Láng Gusztáv irodalomtörténész, kritikus, tanár a Dsida-életműnek az utókorhoz való eljuttatásában is részt vállalt
Fotó: Helikon.ro
Az erdélyi magyar irodalom irodalomtörténészeinek, kritikusainak palettáján a legjobbak közt van a napokban elhunyt Láng Gusztáv helye, aki a transzilvanizmusnak is egyik legkiválóbb szakértője volt – fejtette ki a Krónika megkeresésére Balázs Imre József kolozsvári irodalomtörténész. Mint felelevenítette, amit Láng Gusztáv kritikusként kezdett el, az fokozatosan irodalomtörténészi perspektívába váltott át.
2025. április 19., 13:482025. április 19., 13:48
– Az április közepén elhunyt Láng Gusztáv irodalomtörténész, kritikus a romániai magyar irodalom egyik legjelentősebb értelmezője, a transzilvanizmus fogalmának és az erdélyi irodalom eszmei hagyományának következetes gondozója volt. Hogyan értékelhető a munkássága, ugyanakkor adódik a kérdés: miként folyatódott, folytatódik az erdélyi irodalomról alkotott, alkotandó kép alakításában az, amit ő megteremtett és elkezdett?
– Az irodalomtörténész és kritikus mellé mindenképpen odakívánkozik a tanárszerep is, és ezt azért hangsúlyoznám, mert sokszor úgy éreztem, a szóbeliségben érzi igazán otthonosan magát. Kristálytisztán magyarázott, közben pedig újra és újra beleszőtt a fejtegetései közé egy-egy anekdotát, kevésbé ismert irodalomtörténeti tényt.
Két fő kutatási területe volt: az egyik, amit a kolozsvári Bölcsészkaron tanított, a huszadik század első felének modern magyar irodalma volt ‒ Kosztolányi, Babits, Radnóti és mások életműve. A másik az erdélyi magyar irodalom ‒ ehhez, Dsida Jenő életművéhez kötődött a doktori értekezése, és saját kortársainak a munkáiról írt még sokat: Páskándi Gézáról, Hervay Gizelláról, Szilágyi Domokosról, Bálint Tiborról, Veress Zoltánról és másokról. Amit kritikusként kezdett el, az fokozatosan irodalomtörténészi perspektívába váltott át, és miután Kántor Lajossal közösen 1971-ben kiadták a legendás, közelmúltról szóló irodalomtörténetüket az erdélyi magyar irodalom második világháború utáni korszakáról, amelyet máig „Kántor‒Láng” néven ismer mindenki, egyre szívesebben kalandozott visszafelé az időben, az erdélyi magyar irodalom két világháború közti időszakáig, tanította is a témakört Szombathelyen. Megkerülhetetlenek Kuncz Aladárról, Gulácsy Irénről, és persze Dsida Jenőről írott tanulmányai, és a kérdésbe foglalt
1973-as, Jegyzetek a transzilvanizmusról című, Utunkban megjelent cikke az egyik első józan és szakszerű megközelítés a témáról, és az ott vázlatszerűen jelzett koncepciót az idők folyamán sokat árnyalta, finomította, a Transzilvanizmus című, 2023-as, Boka László szerkesztésében megjelent kézikönyvben is tanulmánnyal volt jelen.
Balázs Imre József irodalomtörténész: „a művek lényegi megragadását még sokáig tanulhatjuk Láng Gusztávtól”
Fotó: Forrás: 10. Adventi Könyvvásár
– Kicsit tágabb perspektívából nézve: hol van Láng Gusztáv helye az erdélyi magyar irodalom irodalomtörténészeinek, kritikusainak palettáján?
– A legjobbak között. Egyszer azzal kapcsolatban viccelődött, hogy az ő műveinek a példányszáma a legfelkapottabb erdélyi írókéval vetekszik, ugyanis tankönyvszerző is volt annak idején, és a tankönyveit, kitűnő műelemzéseit sokan forgatták.
Nagyon jól kiegészítették egymást Kántor Lajossal, akivel személyes barátságban is voltak, és két könyv társszerzőivé váltak az idők folyamán: a már említett, 1971-es „Kántor‒Láng” egyfajta újrajátszásaként, 2018-ban jelent meg második közös könyvük Száz év kaland címmel, már Kántor Lajos halála után, de az ő kezdeményezésére. Ez az erdélyi magyar irodalomról szóló legfontosabb írásaikat gyűjti össze, amelyek mintegy kiegészítik az 1971-es kötetből kialakuló összképet. Kántor hihetetlen munkabírását és újabb és újabb terveit Láng a maga megfontoltságával és elmélyült elemzésekkel tudta kiegészíteni, megvalósulásukat elősegíteni.
