Erdélyi helyszíneken forgatták Moldovai Katalin első nagyjátékfilmjét
Moldovai Katalin első nagyjátékfilmje, az Elfogy a levegő hamar belopta magát mind a filmes szakma, mind a nagyközönség szívébe, témáját valamilyen módon szinte mindenki közel érzi magához. A szovátai származású rendező igaz történeten alapuló alkotása – bár olyan címkéket is aggattak rá, hogy LMBTQ-film – az oktatás szabadságáról, a megalkuvás lehetőségéról, az egyén kiszolgáltatottságáról szól a közösségen belül. Alkotásáról, az erdélyi filmesek lehetőségeiről faggattuk a rendezőt.
2024. augusztus 29., 10:012024. augusztus 29., 10:01
2024. augusztus 29., 10:212024. augusztus 29., 10:21
– Az Elfogy a levegő igaz történet, egy erdélyi, tordai iskolában történt esetet dolgoz fel. Hogy talált rá a témára?
– 2018-ban olvastam egy transindexes újságcikket, abból ismertem meg Adela Stan történetét. Azt már az első pillanattól kezdve éreztem, hogy ez egy jó filmtéma, de akkor még nem fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék belőle filmet készíteni. Nem sokkal később, amikor eldöntöttem, hogy mindenképp be szeretnék adni egy tervet az első nagyjátékfilmeket támogató magyarországi Inkubátor Programba, két téma között vacilláltam, és végül erre esett a választásom.
– Saját tapasztalatai is hatottak a forgatókönyv megírása során Önre?
– Vannak benne saját tapasztalatok, amik nem konkrétan így történtek meg, de azért a mi generációnk még elég poroszos oktatási rendszerben nőtt fel. Sokan találkoztunk hasonló helyzetekkel, vagy én mindenképp találkoztam hasonlókkal.
Számomra az volt meglepő, hogy eltelt húsz év azóta, hogy én középiskolás voltam, és bár azt gondoltam, egy csomó minden változott, rá kellett jönnöm, ehhez valószínűleg egy sokkal tágabb időintervallumra van szükség.
– A közösségi médiában is látni, hogy milyen sok pedagógus hálás Önnek ezért a filmért. Volt olyan tanár, aki azt mondta, hogy ez így túlzás, hogy nem ilyen rossz a helyzet?
– Egyetlen pedagógus volt, aki megnézte a filmet, és azt mondta, hogy szerinte egy tanári nem ilyen, mint ahogy mi ábrázoljuk. Ő egy művészeti iskolában tanított zenét, szóval valószínűleg ez közösségtől is függ. Később mondta, hogy sok máshol tanító tanár ismerőse megnézte a filmet, és ők nagyon valóságosnak látták.
– Egyáltalán mi segített a tanári közösség filmbéli ábrázolásában?
– Eredetileg nagyon szerettem volna beülni egy tanáriba, csak úgy üldögélni, ellenni, figyelni, de sajnos a világjárvány felülírta az ilyen jellegű terveimet. Így sokat beszélgettem tanárokkal, az segített. A járvány miatt a helyszínelések is viszonylag nehezen mentek, mert akkor nem lehetett egykönnyen bejutni az intézményekbe: meg kellett várni, hogy lejárjon a tanítás, külön engedélyek kellettek az igazgatóktól.
– Ha már ezt említette, a hasonló interjúkban mindig fel szokott merülni az Erdélyben forgatott filmek kapcsán, hogy milyen itt forgatni. Általában a rendezők nagyon kedvesen elmondják, hogy egyre vagányabb, és milyen jó színészek vannak, stb. Én inkább arra lennék kíváncsi, hogy milyen Erdélyben forgatni akár az infrastruktúra, akár az intézmények, hivatalos szervek szempontjából?
– Mi a Spotfilmmel, egy itthoni gyártócéggel dolgoztunk együtt, Tóth Orsival, ő rengeteget segített nekünk. A film executive producere, Kovács Béla Attila szervezte meg a forgatást, aki szakmailag és emberileg is rengeteget tett a filmért. Nyitottsággal és segítőkészséggel találkoztunk Gyergyószentmiklóson és Csíkban is.
A film az oktatás szabadságának lehetőségeit boncolgatja
Fotó: Filmtett Egyesület
– A helyi szervekkel gördülékenyen ment az együttműködés? Nem szállt ki például a helyi rendőrség?
