„A kormányzati gyakorlat során az Orbán-kabinet a Kárpát-medencei magyarok érdekeit is folyamatosan figyelembe veszi”

– És miként látják a közgazdászok a több mint egy hónapja tartó iráni háború okozta, lassan gazdasági válságba átcsapó energiakrízisből történő kilábalás esélyeit? Európa országai különbözőképpen válaszoltak az üzemanyag-drágulásra, Magyarországon például hatósági árat vezettek be, míg Románia egyelőre a haszonkulcs korlátozása mellett döntött, fontolgatva a jövedéki adó csökkentését.

– A közel-keleti válság kínálati sokkot okoz a világgazdaság számos pontján. Kulcsfontosságú termelési tényezők – például a kőolaj, a földgáz és az ezekre épülő különböző termékek, szolgáltatások – jelentősen megdrágulnak, és nagyon nehéz az ilyen előre nem látható sokkok ellen akár a költségvetéseknek, akár a jegybankoknak védekezniük. A helyzet sajnos súlyosabb: nem csak arról van szó, hogy a kőolaj világpiaci ára drasztikusan megemelkedett az elmúlt hetekben, és hihetetlenül megnőtt a polgárok, illetve a szállítmányozással, logisztikával foglalkozó vállalkozások költségszintje, hanem mindez várhatóan beépül majd minden egyes termék és szolgáltatás árába, tehát már egy jövőben várható inflációs helyzetet is el kell kezdeni kezelni most. Amiről viszont kevesebbet beszélnek, az a gázhelyzet, hiszen nem csak az történik, hogy a Hormuzi-szorosból nem tud kijönni a világ kőolajtermelésének 20 százaléka, hanem ott óriási mértékben visszaesett a gáztermelés is. Sőt az iráni ellentámadások következtében az épített energetikai infrastruktúra is hatalmas károkat szenvedett a Perzsa-öböl térségében, a katari cseppfolyósított földgáz (LNG) infrastruktúra jelentősen megsemmisült. Emiatt Európát, de a világ többi részét is erőteljesen érintő gázkrízis állhat elő, miközben a kontinens tárolóit épp most kellene feltölteni 70-80 milliárd köbméternyi gázzal, és ha a Perzsa-öbölbeli LNG-szállítások kiesnek, akkor ez a mennyiség hiányozhat Európából. Mindez politikailag is kifejezetten aktuális, mert miközben az Európai Bizottság a sokadik szankciós csomagot szavaztatta meg Oroszországgal szemben, több európai vezető – köztük a belga miniszterelnök vagy Finnország államfője – fölvetette, hogy értékrendben nagyon távol állunk ugyan az orosz agresszortól, de el kellene azon gondolkodni, hogy Európa visszataláljon az orosz energiahordozókhoz. Ne feledjük, 2022 előtt Oroszország 150 milliárd köbméter gázt szállított Európába. De az olaj és a gáz mellett nem szabad megfeledkezni olyan kulcstermékekről sem, mint a műtrágya, amelynek gyártását az elmúlt két hétben az európai tőzsdén megduplázódott gázárak veszteségessé tudják fordítani. Mindez az élelmiszer-termelés mennyiségére és a terményárakra is kihatással bír. Végül felhívnám a figyelmet a rendkívül energiaintenzív építőipari alapanyagokra, késztermékekre is: az építőipari infláció is jelentősen megugorhat, ha tartósan elhúzódik a közel-keleti válság. Márpedig erre van esély, mert látjuk, hogy az Egyesült Államok szárazföldi csapatok bevetését fontolgatja Iránban.

– Akkor mi lehet a jó megoldás a jelenlegi energiaválságra?

– Ami a benzin- és dízelárakat illeti, a kormányok elsődleges prioritása mindig az állampolgárok társadalmi, gazdasági stabilitásának a biztosítása kell legyen. Természetesen tudjuk, hogy a költségvetések általában jelentős hiánnyal küszködnek, ezért kevésbé tudnak adókönnyítéseket vállalni, ugyanakkor az energiapiaci szereplőkkel és az ellátási láncok érintettjeivel a kormánynak erőteljes tárgyalási pozíciót kell felvennie, és átmenetileg akár az árrésük korlátozásával, vagy akár a kis- és nagykereskedelmi árra vonatkozó hatósági ár bevezetésével kell kezelnie a helyzetet. A nagyvállalatoknak is meg kell érteniük, hogy a kormánynak meg kell találnia a profitelvárások és a társadalmi-gazdasági stabilitás közötti optimumot, adott esetben ideig-óráig az ő kárukra is.

