Románia az erősségeit kihasználva lehet versenyképes – Csepeti Ádám helyettes államtitkár a kutatás-fejlesztés fontosságáról (INTERJÚ)

– Feltételezem, hogy a magyar–román kormányzati, valamint a magyar–román üzleti kapcsolatok terén híd szerepet tölthet be az RMKT.

– Ez egy jövőbeli célkitűzés. Jelenleg a társaság elsődleges feladata az erdélyi magyar közösség gazdasági kultúrájának fejlesztése, a magyar–magyar gazdasági kapcsolatok erősítése, az erdélyi közgazdasági utánpótlás biztosítása. Tavaly nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy ifjúsági szervezetünket, az RMKT Ifjúsági Frakciót (RIF) megerősítsük. Ugyanis abban a modellben hiszünk, hogy már az egyetemeken a szakkollégiumoknak meg kell fogniuk a legfiatalabb korosztályokat, ezt követően szükséges a RIF-be léptetni a fiatalokat, akik majd érett közgazdászként, üzletemberként, gazdasági gondolkodóként 30 éves kor környékén szerepet vállalhatnak az RMKT-ban. Ugyanakkor az is fontos, hogy az RMKT nem lehet elitista: mivel a gazdaság iránt érdeklődők nem csak közgazdász vagy felsőfokú végzettségű emberek, nekünk ezekhez a társadalmi célcsoportokhoz is szólni kell, meg kell ismertetnünk velük a gazdaság különböző érdekesebb területeit, illetve kihívásait.

– Magyarország és Románia egyaránt jelentős demográfiai kihívásokkal szembesül, ama országok közé tartozik, ahol elöregszik a társadalom, olyan előszámítások is napvilágot láttak, miszerint 2100-ra Magyarország lakossága 2,2, Romániáé 8 millió fővel csökken. Meg lehet állítani ezt a folyamatot? Milyen társadalmi, gazdasági feltételrendszerre van szükség a termékenység növekedése érdekében?

– Rövid távon nagyon nehéz ezeket a negatív demográfiai folyamatokat megállítani és visszafordítani. De nekünk már ma azon kell gondolkodnunk, hogy melyek azok a hosszú távú – családteremtési, gazdaságfejlesztési vagy éppen otthonteremtési – politikák, amelyek azt eredményezhetik, hogy 20-30-50 éves távlatban megállíthatók és visszafordíthatók legyenek ezek a negatív demográfiai folyamatok. És addig sem szabad önpusztító, negatív önsorsként megélnünk a jelenlegi demográfiai lejtmenetet, csapdahelyzetet. Mert igenis vannak olyan okos megoldásaink, amelyek a romló demográfiai feltételek mellett is képesek megőrizni a Romániában és Magyarországon az elmúlt 35 évben szerzett gazdasági vívmányokat, azt a relatív jólétet, amiben élünk. Mert mondjuk ki: a 15-20 évvel ezelőttihez képest jelentősen emelkedett az életszínvonal Romániában és Magyarországon egyaránt, ezt a jólétet nagyjából meg tudjuk őrizni. Még olyan körülmények között is, hogy kevesebb gyermek születik, és sajnos évről évre többen hunynak el, a demográfiai politikának számos olyan területe van, amiben ha javítani tudunk, az a gazdasági versenyképességünket is szolgálja. Például meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy az emberek minél több évet tudjanak eltölteni a munkaerőpiacon, minél több évet tudjanak egészségesen dolgozni, hiszen az egészséges ember képes produktív munkára. Meg kell előznünk a korai elhalálozást, hiszen Kelet-Közép-Európában rengeteg társadalom szenved abban, hogy különösen az 50 év környéki férfiak esetében nagyon magas a korai elhalálozások rátája; nem szabad elveszteni ezeket az értékes erőforrásokat. Mindemellett, rendelkezésünkre állnak azok a technológiák, innovatív ismeretanyagok, amelyek révén úgy tudjuk modernizálni a gazdaságunkat, hogy növeljük az egy főre jutó hozzáadott értéket. Kevesebb emberrel is meg tudjuk termelni a jelenlegi hozzáadott értéket, vagy akár még magasabbat is. Tehát ne gondolkodjunk armageddonban, van megoldás addig is, amíg fordítani tudunk a demográfiai helyzeten.

