Láng Gusztáv irodalomtörténész, kritikus, tanár a Dsida-életműnek az utókorhoz való eljuttatásában is részt vállalt
Fotó: Helikon.ro
Az erdélyi magyar irodalom irodalomtörténészeinek, kritikusainak palettáján a legjobbak közt van a napokban elhunyt Láng Gusztáv helye, aki a transzilvanizmusnak is egyik legkiválóbb szakértője volt – fejtette ki a Krónika megkeresésére Balázs Imre József kolozsvári irodalomtörténész. Mint felelevenítette, amit Láng Gusztáv kritikusként kezdett el, az fokozatosan irodalomtörténészi perspektívába váltott át.
2025. április 19., 13:482025. április 19., 13:48
– Az április közepén elhunyt Láng Gusztáv irodalomtörténész, kritikus a romániai magyar irodalom egyik legjelentősebb értelmezője, a transzilvanizmus fogalmának és az erdélyi irodalom eszmei hagyományának következetes gondozója volt. Hogyan értékelhető a munkássága, ugyanakkor adódik a kérdés: miként folyatódott, folytatódik az erdélyi irodalomról alkotott, alkotandó kép alakításában az, amit ő megteremtett és elkezdett?
– Az irodalomtörténész és kritikus mellé mindenképpen odakívánkozik a tanárszerep is, és ezt azért hangsúlyoznám, mert sokszor úgy éreztem, a szóbeliségben érzi igazán otthonosan magát. Kristálytisztán magyarázott, közben pedig újra és újra beleszőtt a fejtegetései közé egy-egy anekdotát, kevésbé ismert irodalomtörténeti tényt.
Két fő kutatási területe volt: az egyik, amit a kolozsvári Bölcsészkaron tanított, a huszadik század első felének modern magyar irodalma volt ‒ Kosztolányi, Babits, Radnóti és mások életműve. A másik az erdélyi magyar irodalom ‒ ehhez, Dsida Jenő életművéhez kötődött a doktori értekezése, és saját kortársainak a munkáiról írt még sokat: Páskándi Gézáról, Hervay Gizelláról, Szilágyi Domokosról, Bálint Tiborról, Veress Zoltánról és másokról. Amit kritikusként kezdett el, az fokozatosan irodalomtörténészi perspektívába váltott át, és miután Kántor Lajossal közösen 1971-ben kiadták a legendás, közelmúltról szóló irodalomtörténetüket az erdélyi magyar irodalom második világháború utáni korszakáról, amelyet máig „Kántor‒Láng” néven ismer mindenki, egyre szívesebben kalandozott visszafelé az időben, az erdélyi magyar irodalom két világháború közti időszakáig, tanította is a témakört Szombathelyen. Megkerülhetetlenek Kuncz Aladárról, Gulácsy Irénről, és persze Dsida Jenőről írott tanulmányai, és a kérdésbe foglalt
1973-as, Jegyzetek a transzilvanizmusról című, Utunkban megjelent cikke az egyik első józan és szakszerű megközelítés a témáról, és az ott vázlatszerűen jelzett koncepciót az idők folyamán sokat árnyalta, finomította, a Transzilvanizmus című, 2023-as, Boka László szerkesztésében megjelent kézikönyvben is tanulmánnyal volt jelen.
Balázs Imre József irodalomtörténész: „a művek lényegi megragadását még sokáig tanulhatjuk Láng Gusztávtól”
Fotó: Forrás: 10. Adventi Könyvvásár
– Kicsit tágabb perspektívából nézve: hol van Láng Gusztáv helye az erdélyi magyar irodalom irodalomtörténészeinek, kritikusainak palettáján?
– A legjobbak között. Egyszer azzal kapcsolatban viccelődött, hogy az ő műveinek a példányszáma a legfelkapottabb erdélyi írókéval vetekszik, ugyanis tankönyvszerző is volt annak idején, és a tankönyveit, kitűnő műelemzéseit sokan forgatták.
Nagyon jól kiegészítették egymást Kántor Lajossal, akivel személyes barátságban is voltak, és két könyv társszerzőivé váltak az idők folyamán: a már említett, 1971-es „Kántor‒Láng” egyfajta újrajátszásaként, 2018-ban jelent meg második közös könyvük Száz év kaland címmel, már Kántor Lajos halála után, de az ő kezdeményezésére. Ez az erdélyi magyar irodalomról szóló legfontosabb írásaikat gyűjti össze, amelyek mintegy kiegészítik az 1971-es kötetből kialakuló összképet. Kántor hihetetlen munkabírását és újabb és újabb terveit Láng a maga megfontoltságával és elmélyült elemzésekkel tudta kiegészíteni, megvalósulásukat elősegíteni.
Amennyit a hatvanas-hetvenes években két kritikus megtehetett a korabeli irodalomszemlélet megújításáért, egy új, hiteles értékrend elfogadtatásáért, azt ők megtették.