– A magyar országgyűlési választások meglehetősen felfokozott kampányában hangsúlyosan felmerült az anyaország által a határon túli magyar közösségeknek nyújtott támogatások, valamint a levélszavazás kérdése. Ellenzéki oldalon azt állítják, hogy a Fidesz-KDNP a szavazatukért cserében támogatja a külhoni magyarokat. Mi az álláspont ennek kapcsán kormányzati oldalon, milyen megfontolásból támogatja a kormány a külhoni közösségeket?

– Látni kell, honnan indultunk és hová jutottunk az elmúlt négy, vagy akár 16 évben. Mi alapvetően már akkor is egységes Kárpát-medencei magyarságban, határon átívelő nemzetegyesítésben gondolkodtunk, amikor még nem volt meg a lehetőségünk arra, hogy a külhoni magyaroknak megadjuk az állampolgárságot. Mi már akkor is cselekedtünk, amikor a nemtelen támadásokat megfogalmazó balliberális ellenfeleinket egyáltalán nem foglalkoztatta a Kárpát-medencei magyarság sorsa. Ne feledjük, hogy a magyar igazolványok bevezetése az 1998-2002-es kormányzati ciklusban történt, hasonlóképpen az általam talán az egyik legnagyobb nemzetpolitikai vívmánynak tartott, idén 25 éves fennállását ünneplő Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet is az első Orbán-kormány hozta létre, kizárólag magyar állami forrásból működő romániai magánegyetemként. Ezek olyan sztorik, amelyek nem akkor kezdődtek, mikor megkapták az állampolgárságot a külhoniak és vele együtt a szavazati jogot. A magyarországi polgári-konzervatív politikai közösség már 35-40 éve egyértelműen hitet tett az egységes Kárpát-medencei magyarság gondozása, a kulturális, történelmi, épített örökség ápolása, vagy éppen a határokon átnyúló gazdaságfejlesztési lehetőségek kibontása mellett. A levélszavazás intézménye teljesen törvényes, pontról pontra megcáfolható azoknak a bírálata, akik a folyamat lebonyolítása kapcsán vádolnak minket. Politikai ellenfeleink nem értik a lényeget, hiszen itt sokkal többről van szó, mint jogtechnikai aspektusokról: arról, hogy miként erősítjük meg az ezeréves együttműködésünket a Kárpát-medencében. Márpedig a nemzetpolitikában onnan indultunk, hogy miután nem sikerült népszavazáson kiharcolni a kettős állampolgárságot Magyarországon 2004. december 5-én, a 2010 után alakult polgári-konzervatív kormányzás első és legfontosabb, stratégiai és szimbolikus szempontból is meghatározó döntése volt az állampolgárság megadása a külhoni magyarok számára. Mára eljutottunk oda, hogy miközben a Kádár-rendszer borzasztó oktatási gyakorlatának, majd az MSZP–SZDSZ-kormányok kifejezetten nemzetellenes politikájának betudhatóan sokáig még csak beszélni sem lehetett a határon túli magyarságról, egy erdélyi magyar ma már teljes jogú állampolgárként, büszkén látogathat Budapestre. Erdélyi barátaim tapasztalata alapján is tudom, hogy már nem „románozzák” le őket, hanem egyre inkább elfogadott az anyaországban, hogy szellemi, lelki és közjogi értelemben is egy nemzet vagyunk. Sőt eljutottunk oda, hogy amikor az Orbán-kormány a különböző szakpolitikai területeken (egészségügyi, lakáspolitikai, oktatási témában) előterjesztéseket készít, azokra alapozva rendeleteket vagy törvényeket fogad el, mindig kiemelt figyelmet kap, hogy az adott anyaországi intézkedés milyen hatást fog gyakorolni a külhoni magyarokra a Kárpát-medencében, hogyan kell adott esetben speciális szabályokat alkalmazni a határon túli magyarság szempontjából. Például megszüntettük azt a gyakorlatot, hogy a határon túli magyar diákokat is elszámolhatták az anyaországi egyetemek nemzetközi hallgatókként, hiszen nekünk az a célunk, hogy a külhoni diákok az ottani, és ne az anyaországi egyetemeken folytassák tanulmányaikat, pláne úgy, hogy az anyaországi egyetemek erre pénzügyileg is ösztönözve lennének. Tehát kiemelten vizsgáljuk az anyaországi kormányzás során, a közjogi gyakorlatban, hogy milyen hatást gyakorolnak a határon túli magyarságra a Budapesten hozott döntések.