– Ennek a demográfiai állapotnak egyik kiváltója az elvándorlás. Romániát masszívan sújtja ez a jelenség, a külföldön élő román állampolgárok száma a bukaresti külügyminisztérium szerint 5,7 millióra rúg. Eközben az ország migránsbefogadóvá vált, viszont Magyarország nem ezt az utat választotta. Milyen lehet a jól menedzselt bevándorláspolitika?

– Arányait tekintve a Magyarországról történő kivándorlás jelentősen alacsonyabb, mint Románia esetében, de számos más kelet-közép-európai országgal összehasonlítva is elmondható, hogy Magyarországról aránylag kevesebben távoztak Nyugat-Európába vagy más desztinációkba. Miközben mintegy 600 ezer magyar él a Kárpát-medencén kívül, tehát jellemzően Nyugat-Európában, ez jóval kevesebb, mint amit a román, horvát, bolgár vagy a balti országok kivándorlása esetében tapasztalunk. Például a technológiailag nagyon sikeres fejlődést befutó Észtország, Lettország, Litvánia munkaképes korú lakosságának közel egyharmada már nincs otthon. Tehát Magyarország ilyen szempontból szerencsés helyzetben van, több okból is. Egyrészt kulturális, történelmi szempontból sem kívántak a magyarok tömegesen idegen kultúrákba elvándorolni, hacsak valami történelmi csapás nem kényszerítette őket erre. De az otthonteremtési, gazdaságfejlesztési és családpolitika is hozzájárult ahhoz, hogy számos területen olyan lehetőségekkel – kiváló munkahelyek, egyre magasabb fizetések, megerősödő, nemzetközileg is jobban teljesítő egyetemek, élhető környezet – szembesülnek a fiatalok és a fiatal családok, hogy nem kell igazából elmenni Magyarországról. Ha pedig komplexitásában nézik a feltételeket, minden tényezőt mérlegelnek az elvándorlók, akkor néhány évet külföldön eltöltve rájönnek, nem is biztos, hogy olyan jó külföldön élni. Mondok erre egy példát. Külföldön egyformán lakhatási csapdába kerülnek a kivándorolt magyarok és románok, hiszen jövedelmük 40-50 százalékát albérletre fordítják. Ha gyermekük születik, Nyugat-Európában számos helyen nincs bölcsőde, az óvodai térítési díjak hihetetlen magasak, az állami iskolákban egyre több bevándorló hátterű, sok esetben muszlim fiatalok tömegével kell együtt tanulniuk a kivándorlók gyermekeinek. Marad a magániskola, ami szintén csak jelentős anyagi teherrel teljesíthető. Nem beszélve az érzelmi kötődésről, hogy mégiscsak itthon maradtak a barátok, a család többi tagjai. Tehát összességében jó életet lehet folytatni Romániában és Magyarországon is. Az elmúlt 10 évben Romániában is komoly fejlődés ment végbe, főleg a nagyvárosokban és azok környékén, ahová a külföldön élő román állampolgárok számára van perspektíva hazajönni. Szoktam beszélgetni erről romániai kormányzati szereplőkkel, akik azt mondják, mennyi lehetőség van ebben, de úgy tűnik, az eddigi kormányoknak még nem volt kapacitásuk egy hazatérési stratégia megalkotására. Bízom abban, hogy a jelenlegi kormány stabilitása megmarad, és az ország nagyobb figyelmet tud fordítani a külföldön dolgozó munkavállalók és családok hazatérésére. Magyarországon létrehoztuk a Hazaváró.gov.hu portált, amely mögött komoly szervezet van, ami azon dolgozik, hogy a Nyugat-Európából vagy éppen a távoli kontinensekről hazatérő magyarok számára minden közszolgáltatás elérése soft landing módon (könnyű földet érés – szerk megj.) történjen, kezdve a diplomák elismertetésétől a születési anyakönyvi kivonatok fordításán keresztül egészen a gyermekek iskolai beiratkozásáig.