Amennyit a hatvanas-hetvenes években két kritikus megtehetett a korabeli irodalomszemlélet megújításáért, egy új, hiteles értékrend elfogadtatásáért, azt ők megtették.
2019-ben Láng Gusztáv kapta az E-MIL Méhes György-nagydíját „egy emberöltőnyi irodalmi munkásságáért”
Fotó: Kiss Judit
– Dsida Jenő életművének jelentős, ha nem az egyik legjelentősebb kutatója, elemzője is volt. Ezt a munkásságát miért lehet jelentősnek tartani?
– Három szempontot említenék ezzel kapcsolatban: az egyik, hogy ő írta az első átfogó Dsida-monográfiát, ez végül 2001-ben jelent meg a Kriterionnál. 2012-ben aztán a máig legteljesebb gyűjteményes Dsida-verseskötetet rendezte sajtó alá Urbán Lászlóval közösen. És persze ide kívánkozik az is, hogy gyerek- és fiatalkora talán legfontosabb helyszínén, Szatmárnémetiben rendszeresen részt vett a Dsida Jenő-emlékeseményeken. Muzsnay Árpád ráadásul két másik fontos szatmári alkotó emlékünnepségeit is újra és újra megszervezte,
Az elemzési szempontjai miatt az, amit Dsidáról írt, teljesen beilleszthetővé teszi őt a magyar költészet harmincas évekbeli fő vonulataiba ‒ Dsidát az elemzésekben Kosztolányi, Radnóti, Babits társaságában láthatjuk, joggal, hiszen biztos vagyok benne, hogy a gyakorlott versolvasók egyetértenek azzal, amit Láng éreztetett az írásaiban, és bőségesen alá is támasztott: hogy Dsida Jenőé a legjelentősebb, két világháború közti erdélyi magyar költői életmű.
– Tanulmányai, kritikái és szerkesztői munkássága során számos klasszikus és kevésbé ismert szerző életművét hozta közelebb az olvasókhoz. Ha ki lehet emelni ezek közül néhány életművet, amelynek a Láng Gusztáv-i megközelítése fontos az erdélyi magyar irodalomtörténet számára, melyek lennének azok?
– Már jó néhány nevet említettem ‒ talán Dsida, Kuncz és Páskándi lennének a középpont. De visszatérően foglalkozott még Áprily Lajos vagy Székely János műveivel is, írt Panek Zoltánról, Bajor Andorról, Szőcs Gézáról. A művek lényegi megragadását még sokáig tanulhatjuk tőle.
Életének 88. évében elhunyt Láng Gusztáv irodalomtörténész, kritikus, a romániai magyar irodalom egyik legjelentősebb értelmezője, a transzilvanizmus fogalmának és az erdélyi irodalom eszmei hagyományának következetes gondozója.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.
Báró Kemény János író, színházalapító, mecénás és közösségépítő köztéri mellszobrának felavatásával, kiállításmegnyitókkal, könyvbemutatókkal ünnepelték szombaton Marosvécsen az Erdélyi Helikon megalakulásának centenáriumát.
Új műsorstruktúrával várja nézőit szombattól az M1 csatorna – közölte az MTVA Sajtó és Marketing Irodája az MTI-vel.
A Színházi Kritikusok Céhe levelet juttatott el Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszternek, valamint Nagy Ervin államtitkárnak, amelyben az Orbán János Dénesnek kifizetett összegek kivizsgálását kérik.
Szerdán nulla órától olyan legendás hangjátékokkal tér vissza a Kossuth Rádió, melyeket az elmúlt 16 évben nem hallhattak: ismét lesz déli harangszó és éjfélkor Himnusz – tájékoztatta az MTVA Sajtó és Marketing Irodája kedden az MTI-t.
Tizenhetedik alkalommal indul országjáró körútra a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) Unlimited karavánja, amely július és szeptember között szabadtéri vetítésekkel várja a közönséget Románia több városában.
A marosvécsi Kemény-kastély ad otthont a Helikon 100 jubileumi írótalálkozónak és emlékrendezvénynek, amely méltó módon idézi fel az Erdélyi Helikon száz évvel ezelőtti indulását.
Erdélyi társulatok és alkotók szerezték meg a legfontosabb elismerések jelentős részét a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválján.
Visky András Kitelepítés című regényének német kiadása, a Die Aussiedlung kapta a Nemzetközi Irodalmi Díjat (Internationaler Literaturpreis) – jelentette be a marosvásárhelyi születésű szerző kiadója, a Jelenkor Kiadó szombaton Facebook-oldalán.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!