– Román véleményformálók, politikusok emiatt szokták időnként azzal vádolni Orbán Viktor miniszterelnököt és kormányát, hogy revizionista politikát folytat.

– Nincs ebben semmi revizionista politika. Mivel kapcsolatot ápolok több romániai kormányzati tényezővel is, elmondhatom: bukaresti kormányzati szereplők is kiemelten vizsgálják, hogy a legfontosabb kormányzati döntéseknek milyen hatása van például a Moldovai Köztársaságban élő románokra vagy éppen a Nyugat-Európában élő sokmilliós diaszpórára. Tehát ebben semmi kuriózum nincsen.

– Az RMDSZ vezetői a mostani választási kampány során is egyértelműen állást foglaltak a jelenlegi kormánypártok és Orbán Viktor miniszterelnök mellett. Emiatt sokan azzal vádolják a Kelemen Hunor vezette szövetséget, hogy alárendeltségi viszony jellemzi az RMDSZ és a Fidesz viszonyát. Mire épül tulajdonképpen a budapesti, illetve a bukaresti kormányzó alakulat kapcsolata?

– Ez egyáltalán nem alárendeltségi viszony, ezt személyesen is tapasztalom, hiszen nagyon sok nemzetpolitikai és egyéb program kidolgozásában és működtetésében veszek részt az RMDSZ-es partnerekkel. Itt alapvetően nem csak arról van szó, hogy felsővezetői szinten történik együttműködés, hanem közép- és mikroszinten is, gondoljunk például a testvértelepülési programok működtetésére. De nem csak a politika, hanem az egyház, az oktatás és egyéb civil területeken is intenzív együttműködés folyik. Számos példája van annak, hogy az RMDSZ és a Fidesz stratégiai együttműködése milyen kiemelkedő eredményeket hozott az erdélyi magyarságnak. Megemlíteném elsősorban a magyar nyelvű oktatási intézmények és a magyar identitás megerősítésében stratégiai fontosságú eszköznek számító oktatási-nevelési támogatást, aminek összege immár évi százezer forintra rúg. Ez a Kárpát-medencében 230, Erdélyben 144 ezer magyar diákot érint, ami óriási szám. Az RMDSZ, az Iskola Alapítvány és a Rákóczi Szövetség által működtetett délutáni, úgynevezett „iskola utáni” oktatási program célja a magyar identitás, a magyar nyelvű iskolahálózat megőrzése kifejezetten a szórványvidéken, amellyel eredményesen tudunk küzdeni a szórványmagyarság elsorvadása ellen immár 13 erdélyi megyében. A magyar polgári-konzervatív kormány egyetlen szórványmagyar faluról sem mond le, nem igaz, hogy mi nem hinnénk abban, hogy a szórványmagyarság megmenthető, megtaláltuk annak az eszközét, hogy miként tudjuk hosszú távon fenntartani ezeket a közösségeket. Az RMDSZ-szel és a történelmi egyházakkal közösen több mint 90 új óvodát és bölcsődét építettünk, 390-et újítottunk fel vagy energetikailag korszerűsítettünk az elmúlt 16 évben Erdélyben. Olyan páratlan történelmi – civil és egyházi – épületek újultak-újulnak meg, mint

• a katolikus központ vagy a Pannónia Szálló Szatmárnémetiben,
• a Sonnenfeld-palota Nagyváradon
• vagy a Bocskai-ház Kolozsváron.
  