– Romániában is történtek az elmúlt években kezdeményezések arra, hogy hazacsalogassák a kivándorolt román állampolgárokat, de ez a törekvés még nem érte el a várt hatást. De miként befolyásolja egy ország versenyképességét, ha a masszívan elvándoroltak jelentős része felsőfokú és szakképzettséggel rendelkezik, míg a bevándorlók – Románia esetében évente több mint 100 ezer ázsiai vendégmunkás – túlnyomó többsége szakképzetlen munkás?

– Nem ismerem Romániának a harmadik országból érkező munkavállalók befogadására vonatkozó politikáját. Az viszont kijelenthető, hogy tartósan elengedni a felsőfokú végzetteket az országból előbb-utóbb aggasztó fejleményekhez vezet. Amikor az európai munkaerőpiacok megnyíltak, először a közepesen kvalifikált rétegek mentek el az építőiparba, turizmusba, vendéglátásba és egyéb szektorokba. De amint ez az európai munkaerőpiaci integráció mélyült – amelynek egyik legfontosabb eleme az egyetemek közötti együttműködés –, és egyre több romániai fiatal létesített Erasmus-programon keresztül kapcsolatot európai partneregyetemekkel, megindult a felsőfokú végzettséggel rendelkezők kivándorlása is. Románia híresen jó a természet- és mérnöki tudományok, technológiai ismeretek, matematikai képzések terén, képzett természettudósai és informatikusai vannak, akik az Egyesült Királyságtól kezdve Svájcban, Németországban komoly vállalatoknál dolgoznak. Nagy veszélynek tartom, ha a Nyugat- és Észak-Európába vándorolt, magasan kvalifikált munkaerő tartósan megtalálja a helyét külföldön, mert akkor már nagyon nehéz lesz őket visszacsábítani Romániába, még az olyan vonzó városokba is, mint Kolozsvár, Temesvár, Jászvásár vagy Bukarest.

– Bár mindig elhangzik, hogy ez mekkora hiányossága az országnak, Románia GDP-arányosan 0,46 százalékot költött tavaly kutatás-fejlesztésre (kevesebbet, mint 2023-ban), ennek többségét a versenyszféra teremtette elő. Eközben Magyarországon a kutatás-fejlesztésre fordított kiadások az össztermék 1,32 százalékára rúgtak, és a cél az, hogy az erre a célra fordított összeg 2030-ra a GDP 3%-ára nőjön. Mi az oka ennek a szemléletbeli különbségnek, és miért kulcseleme a gazdasági versenyképességnek az innováció és a tudomány szerepe?

– Romániában páratlan konvergenciafolyamatot figyelhettünk meg az elmúlt 10 évben, az Európai Unió átlagos életszínvonalához történő felzárkózása a leggyorsabb ütemű volt a tagállamokban. Azt gondolom, hogy Románia számára még a jelenlegi nehéz makrogazdasági helyzetben is rendelkezésére állnak azok az erőforrások, amelyek erőteljesebbé tudnák tenni kutatás-fejlesztési tevékenységét. Ne feledjük, az országnak kiváló hozzáférése van az EU kohéziós alapjaihoz, a helyreállítási tervhez (PNRR), de még a közvetlen brüsszeli forrásokhoz is, amelyek most már óriási összegek. Sokkal határozottabban kellene kutatás-fejlesztési célú projektekre pénzt lehívni, akár úgy, hogy ezeknek a pályázatoknak a kedvezményezettjei az egyetemek, vagy éppen kutatóközpontok, vállalatok. Nagyon fontos ugyanis, hogy az alap-, valamint az alkalmazott kutatásokra egyaránt hangsúlyt helyezzen egy ország: az egyetemek és a kutató-fejlesztő központok tudják végezni az alapkutatásokat, a vállalatok pedig képesek arra, hogy az alkalmazott kutatási eredményeiket viszonylag gyorsan TRL (Technology Readiness Level) 7-es, 8-as, 9-es technológiai fejlettségi szintre emeljék, piacképes termékekké, szolgáltatásokká formálják. Románia döntően uniós forrásokból emelhetné a kutatás-fejlesztési ráfordításait, a román gazdaság pedig képes arra, hogy 10 év alatt GDP-arányosan 1,5% környékére tornássza a GDP-arányos kutatás-fejlesztési rátát. Magyarország picit más pályát járt be, aminek két oka van. Nálunk már a 90-es években erőteljes volt a külföldi működőtőke beáramlása, ezek a nemzetközi vállalatok elkezdtek termelni, majd 20 év elteltével ezek a multinacionális cégek elgondolkodtak azon: nem biztos, hogy csak termelni és logisztikázni kellene Magyarországon, lehet, van értelme magasabb hozzáadott értékű tevékenységeket is az országba hozni. Így kezdtek el egyre több tervező, kutató-fejlesztő, megosztott szolgáltatási központot (shared services center) telepíteni, aminek erőteljes hullámát látjuk. Például nemrég jelentettük be, hogy a Mercedes Kecskeméten, a BYD Budapesten és Szegeden fog létrehozni kutatás-fejlesztési központot, a Bosch pedig Németországon kívül Budapesten működteti a legnagyobb kutatóközpontját Európában. Tehát miközben Romániába később jöttek be a nemzetközi cégek, a korábbi magyarországi megtelepedésük azt eredményezte, hogy ma már többet szándékoznak kutatás-fejlesztésre költeni. Másrészt 2014-től – hangsúlyosan Palkovics László korábbi innovációs és technológiai miniszternek, mesterséges intelligenciáért felelős kormánybiztosnak köszönhetően – olyan szintű figyelem hárult a felsőoktatás modernizálására, a kutatás-fejlesztés és az innováció fölkarolására, hogy az egyetemekbe, a kutatóközpontokba, valamint az egyetemek és a vállalatok közötti kapcsolatok megerősítésére egyaránt kiemelkedő források áramlottak. Ez azt eredményezte, hogy volt olyan év, amikor a GDP-arányos kutatás-fejlesztés Magyarországon meghaladta az 1,6 százalékot.