– Dehogynem! Pont egy külső jelenetet vettünk fel, és jött a rendőrség, hogy mit csinálunk mi itt. Forgatunk, van engedélyünk – gondoltam én. Erre jött a gyártásvezető, hogy Kati, az a helyzet, hogy az engedélyt még nem kaptuk meg. Szóval mondták a rendőrök, hogy akkor most ezt így abba kell hagyni. Erre Skovrán Tünde és Tompa Eszter (színésznők – szerk. megj.) odamentek a rendőrökhöz, és valahogy meggyőzték őket, engedjék meg, hogy fejezzük be annak a jelenetnek a felvételét. Ez egyébként a második napunkon volt, nagyon az elején voltunk még. Az iskolában nagyon jó volt forgatni, mert az igazgató nagyon segített mindenben. Az nagyon fontos volt, hogy olyan iskolát találjunk, ahol segítőkész az igazgató. Ez iszonyat sokat számít, főleg egy ilyen kis költségvetésű film forgatásánál.
– Gyergyószentmiklóson forgattak, illetve sok más erdélyi helyszínt is felismerhet a figyelmes néző, de az anyaországi nézők gyakran Magyarországot vélik a történet helyszínének. Az volt a szándéka, hogy térben elhelyezhető legyen a történet, vagy hogy úgy érezze a néző, ez bárhol történhet?
– Mikor elkezdtünk dolgozni a projekten, akkor úgy gondoltam, hogy ezt igazából forgathatjuk akár Magyarországon, akár Romániában. De tulajdonképpen Romániában szerettem volna forgatni. A koncepció az volt, hogy ez egy kelet-európai történet, és épp ezért próbáljunk meg felépíteni egy olyan közeget, ami bárhol lehetne Kelet-Európában, ne korlátozzuk le csak egy államra.
Moldovai Katalin mindig olyan témát keres, ami hozzá is kötődik valahogy, és ami őt foglalkoztatja
Fotó: Moldovai Katalin archívuma
– Sokan emlegetik LMBTQ-filmként az alkotást, bár szerintem csak érinti a témát. Hogy viszonyul ehhez a címkéhez?
– Mindegyik film, amiben megjelenik mondjuk a melegtéma, az már az LMBTQ-kategóriába is berakható. Vannak filmfesztiválok, amelyek olyan filmeket keresnek, ahol ennek a kisebbségnek a problémái kerülnek előtérbe, és az, hogy ez egy szitokszó lesz, vagy azzá vált, annak köszönhető, hogy politikailag bele van keverve a közbeszédbe az, hogy ez egy veszélyes dolog, ez valami rossz, és ez a kisebbség meg lett bélyegezve ezáltal. De ehhez akár másképp is lehetne viszonyulni. Én nagyon tudok azonosulni minden kisebbség kirekesztésével, de valószínűleg azért, mert itt nőttem fel, és azért azt a bőrünkön éreztük, hogy milyen az, amikor ez a kisebbségi szorongás valahogy folyamatosan ott van a levegőben. A folyamat ugyanaz.
– Nagyot dobbantott az első nagyjátékfilmjével, egy nagy visszhangot kiváltó témával. Mennyire nehéz ezután új filmhez látni, új témát találni?
– Van most egy filmtervem, de ez egy teljesen más történet, mint az Elfogy a levegő: az anyaság témáját járja körbe. Jelenleg dolgozunk a forgatókönyvön Palóczi Zitával, akivel az Elfogy a levegőt is közösen írtuk. A téma már régebb is foglalkoztatott, tehát annyira nem volt nehéz megtalálni. Mindig valami olyasmit próbálok keresni, ami hozzám is kötődik valahogy, és amihez én is tudok kötődni, ami engem is foglalkoztat. Szóval biztos, hogy Adela történetét sem véletlenül találtam meg.
Moldovai Katalin Elfogy a levegő című mozifilmje is esélyes az Európai Filmdíjra – közölte a magyarországi Nemzeti Filmintézet szerdán az MTI-vel.
– Ha már jövőbeli tervekről beszélünk: milyennek látja a film, a mozi jövőjét?
– A technika nagyon sokat fejlődött az utóbbi időben, és ez lehetőséget adott arra, hogy egyre több tartalom készüljön el. Bárki készíthet bármit. Ennek van egy hátulütője is, meg jó oldala is. Sok olyan tartalom készül, ami nem minőségi, de ugyanakkor meg jó, hogy nem kell olyan iszonyat mennyiségű pénz ahhoz, hogy elkészüljön egy film.
– És a minőségi, értékes tartalom célba ér? Eljut például a fiatalokhoz? Járnak ők moziba?
– Hogy járnak-e moziba a fiatalok? Ahol van mozi, ott igen, de itthon sajnos nem minden városban van. De hogy az igényes, minőségi tartalom eljut-e hozzájuk, az még jobb kérdés. Tény, hogy nagyon nehéz megkapni azokat a kapaszkodókat, amiknek segítségével szelektálja mondjuk egy fiatal, hogy mit néz meg, mit nem néz meg például a Netflixen vagy más online felületeken.