  A korábban már példaként említett Sapientia–EMTE-nek óriási szerepe van abban, hogy az erdélyi magyar értelmiség fennmaradjon, kiszélesedjen. Be kell vonni a fiatalok széles tömegeit a felsőoktatásba, mert az erdélyi magyar fiatalok esetében a diplomával rendelkezők aránya alacsonyabb, mint az anyaországban, illetve Nyugat-Európában. Fontosnak tartom azt is, hogy a gazdaságfejlesztési programok nem csupán folytatódtak, hanem sikerült őket kiterjeszteni a Partium térségére is, továbbá új lendületet kapott a Kárpát-medencei vállalkozói közösségek határokon átnyúló aktivitása is. Személyesen is örülök annak, hogy az RMDSZ kezdeményezésére a sport területén is meg tudtuk erősíteni a kapcsolatainkat a labdarúgás, a jégkorong, az ökölvívás terén a Partiumtól a Székelyföldig. Nagyon felelőtlenül gondolkodnak azok, akik a Fidesz és az RMDSZ stratégiai együttműködését támadják, hiszen egyrészt nem látják azt a rendkívül feszült geopolitikai környezetet, amely Kelet-Közép-Európában folyamatos kihívás és alkalmazkodás elé állítja a magyarságot, másrészt ha nem történt volna meg az a rengeteg nemzetpolitikai vívmány, amit közösen elértünk, az húsbavágóan érintené az erdélyi magyarság mindennapjait is.

– Sorsdöntő választások elé nézünk április 12-én, ebben az egyben egyetértenek az egymással szemben álló politikai alakulatok. Milyen kihatással lesz a külhoni magyarságra, ha a Fidesz-KDNP marad kormányon, vagy ha kormányváltás történik az anyaországban?

– Valóban sorsdöntő választás előtt állunk, hiszen azt látjuk, hogy a veszélyek korába léptünk. Meghatározzák a mindennapjainkat a Magyarország gazdasági és társadalmi stabilitását, energiaellátását és számos tekintetben a szuverenitását veszélyeztető folyamatok. Az ötödik Orbán-kormány hihetetlenül restriktív külső környezetben dolgozott, és a kedvezőtlen hatások ellenére sikerült megőriznie a legfontosabb vívmányokat. Például érdemben emeltük a reálbéreket, két lépcsőben megdupláztuk a családi adókedvezményt, a három- és négygyermekes édesanyák után személyi jövedelemadó-mentessé tettük a háromgyermekes édesanyákat és a 30 év alatti édesanyákat is, minedemellett a kétgyermekes anyák is szja-mentessé válnak a következő években. Bevezettük a fix 3 százalékos Otthonstart kölcsönt, Európa legerősebb, első lakás vásárlást célzó termékét. Ilyen nehéz helyzetben is megtartottuk a dolgozó, 25 év alatti fiatalok SZJA-mentessségét, továbbá 11%-kal növeltük a minimálbért és 7%-kal a garantált bérminimumot, fenntartjuk Európában a legolcsóbb lakossági földgáz és lakossági villanyárakat. Végül a 13. havi nyugdíj mellett elkezdtük a fokozatos bevezetését a 14. havi nyugdíjnak is Magyarországon. Az Orbán-kormány tehát egy olyan biztonsági hálót tudott kiépíteni és bővíteni az elmúlt négy évben, amit szerintem az emberek értékelni fognak, és a Fidesz-KDNP meg fogja nyerni az országgyűlési választást április 12-én, és a külhoni magyarok hathatós támogatásával tudjuk folytatni a határokon átívelő nemzetegyesítő és -építő munkát. Ellenfelünk, a Tisza Párt nem lehetőség, hanem kockázat. Politikai szempontból tapasztalatlan, belső folyamatait nézve szervezetlen és antidemokratikus gárda, ahol rendkívül különböző ideológiájú és hátterű embereket összefújt a szél; az egyetlen erő, ami összetartja őket, az az Orbán Viktor miniszterelnökkel szembeni gyűlölet. Azt gondolom, hogy a magyar emberek nem fogják odaadni a kormányrudat egy ilyen tapasztalatlan, felkészületlen politikai alakulatnak.

korábban írtuk

Levélszavazás 2026: mire kell figyelniük a határon túli magyar választóknak?

Március 18-án lezárult a levélszavazáshoz szükséges regisztráció azoknak a magyar állampolgároknak, akik nem rendelkeznek magyarországi lakóhellyel. A további teendőket Grezsa Csabával, Magyarország kolozsvári főkonzuljával jártuk körül.