– Tehát hanyatló demográfia mellett is lehet versenyképességet elérni?

– Romániának arra kell építenie, amiben erős. Tapasztalataim szerint Romániában a reál tantárgyak oktatása kifejezetten magas színvonalú és erős pillérekre épül, látom, hogy a fizikusok, kémikusok, orvostudományi képviselők, matematikusok kifejezetten erős közösséget alkotnak. A fiatalok eredményei a középiskolákban ezekben a természettudományos tárgyakban jelentősen jobbak, mint Magyarországon, és itt a nagy átlagról beszélek, ezáltal sokkal többen tanulnak Romániában az egyetemen is az ún. STEM-képzésekben. (Ez az integrált oktatási megközelítés a természettudományokat, technológiát, mérnöki tudományokat, informatikát és matematikát ötvözi). Sok erdélyi magyar és román fiatallal beszélgetve úgy látom, a másik nagy erőssége Romániának a vállalkozói szellemiség. Nagyon rugalmasan, agilisan, a vevői igényeknek, preferenciáknak megfelelően tudnak reagálni, a 40 év alatti rétegnek van egy nemzetközi kitekintése, és adott esetben kiválóan beszél több nyelvet. Úgy vélem, ha ezek a közösségek nagyobb forrásokat kapnak vállalati, kormányzati vagy uniós forrásokból, akkor Románia innovációs teljesítménye gyorsan tud nőni. Daniel Dines vállalkozó, az UiPath társalapítója és Ion Stoica informatikus, a Conviva és Databricks alapítója Egyesült Államok-beli példája alapján látjuk, miként nőtték ki magukat kifejezetten komoly technológiai vállalkozások romániai gyökerekből. Tehát van mire építeni, ezeket a példákat kellene a következő években sokszorosítani, ahogy tették például Lengyelországban.

– Magyarországon vita folyik a jövő évi országgyűlési választásokat megelőző kampányban, mi várható 2026 áprilisa után. A Tisza Párt által cáfolt sajtóértesülések szerint az ellenzéki alakulat megszorításokra, adóemelésekre készül, Orbán Viktor miniszterelnök és a Fidesz eközben azt mondja, hogy adócsökkentésre, béremelésre van szükség. Romániában a nagyon magas költségvetési hiány miatt megszorításokba és adóemelésekbe fogott a júniusban hivatalba lépett kormány, és ezeknek az intézkedéseknek még nincs vége. Jó válasznak számítanak a megszorítások egy adott pénzügyi-gazdasági helyzetben?

