Birodalom és hazafiság

Az aradi vértanúk kivégzésének évfordulója ma már sokak számára nem több puszta számnál. Egy dátum a 19. századi Magyarország történetében, amikor a megtorló császári hadsereg tort ült a legyőzöttek felett, intő jelként arra, hogyan végzi az, aki ellenáll a regnáló hatalomnak.

A történelmi események azonban soha nem önmagukban érdekesek. A hozzáértő ember megpróbál ezekből tanulni, hiszen igaz a mondás, hogy a történelem ismétli önmagát. Ha kellőképpen nem ismerjük múltunkat, esélyünk sincs arra, hogy elkerüljük a jelenkor újabb kockázatait, amelyek évszázados előzményeiből idejekorán tanulhatnánk. A birodalmaknak van ugyanis egy közös jellemzőjük: mindig keményen megtorolták a végeken felbukkanó elégedetlenséget, forradalmi szikrát vagy forradalmat. Ez alól a Habsburg-birodalom sem volt kivétel, sőt, a magyar történelem kuruc-labanc összetűzései jelzik: Bécs igazából soha nem akart kiegyezni a magyarokkal. És amikor a magyarság követelései szabadságharccá, országos forradalommá dagadtak, mindent elkövetett annak leveréséért, a katonai és politikai vezetők példás megtorlásáért.

Ezek tehát dióhéjban a történelmi tények, amelyek mai vetületei már jóval túlmutatnak egy ország vagy egy szűkebb régió határain. Az emberiség történelmét végigkövető birodalmi szándékok más formában ugyan, de ma is élnek, miközben a motivációs cél ugyanaz: minden áron megőrizni a hatalmat és a birodalom felségterületét. Napjainkban ez érhető tetten Oroszország, az Egyesült Államok, illetve az Európai Unió esetében egyaránt. Míg a két előbbi nagyhatalom törekvése többé-kevésbé érthető – egységes államokként kevésbé vitatható el birodalommegtartó szándékuk az évszázadok során szerzett javaik fölött –, az EU esetében azonban már kevésbé szerencsés törekvés az, hogy a független államok közösségeként létrejött unió valamiféle vélt birodalmi szándékot őriz.

Magukat az egyedüli igazság letéteményeseiként hirdető EU-bürokraták lényegében ugyanazt teszik, mint az ókori rómaiak a birodalom perifériáján élőkkel, vagy az oroszok a birodalmi szándékot megkérdőjelező kaukázusi népekkel: kegyetlenül megtorolják a saját útjukat járó közösségeik törekvéseit. Az EU ezt egyelőre nem fegyverrel, nem katonasággal, hanem más eszközökkel, de ugyanazzal a céllal teszi: megregulázni és kedvét szegni a központtól eltérő minden próbálkozásnak. Erről szólnak a Sargentini-jelentések, és minden egyéb ehhez fogható megtorló intézkedés.

Amikor 1848 hőseire emlékezünk, nem szabad elfelednünk, hogy egy országot, egy nemzetet soha nem lehet legyőzni, ha annak bátor hazafiai vannak. Ez számunkra a magyar történelem legnagyobb tanulsága.