A filmben sok erdélyi színész is feltűnik
Fotó: Elfogy a levegő/ Facebook
– Az Elfogy a levegő kapcsán kapott fiataloktól visszajelzéseket?
– Igen, voltak visszajelzések diákok részéről is. Pont itt Kolozsváron volt egy vetítésünk, a TIFF keretében, és az egyik katolikus gimnáziumba járó diákok mondták, hogy hasonlókat éltek át.
– Azt mondta, hogy ez kelet-európai történet. Nyugatabbra is megértik?
– Egy közönségtalálkozó után egy francia nemzetiségű tanárnő jött oda hozzám, és elmesélte, hogy vele is történt egy ilyen eset. Szóval
– A film egyik – mondhatni – mellékszála a maradni vagy menni kérdés, az elvándorlás dilemmája. Ez foglalkoztatja Önt, aki erdélyiként jelenleg Magyarországon él?
– Nem csak személyes élményből inspirálódott ez a vonala a történetnek, de foglalkoztat. Nagyon sokan elhagyták az országot, nem csak itthon, hanem Magyarországon is. Ahogy egyre idősebb leszek, valahogy azt érzem, hogy egyre jobban jönnék vissza Romániába.
Rangos nemzetközi filmfesztiválokon díjazták Moldovai Katalin Elfogy a levegő és Madarász Isti Átjáróház című alkotását a hétvégén.
A Krasznahorkai Ágnes, Skovrán Tünde, Dimény Áron, Sándor Soma, Bölönyi Zsolt és Lőrincz Ágnes szereplésével készült Elfogy a levegő arról szól, hogy egy tordai irodalomtanárt 2017-ben meghurcoltak, mert a Teljes napfogyatkozás című filmet ajánlotta tanítványainak. A nagyjátékfilm főszereplője a Krasznahorkai Ágnes által alakított Ana, aki irodalmat tanít egy középiskolában. Egy szülő feljelenti az órán kisegítő filmként ajánlott Teljes napfogyatkozás című film miatt, amely Arthur Rimbaud életét mutatja be. A kezdetben ártalmatlan tűnő feljelentés megrováshoz és megszégyenítéshez vezet. Az ügy végül nemcsak Ana karrierjében, de a szülő és fia kapcsolatában is drámai fordulatot hoz.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Pataki Adorján operaénekes, Borsodi L. László költő, kritikus, Egri István képzőművész, restaurátor és Szenkovics Enikő műfordító kapta meg az idén az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjat.
Máramarosszigeten a közösségért munkálkodók kaptak elismerést a magyar kultúra napján – jelentette be csütörtökön az RMDSZ Máramaros megyei szervezete.
Laczkó Vass Róbertet, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművészét nemcsak a színház és a Kolozsvári Magyar Opera színpadáról ismerheti a kultúrafogyasztó erdélyi közönség: a zene, az irodalom és a fotóművészet terén is jeleskedik.
A nagymúltú aradi Kölcsey Egyesület több mint húsz éve alapította a kitüntetést. A Magyar Kultúra Napja idei programját január 26-án, hétfőn tartják Aradon, a díjátadó után a békéscsabai Jókai Színház előadását láthatják az érdeklődők.
Ütő Gusztáv képzőművész, akcióművész, egyetemi tanár és Vinczeffy László képzőművész, képrestaurátor kapja idén a Háromszék kultúrájáért díjat, melyet január 22-én, a magyar kultúra napján adnak át Sepsiszentgyörgyön.
A magyar kultúra napja alkalmából a bukaresti Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ idén is gazdag programsorozattal várja az érdeklődőket. A rendezvények célja, hogy erősítsék a magyar–román kulturális párbeszédet.
Az előbemutató után a nagyközönség is láthatja a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház legújabb produkcióját: Örkény István Tóték című darabját Horváth Hunor vitte színre.
Krasznahorkai László, Gyula városának első Nobel-díjas írója egy különleges ajándékkal gazdagította a magyarországi történelmi fürdővárost: Nobel-díjának egy hiteles másolatát adományozta szülővárosának.
Kortárs költők részvételével tartott panelbeszélgetéssel, koncerttel ünneplik a magyar kultúra napját január 24-én, szombaton Erdélyben, a gyalui várkastélyban – tájékoztatta az MTI-t a rendezvény szervezője, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa.
A budapesti Nemzeti Színház és a Kolozsvári Állami Magyar Színház közös nyilatkozatot bocsátott ki az előadásról, amelyet Tompa Gábor, a kincses városi teátrum igazgatója állít színpadra a magyar fővárosban, ám a bemutató elmaradt.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!