– Magyarországon arra törekszünk, hogy az oktatásba és a kutatás-fejlesztésbe történő nagyobb invesztíciók révén olyan munkahelyek létesüljenek, amelyek magasabb hozzáadott értéket tudnak előállítani a vállalatok számára, amelyek aztán magasabb béreket képesek fizetni az alkalmazottaiknak. Így a költségvetés az alacsonyabb adókulcsok mellett is be tudja szedni azokat a bevételeket, amelyeket a közszolgáltatások fenntartására és fejlesztésére fordítunk. Nem rébuszokban beszélünk: 330 ezer ember tanul a magyar felsőoktatásban, ami rekordlétszám, de még tovább kell erősödnünk, hiszen a releváns korcsoportban még mindig csak 32-33 százalékos a felsőfokú végzettségűek aránya, de azon dolgozunk, hogy elérjük az európai átlagot. Ezért is hozunk kutató-fejlesztő tevékenységet külföldi befektetők vagy hazai kis- és közepes vállalkozások támogatása révén is, hogy az egyetemről kikerülő, magasan kvalifikált fiatalok ne összeszerelő üzemekbe menjenek dolgozni, alacsonyabb kvalifikációt igénylő munkapozícióba, hanem például a nagy nemzetközi vállalatok világszintű kutatásait végző műhelyeibe. Ezért kifejezetten célravezető az adócsökkentés politikája, mert magasabb hozzáadott értékből magasabb béreket tudunk fizetni, és így is befolyik a költségvetés számára fontos adóbevétel. Az ellenzéktől megszoktuk, hogy a lakossági megszorításokban hisz, új elem, hogy a vállalatoktól is szeretne megvonni jelentős költségvetési támogatásokat, és sajnálja tőlük a hazai és nemzetközi vállalkozásfejlesztési pályázatokon elnyert forrásokat. Szerintem ez rossz politika. Mi a klasszikus konzervatív gazdaságpolitikai filozófiát vallva abban hiszünk, hogy minél több jövedelmet hagyjunk az embereknél, a háztartásoknál, vállalkozásoknál, ők tudják a legjobban eldönteni, hogy ezt mire fordítsák. Ezen a filozófián nem szeretnénk változtatni.
Romániában szükségesek az egyensúlyi növekedési pályára való visszatérést biztosító konszolidációs intézkedések, tehát egyensúlyba kell tenni a költségvetést, illetve meg kell próbálni normalizálni a kereskedelmi és tőkemérleget. Viszont szerintem nem szabad túlzott terheket róni a lakosságra, hiszen ha a lakosság azt látja, hogy a rezsiköltségei jelentősen megemelkednek, az infláció kifejezetten magas, a bére nem növekszik, hogy a közszférában vagy akár rosszul teljesítő magánszektorokban leépítések várhatók, akkor ezek együttesen könnyen társadalmi elégedetlenséghez vezethetnek. A megszorításokkal járó terheket nem szabad túlzott arányban a lakosságra hárítani, inkább meg kell keresni a gazdaság ama szereplőit, akik arányaiban kisebb tehervállalással képesek biztosítani a román költségvetés számára azokat a bevételi forrásokat, amelyekkel a következő években Románia le tudja szorítani a több mint 9 százalékos hiányt a maastrichti kritériumok alapján 3 százalékra. Szerintem erre képes az ország, óriási tartalékok vannak az adóbehajtás hatékonyabbá tétele terén, amit Magyarországon a 2010-es évek elején megoldottunk. Ma már nagyon komoly technológiai rendszerek vezethetők be az adóelkerülés megelőzésére, úgy tudom, ezen Románia gőzerővel dolgozik, ez sokat fog segíteni az egyensúlyteremtésben.

korábban írtuk

RMKT-elnök az áfaemelés utáni drágulásokról: az állami hatóságok egy része nem végezte a dolgát

Nem könnyű most vállalkozónak lenni Erdélyben, számos gazdasági ágazat, de főként a kiskereskedelem és az építőipar megsínyli a deficitcsökkentő intézkedéseket. Nagy Károly RMKT-elnök szerint ilyen körülmények között is tervezni és bízni kell.