2019-ben Láng Gusztáv kapta az E-MIL Méhes György-nagydíját „egy emberöltőnyi irodalmi munkásságáért”
Fotó: Kiss Judit
– Dsida Jenő életművének jelentős, ha nem az egyik legjelentősebb kutatója, elemzője is volt. Ezt a munkásságát miért lehet jelentősnek tartani?
– Három szempontot említenék ezzel kapcsolatban: az egyik, hogy ő írta az első átfogó Dsida-monográfiát, ez végül 2001-ben jelent meg a Kriterionnál. 2012-ben aztán a máig legteljesebb gyűjteményes Dsida-verseskötetet rendezte sajtó alá Urbán Lászlóval közösen. És persze ide kívánkozik az is, hogy gyerek- és fiatalkora talán legfontosabb helyszínén, Szatmárnémetiben rendszeresen részt vett a Dsida Jenő-emlékeseményeken. Muzsnay Árpád ráadásul két másik fontos szatmári alkotó emlékünnepségeit is újra és újra megszervezte,
Az elemzési szempontjai miatt az, amit Dsidáról írt, teljesen beilleszthetővé teszi őt a magyar költészet harmincas évekbeli fő vonulataiba ‒ Dsidát az elemzésekben Kosztolányi, Radnóti, Babits társaságában láthatjuk, joggal, hiszen biztos vagyok benne, hogy a gyakorlott versolvasók egyetértenek azzal, amit Láng éreztetett az írásaiban, és bőségesen alá is támasztott: hogy Dsida Jenőé a legjelentősebb, két világháború közti erdélyi magyar költői életmű.
– Tanulmányai, kritikái és szerkesztői munkássága során számos klasszikus és kevésbé ismert szerző életművét hozta közelebb az olvasókhoz. Ha ki lehet emelni ezek közül néhány életművet, amelynek a Láng Gusztáv-i megközelítése fontos az erdélyi magyar irodalomtörténet számára, melyek lennének azok?
– Már jó néhány nevet említettem ‒ talán Dsida, Kuncz és Páskándi lennének a középpont. De visszatérően foglalkozott még Áprily Lajos vagy Székely János műveivel is, írt Panek Zoltánról, Bajor Andorról, Szőcs Gézáról. A művek lényegi megragadását még sokáig tanulhatjuk tőle.
Életének 88. évében elhunyt Láng Gusztáv irodalomtörténész, kritikus, a romániai magyar irodalom egyik legjelentősebb értelmezője, a transzilvanizmus fogalmának és az erdélyi irodalom eszmei hagyományának következetes gondozója.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az erdélyi magyar társulatok előadásainak nagyszerű keresztmetszetét nyújtotta a Szatmárnémetiben tartott, hétfőn zárult, 7. MaFeszt vándorfesztivál.
Enyedi Ildikó magyar rendező filmjeiből szervez retrospektív vetítéssorozatot március 13–15. között a kolozsvári Művész mozi. A programban Az én XX. századom, a Testről és lélekről és a Csendes barát című film szerepel.
Az AI egyre látványosabban formálja a kreatív iparágakat, köztük a könyvillusztráció világát is. Az Ép ész vs. gép ész című cikkorozatunkban a többször díjazott grafikus, Orosz Annabella beszél arról, hogyan alakítja át az AI az alkotói folyamatot.
Immár 7. alkalommal zajlik Szatmárnémetiben a Magyar Színházi Szövetség (MASZÍN) vándorfesztiválja, a MaFeszt. A március 9-ig tartó, tíznapos seregszemlén az erdélyi magyar színházak több előadását nyílt alkalmunk megtekinteni.
Az elmúlt hetekben találgatások és plágiumvádak kísérték Tompa Gábor készülő Ionesco-rendezését, amely eredetileg a budapesti Nemzeti Színház számára készült.
Sepsiszentgyörgyön csütörtökön nyitják meg L. Deák Réka Színek, formák, hangulatok című kiállítását.
Szatmárnémetiben, a 7. MaFeszt helyszínén tartott sajtótájékoztatón jelentették be: három erdélyi magyar társulat csatlakozott újonnan a MASZÍN – Magyar Színházi Szövetséghez.
A budapesti Néprajzi Múzeum idén is megszervezi a Nemzetközi Népismereti Filmszemlét, amelyre ifjúsági kategóriában is várja a pályamunkákat az egész Kárpát-medencéből, a 7–12. osztályos magyar diákoktól.
Rendezői pályafutásáért életműdíjban részesíti Tompa Gábort, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatóját a Román Színházi Szövetség (UNITER). A szakmai testület szerdán tette közzé a 2025-ös év UNITER-díj jelöléseinek listáját.
Visszatér Szatmárnémetibe a MASZÍN (Magyar Színházi Szövetség) vándorfesztiválja, a MaFeszt. A tíznapos, február 28-án kezdődő szemlén bemutatkoznak a MASZÍN tagszínházainak társulatai, prózai, tánc- és bábtagozatai.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!