozsvári Állami Magyar Színház – adta hírül az erdélyi teátrum.
Négynyelvű információk, érintőképernyős állomások, digitális térképek segítik a különböző korszakok és életutak megismerését a Szatmár Megyei Múzeumban, amelyet nemrég mi is meglátogattunk.
A szatmári Harag György Társulat társulat UNITER-díjas előadása, a III. Richárd nyitja az április 10. és május 10. között tartandó budapesti Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozót (MITEM).
Folytatódik Kolozsváron a Kulturális recept az egészségért és jóllétért program: a járványkórház páciensei ingyenesen vehetnek részt többek között a magyar színház és opera programjain. A folytatásról csütörtökön sajtótájékoztatón számoltak be.
Módosul az alkalmazottak munkaidő-nyilvántartásának szabályozása az előadó-művészeti intézményeknél – jelentette be kedden a kulturális minisztérium.
Kolozsváron mutatják be Maksay Ágnes Jókai Erdélyben című dokumentumfilmjét – közölte a szervező Magyarország kolozsvári főkonzulátusa. Az alkotást további, más helyszíneken is láthatja a közönség.
Janovics Jenő, a kolozsvári és európai filmművészet úttörője emlékére új díjat ad át idéntől a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) – közölték szerdán a szemle szervezői.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!